Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
796. OBSZAGOS ULES 1918. évi június hó 20-án, csütörtökön, Szász Károly, Scitovszky Béla és Simontsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1918/19. költségvetési óv első négy hónapjában viselendő közterhekről ós fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Szterényi József, Tőn; Gusztáv, Popovics Sándor, gr. Zichy János, b. Szurmag Sándor, gr. Serényi Béla, Unkelhäuser Károly, (Az ülés 'kezdődik cl. e. 10 óra 35 percekor.) Szász Károly elnök : Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvét vezeti Vitéz Győző jegyző ur, a felszólalókat pedig jegyzi Mihályi Péter jegyző ur. Bemutatom a t. háznak Ung vármegye és Székesfehérvár sz. Mr. város közönségének feliratát az alkohol elleni küzdelem tárgyában. A házszabályok 236. §-a értelmében javaslom a t. háznak, hogy a feliratok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak Id a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés.) A ház ily értelemben határoz. Következik napirendünk tárgyalása : a pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényjavaslat (írom. 1447, 1451) általános tárgyalásának a folytatása. Ki a következő szónok? Mihályi Péter jegyző: Urmánczy Nándor! Urmánczy Nándor: T. ház ! Ezt az alkalmat újból arra használom fel, hogy előhozzam a magyar katonák helyzetét a hadseregben, mert sohasem tudtam belenyugodni a kiadott napiparancsba, hogy ne bolygassuk a kérdést, hanem hagyjuk a megoldást a háború végére. Valójában ez a kérdés most aktuális és sokkal életbevágóbb, mint lesz a háború után. Annyi belátás bennem is van, hogy ha lehetetlenségnek tartanám a megoldást, hallgatnék, de tudom, hogy a bajokat most is lehet orvosolni, csak az illetékeseknél hiányzik a jobb belátás, mert közöttük van törekvéseinknek legtöbb ellenzője, akadályozója, ellensége. A jobb belátás pedig erős nyomás nélkül nálunk nem fog bekövetkezni. Sikert egyedül a tisztelt ház erőteljes, erélyes állásfoglalásától, határozott és következetes magatartásától várok és remélek. Volna ugyan még egy ekszpediens, de lelkiismeretem nem engedi, hogy arra ma rámutassak. Bizom önökben, t. képviselőtársaim és bizom a kormányban, hogy megérettnek látják a kérdést, elérkezettnek látják az időt arra, hogy az első határozott, komoly lépést megtegyük a megoldás felé. Reges régen, — mert ennek a borzalmas háborúnak minden hónapja egy-egy esztendő terhét, szenvedését, veszteségét, nyomorát jelenti, — még 1915-ben hoztam itt elő először a magyarság helyzetét a háborúban, a magyar katonák sérelmeit a hadseregben. Felszólalásom előtt az akkori ministerelnök ur itt a ház szine előtt felhívást intézett hozzám, hogy a hadi érdekekre való tekintettel ne tartsam meg beszédemet. Tudom, hogy ezt jóhiszemüleg tette, hiszen az akkor még egységes függetlenségi és 48-as párt elnöke, gróf Apponyi Albert is ezen a nézeten volt. Az események azóta meggyőztek mindenkit arról, hogy ellenségeink nem szorultak a magyar jjarláment informácziójára, hogy sokkal jobban, pontosabban vannak értesülve mindenről, ami az országban, Ausztriában, a frontokon és a hadvezetőségnél történik. De az események arról is meggyőzhettek mindenkit, hogy a legégetőbb, legsürgősebb hadi érdek épen a magyarság, a magyar törekvések kielégítése a hadseregben. A magyar katonákat ma is mindenütt felhasználják. Féken tartatják velük a cseheket és a többi megbízhatatlan elemeket, féken tartatják velük itt és Ausztriában az engedetlen, zendülő nemzetiségi katonákat. Ahol helyt kell állani, ahol szenvedni, ahol pusztulni kell, a fronton, glecseren, sziklán, maláriás vidéken, mindenütt magyar katonák vannak. Most is patakokban folyik a vére. Szeretném, ha a honvédelmi minister ur tájékoztatná a házat, hogy pl. most az olasz fronton a küzdő katonák közt, — nem a hadtápkörletet értem, hanem a raj vonalakat és a közvetlenül