Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

446 796. országos ülés 1918 / magyar vasutak egy része német kézbe került. Mikor pl. a románok betörtek Erdélybe, akkor a Brassó és Predeál közti vonal hadászati érdekből német igazgatás alá került. A németek természetesen veszik maguknak a jogot, hogy ha kocsiberakás, vaggonok beraktározása és elküldése történik a mi hadászati vonalunkon, azok a német hadsereg plombja alatt mind akadálytalanul mennek keresztül Magyarország területén és a magyar állam semmiféle közegének nem szabad megnézni, hogy azokban mi van. Allitom és a legilletékesebb tényezők tudomását ajánlom a ministerelnök ur és a kereskedelmi minister ur figyelmébe, hogy minden nap százával megy ki olyan német vaggon Magyarország területéről, amelyet a német hadsereg küld, s amelyhez a magyar állam közegeinek semmi köze. De ha véletlenül valahogyan — pl. amikor egy koesi kinyílik, vagy eltéved vagy pedig vasúti szerencsétlenség történik — kikerül abból az áru, akkor látják, hogy mint csempészett áru megy át Németországba. Hiszen a brassó—predeáli vonal német igazgatására talán most már igazán semmi szükség ! Régen nem harczi terület ez, régen békét kötöttünk a románokkal, tehát semmi ok nincs arra, hogy a magyar államvasutnak Brassó és Predeál, illetve most már az uj határkiigazitás szerint azt hiszem, hogy Brassó és Verciorova közötti része német igazgatás alatt legyen. Azt vagyok bátor tehát kérdezni a t. ministerelnök úrtól, miért tűrjük azt, hogy a németek hadtápterületükön, amely egész Erdély alsó része, tovább is összevásárolhassák az anyagot, elvigyék a magyar fogyasztás és közélelmezés elől és német vaggonokban kiszállitsák -— természetesen a meghatározott kvótán és engedményeken felül — Németországba. Nemcsak állami presztízsünket sérti ez a gyámkodás és ez a katonai gyarmatosítás, hanem igen fontos gazdasági érdekeink is fűződnek ehhez, hogy a magyar állam területén átmenő minden vasúti kocsit ellenőrizhessenek a magyar állam közegei. Mert hogy a németek gazdasági téren teljesen önzők és nincsenek azzal a szövetségi hűséggel és szövetségi köteles figyelemmel szövetségestársaik iránt, mint talán mi és a többi szövetséges társaink irántuk vagyunk, azt bizonyítja az, hogy most, mikor Romániából már az ott felhalmozott és rekvirált áruk bizonyos kvótakulcs, vagy perezentuáczió szerint elosztásra kerülnek, voltaképen csak papiroson jön egy részük a monarchiába, egészében és valójában pedig Németországba megy. Ahány magyar kereskedő — ugy tudom, hogy az osztrákokkal épen igy van —• le akar menni Roméniába, tartozik Brassóban a német Militärkommandónál jelentkezni. A német Militärkommando egyenesen visszautasítja őket és nem ad vasúti utazásra engedélyt. Százával jönnek tekintélyes magyar kereskedők ilyen panaszszal. Mikor azután kocsin vagy egyéb utón mégis kijutnak Romániába, akkor nem engedik meg inius 20-án, csütörtökön. azokat a telepeket megnézni, amelyeken pl. az elosztásra kerülő juhfalkák vannak. A magyar gazdasági felügyelő Brassóban igazolványt ad nekik, sőt felhívja az iparkamarákat és gazdasági egyesületek utján az erdélyi és általában a magyar kereskedőket és gazdákat a Magyarország és Ausztria részére 300.000 főnyi mennyiségben kiutalt juhfalkák megtekintésére és vételére. Mikor azután a magyar kereskedők és gazdák odamennek, a német hatóság minden eszközt megragad arra, hogy ezek oda ne jussanak és ha már odajutottak, a birkákat el ne szállíthassák. Méltóztassék a statisztikát bekérni, — nekem nincs módomban, de a ministeremök urnak módjában áll — a magyar államvasutak elnökségétől arra vonatkozólag, hogy ebből a 300.000 magyar juhból mennyi jött be Erdélybe vagy általában Magyarországba és mennyi nem jött be. Engedelmet kérek, mikor azt látjuk, hogy a németek gazdasági erejüket különösen ott, ahol hadi érdekre hivatkozhatnak, vagy ez a czimletük megvan, mennyire önzőén és tekintet nélkül szenvedő szövetséges társaikra használják ki, akkor igenis jogos az aggodalom Payer alkanczellár beszéde alapján, hogy a német gazdasági szerződések kimélyitése hasonló gyokorlatot fog nagyobb arányokban előidézni, mint ahogy ők most itt velünk bántak. Hatalmi túlsúlyuk és katonai erejük tudatában gazdaságilag teljesen kihasználtak és félő, hogy amint ez a szövetségi szerződés meglesz, a lerakott, a papirosra fektetett elvek a gyakorlatban egészen másképen fognak érvényesülni. Nem látom a kormánynál azt az erőt, — a jövőre remélhetem — a melyet most gyakorolni kellett volna. Hiszen már régen intézkedni kellett volna, hogy a brassó—predeáli német vasutigazgatás megszüntettessék. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Megtörtént már. Fényes László : Mióta ? Szterényi József kereskedelemügyi minister: Körülbelül most egy hete. Fényes László : De konstatálom, hogy de fakto még német igazgatás alatt van. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Az átadás folyamatban van. Fényes László : A gyakorlatban német igazgatás alatt áll és azok a német hadtápterületek, amelyek Erdélyben vannak, végleg szüntettessenek meg. És miért nem történt az meg eddig ? Mi tehát, akik e házban különböző párton vagyunk, de akik a német gazdasági törekvések és a német imperializmus ellen szólunk, csak hazafias kötelességet teljesítünk. Igenis ezt a kötelességet nemcsak ezen az alapon fogjuk teljesíteni továbbra is, hanem mindenkor és mindenütt fel fogunk szólalni, — legalább a magam részéről megteszem — amikor a béke kérdéséről van szó és meg kell azt mindig mondani és meg kell állapítani itt is, — és ez nem a német szövetség ellen való lázítás — hogy az annexió és kárpótlás nélküli béke teréről leléptek a német külügyi hivatal ve-