Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 441 mögötte lévő tartalékot — hány százalék a ma­gyar és hány százalék az osztrák katona. Azt hi­szem, nem esem túlzásba, ha azt állítom, hogy a küzdő katonák 65—70%-a magyar. Fényes László ." Cseh ezredekbe osztották be őket és mint csehek szerepelnek ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Dehogy osztották be ! Már hogy osztanák ! Urmánczy Nándor : A magyar katona a há­ború minden szenvedését, minden nyomorát zokszó nélkül tűrné, de hogy ezenkivül magyarságáért külön szenved, ez fáj, ez égeti a lelkét. Ez a gon­dolat markolt bele az én lelkembe is és nem hagy pihenni. Nem hiszem, hogy a magyar királynak tudo­mása lenne a magyar katonák mostoha helyzetéről a hadseregben, hogy mennyi mellőzés, igazságta­lanság, elnyomás és üldözés a sorsuk. Ugy gondo­lom, a király csak azt tudja a magyar katonákról, hogy hűségesek, kitartók és hősiesen harczolnak. Fel kell világosítani őt a magyar katonák mos­toha helyzetéről és akkor bizonyára nem fogja elégségesnek tartani azt az Ígéretet, hogy a háború után leállítják a magyar hadsereget, hanem már most rendelkezni fog a bajok orvoslása iránt. Most is gyalázatosan bántak a hadba vonult főiskolai hallgatók tanulmányi szabadságolásánál. Tömegesen tartották vissza a magyar főiskolai hallgatókat, mig a cseh és egyéb osztrák katona­deákokat elengedték szabadságra. Hozzám az utóbbi napokban nagyon sok panaszlevél érkezett erről, mert a magyar főiskolai hallgatók tanul­mányi szabadsága most június elején kezdődik. De azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim vala­mennyien kaptak ilyen leveleket. Tudok ezredet, ahol egyetlen egy magyart sem engedtek szabad­ságra. Az egyik hadseregben az osztrák főiskolai hallgatók szabadságolása után, ami korábban, áp­rilis hónapban történt, pótrendelet jelent meg. hogy jövőre további szabadságolás nem lesz mind­addig, mig a pótlások be nem érkeznek. Ezzel a magyar főiskolai hallgatók nagy része elesett a szabadságtól. Az egyik ezredben 73-an kértek tanulmányi szabadságot, 12-őt engedtek el és ebből 11 osztrák. Ezt a gyalázatos eljárást . . . B. Szurmay Sándor honvédelmi minister; Melyik ezred ? Kérem az ezredet ! Urmánczy Nándor: Azt hiszem, az 52. ezred, igy most nem emlékszem, B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Az magyar ezred ! Hogy lehet abban 11 osztrák ? Simontsits Elemér: Az baranyai ezred! A pécsi ezred ! Magyar ezred ! Urmánczy Nándor : Most nincs nálam az erre vonatkozó adat, de át fogom adni a honvédelmi minister urnak. Ezt az eljárást sürgősen jóvá kell tenni. A hadügyminister ur adjon ki rendeletet, hogy az arra a rendelkezések szerint joggal, igény­nyel biró magyar főiskolai hallgatókat szabadsá­golják, a kultuszminister ur pedig intézkedjék, hogy az igy utólag szabadságolt magyar főiskolai KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. hallgatók az egyetemeken és akadémiákon beirat­kozhassanak. A budapesti schwere Feldartillerie Regiment No 32-nél Lutz Lipót osztrák ezredes, ezred­parancsnok egyszerűen nem nevezi ki a magyar hadapródjelölteket zászlósokká. 12 hadapródjelölt kinevezését hozta javaslatba a tisztikar és Lutz Lipót ezredes kijelentette, hogy nem tartja érvé­nyesnek a Budapesten letett tiszti vizsgát. (De­rültség bal felől.) A fronton újra tétetett velük tiszti vizsgát, de még ennek ellenére sem nevezte ki őket. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: És ezt elhissi a képviselő ur ? Urmánczy Nándor: Kérem, tessék megvizs­gáltatni az ügyet! Fényes László: A vizsgálat semmit sem fog kideríteni ! Urmánczy Nándor: Az ezredes emez eljárása és egyéb terrorisztikus viselkedése folytán az ezred magyar tisztikarának nagy része már elhagyta az ezredet. Ott az is napirenden van, hogy magyar tiszt és hadapródjelölt tiz hónapi harcztéri szol­gálat után sem kap szabadságot. A frontokon, még az osztrák Landwehr-csa­patoknál is, túlnyomóan fiatal magyar orvosokat alkalmaznak. Az egyik orvos ezt irja (olvassa) : »Három és fél éve szolgálunk a rajvonalban. Há­rom és fél éve nem teljesítettünk kórházi szolgálatot. Napról-napra felejtünk; jóformán elfelejtettük mindazt, amit tanultunk. Eronttisztek másfél­éves tábori szolgálat után a káderhez kerülnek ; ha betegek vagy megsebesültek, hazai kórházba jutnak. Minket visszatartanak, ha megbetegszünk ; a front mögött tartanak, ha megsebesültünk és újra visznek. A frontorvosokra is jött egy rendelet, hogy hosszú tábori szolgálat után helyezzék őket hátra. Ezt a rendeletet nem hajtják végre. Kép­viselő ur, kérj üli, tegye kétségbeejtő helyzetünket szóvá a képviselőházban. Azután az a sok cseh orvos, aki a háború eleje óta hátul ül, egy lássé ismerje meg a rajvonalszolgálatot is. Ez a sok száz fiatal magyar orvos kétségbbejtő helyzete a fronton.« Orvosokról lévén szó, nem hagyhatom rr eg­emlités nélkül, hogy a t. katonai intéző körök, ugy látszik, nem ismernek magyar szakorvosokat, specziálistákat, Budapesten sem, csak Bécsben. Az egyik népfölkelő hadnagy irja (olvassa) : »Ti­zennyolcz hónapi frontszolgálat után tavaly be­tegen jöttem haza a harcztérről. Állapotom hosz­szas kórházi kezelés után sem javult. Végül a káder orvosa kezdődő gerinczsorvadást állapított meg és felülvizsgálatra küldött Kassára. Kassán neuraszténiát konstatáltak és a szuperarbitráló törzsorvos ur azt mondta, hogy vigyázzak, nehogy gerinczsorvadásom legyen. A felülvizsgálat ered­ményeképen hat hónapra csupán helyi szolgálatra alkalmasnak jelentettek ki. Egyszer csak váratla­nul felczitáítak Bécsbe »zur fachärztlichen Unter­suchung«, — Budapesten keresztül Bécsbe ! — »Bécsben a szakorvos megfogta a pulzusomat, mellemre tette a kezét, térdemre ütött és haza­56

Next

/
Thumbnails
Contents