Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

452 796. országos ülés 1918 j Ne méltóztassék ezt izgatásnak venni, t. minister ur. Nem lázítás ez, csak a dolgok előrevaló mérlegelése. Én vagyok az, még pedig elsősorban a népek szenvedése miatt, aki azt hirdetem, hogy csak ne rendetlenséget, ne forradalmat, hiszen a nép már annyit szenvedett, hogy nem birja a további szenvedést. De ha annak, akinek éhes a gyomra, és akinek átfázva nem lesz szene és ruhája, s igy a testi meleg még erősebb mértékben kellene hogy meglegyen, ha annak nem lesz meg az élelme, mert részben kiadtunk mindent, részben kihagytunk csempészni mindent s ennek a két czélnak a lehetősége kedvéért leszállítottuk előre a törvényes fejkvótát : ez olyan anarchiára fog vezetni, amilyenről az uraknak ma fogalmuk sincsen. (Mozgás.) A termésrendeletnek van még ezenkívül egy rettenetes nagy hibája, hogy t. i. a termést a Haditermény hatáskörébe utalja. A Haditermény ebben az esetben egyet jelent a nagymalmok érdekével. A nagymalmok, tehát a bankok érdekében történik meg az, hogy mindent a Haditermény vont magához, s csak a Haditermény utján és a megfelelő malmoktól lehet lisztet kapni. Ezzel megdrágítják először a terményt, másodszor pedig a vasúti szállítást olyan mértékben veszik igénybe, hogy megnehezítik vele amúgy is rettenetes közlekedési állapotainkat. Hiszen ide, a Haditermény raktáraiba kocsikáztatják a búzát, aztán a búzát elviszik a nagyinalomba, a korpát elviszik az ipari hizlaldákba, azután a lisztet elszállítják különböző városokba; holott ha az összes malmokat felhasználják és minden lisztet és korpát elsősorban a saját termésvidékén fognák meg és csak a feleslegeket küldenék oda, ahová kellene, akkor felényi vasúti kocsi volna szükséges. Igazságtalan intézkedés ez a kismolnárokra nézve is. Azt az érvet használják, hogy a nagymalmok sokkal könnyebben ki tudják őrölni a búzát, illetőleg nagyobb százalékot tudnak kiőrölni. Ez igaz, de ne méltóztassék azt gondolni, hogy az a korpa, amelyet a nagymalmok beőrölnek a lisztbe, époly tápláló lenni, mint a nullás vagy a kettes liszt, tehát emberi táplálékra nem olyan alkalmas. Viszont ezzel elvonjuk azt a korpamennyiséget állatállományunktól. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy állatállományunk úgyis pusztulóban van. Először termeivényeinkhez nyúlt hozzá mindenki és mikor állataink kifogytak, Ausztria és Németország az állatért is ide jött hozzánk. Ha tehát a lovaktól a sertésektől, a hízó szarvasmarháktól clveszszük a korpát, akkor még kevésbbé tudunk húst produkálni. Erről a husprodukczióról rá kell térnem arra a rettenetes gazdasági bűnre, amelyet a maimarharekvirálással végeznek. Elszedik a magyar gazdáktól 4"60 illetve 5'20 koronával a szarvasmarhákat, csak a legjobb minőségért adnak 6'20 koronát, ugy hogy körülbelül 1400 és 1600 koronát fizetnek egy tehénért. Ez a tehén úgyszólván csont és bőr, csak a czombján és a farán vagy egy kis hus. Ha most ezt az állatot, amely tenyészképes, elveszik mnias 20-án, csütörtökön. és levágják, ebből senkinek sincs haszna, sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, csak a gseftelő üzéreknek, akik az adásvételt közvetítik. (Ugy van/ balfdől.) Mert hogy van az, hogy ennek a 4"60 illetve 5'20 koronás marhának árából még az élősúlyt is levonják s annak feldolgozásából 16—18 és 20 koronás húsárak lesznek ? Megint itt van a tőke a maga sleppjével, a közvetítő — nem az elosztó, hanem a közvetítő — kereskedelemmel és az szedi le minden magyar terménynek az árát, igy a szarvasmarhának is. Az csak hadiérdek volna, hogy lehetőleg hízott, jó állapotban lévő marha vágassék le, hogy minél több maradjon, mert igy csak csontot és bőrt vágnak le. Kivetettek a gazdákra bizonyos mennyiséget, hogy ennjdfc meg ennyit egy városnak vagy falunak be kell szállítania. A községek összeállottak és kimondták, ki adja meg a száz marhát, vagy kétszáz marhát, a többi pedig kárpótolta ezeket, mert hiszen kénytelenek amazok a vásáron venni a rekvirált jószágok helyett uj marhát. Milyen nemzetgazdaságellenes politika ez, hogy egyes gazdákat igy megkárosítanak ! Drága áron vehetnek marhákat azok helyett, amelyeket olcsón adtak a hadseregnek és a közfogyasztásnak, és a fogyasztás ismét drágán kapja a húst a közvetítőtől. Hát ebben az országban minden szabad, amit a tőke, a meggazdagodás zabolátlan vágya követel? Ez az irány volt a 67-es politika, ez volt a szabadelvű párt politikája, a gazdasági liberalizmus, az egyénnek semmit sem szabad, de a bankoknak, a tőkének, a közvetítő, vállalkozó kereskedelemnek mindent szabad. Csak azok érdekét védik meg. (Ugy van! balfelől.) Hiszen, t. ház, a termésrendelet megfeledkezik azokról a súlyos következményekről is, amelyek e rendelet révén magát a termelést fogja érni. A mai árak mellett a búza, a szemtermelés, bárki bármilyen politikai gondolkozású legyen is : nem tagadhatja, ráfizetéssel jár. (Mozgás.) 60 koronás búzaárak mellett a gazda ráfizei. (ügy van ! a baloldalon.) Méltóztassék elképzelni, mi lesz ennek az eredménye. A gazdáktól egyenként azt kívánják, hogy ők áldozzák fel nemcsak a fiaikat, de gazdasági érdekeiket is, a közvetít őkeres ke delemnek minden legyen szabad, de ő, a gazda, folytassa a szemtermelést, amely nem fizeti ki magát, csupa hazafiságból. Az ellenben, aki spekulál, akinek nincs hazafisága és aki ezt vagy azt termeszti, ami busás jövedelmet hoz, az boldogulhat. Hock János: É; fel van mentve ! Fényes László: Mi lesz ennek eredménye? Mind kevesebb és kevesebb szemtermésü vetőterület. Konstatálom a tényt, hogy már az idén 18—20%-kai kevesebb területen aratunk, mint a múlt évben. Ez a hadiérdek !? Ezekre kell gondolni és a veszélynek lehetőségét kell kizárni. (Ugy van! a baloldalon.) Jövőre még kevesebb lesz a szemtermés. Hock János: Ha a gépnél rekvirálnak ! Fényes László: Igy akarják a többtermelést, igy akarják a rekvirálással az állattenyész-