Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

18 június 19-én, szerdán. 432 795. országos ülés 19: arra, hogy a katonai hatóságoknak bizonyos tájékoztatóra van szükségük, hogy egyrészt a tanulmányi renddel, másrészt pedig azokkal a körülményekkel, amelyek a főiskolára való beiratkozás feltételeit adják, tisztában lehessenek. Ez meglehetősen bonyolult kérdés, s egy olyan katonától, aki a polgári élettel ebből a szempontból nem nagyon foglalkozott, igazán nem lehet kivánni, hogy ebben kiismerje magát. így fordulhattak elő olyan esetek, hogy jóakaratú csapatparancsnokok nem egészen igazolt alkalmakkor megadták a szabadságot, viszont mások épen mert nem igazodtak ki a benyújtott bizonyítvány értékére nézve, egyszerűen megtagadták azt. Most, amikor állandóvá fog válni a szabadságolás, nagyon fontos, hogy csak olyanokról lehessen szó, akiknek arra feltétlen szükségük van. Ennélfogva kérem a vallás- és közoktatásügyi minister urat, gondoskodjék egy olyan tájékoztatóról, amely fel világosit ja a katonai parancsnokokat arra nézve, hogy milyen esetekben engedélyezhetők ezek a szabadságok, hogy ne történjék meg az, hogy pályát régen bevégzett ember, akinek joga van egy másik tanulmányi szakra beiratkozni, egyszerűen a szabadság kedvéért ezt meg is tegye. Nem irigylem senkitől, kivánom mindenkinek, tekintet nélkül magyarságára, — az osztrákoknak is szivből kivánom — hogy minél több szabadságuk legyen ; de ha a hadiérdeket tiszteletben kell tartanunk és viszont biztosítani akarjuk minden szükséges szabadságot, erre a legéberebb figyelemmel kell lennünk, (Helyeslés jobbfelől.) mert hiszen egyenként fogják megszámolni, hogy kiket engedhetnek haza. Az egész kérdés elbírálásánál nagyon kérem mindazokat a minister urakat, akiknek intézkedési körébe tartozik az efelett való döntés, hogy ne akarjanak itt jót, hogy ne fogják ezt ugy fel, mint az egyes ember egyéni boldogulásának előresegitését. Ugyanakkor ne gondolják, hogy én talán a szivüket akarom megkeményíteni; csak attól félek, hogy ha ők a jóság gondolatával veszik ezt kézbe, a negyed utón meg fognak állani, mert megriadnak attól, hogy ezekben a vérzivataros időkben szabad-e ennyire jóknak lenniök. De ha azt látják, hogy egy nagy, fontos nemzeti érdek kapcsolódik ehhez, hogy ennek a hazának, amelyet a katonák most megvédenek, majdnem olyan szüksége van azokra az emberekre, akik magas képzettséggel bírnak, akkor mindenesetre meg fogják találni a módot, hogy biztosithassák ezeknek az embereknek a háború tartama alatt is a kellő előmenetelt. Még az illetmények kérdését akarnám szóvá tenni. Erről már egy alkalommal a honvédelmi minister úrhoz intéztem interpellácziót; ezúttal nem ő hozzá fordulok. Amint a kérdés elintézését figyelemmel kisértem, az valahogy, majdnem kedvezően, meg is fog történni, csak az a baj van benne, hogy a közigazgatási hatóságoknak közreműködését fogják igénybevenni, mert nem egészen bizonyos, hogy mindenki számára biztosithatók lesznek-e ezek az illetmények. Bizonyos aggodalommal nézem azt, hogyha erre a területre kerül át a kérdés elintézése, mert nagyon könnyen megeshetik, hogy a közigazgatási hatóságok ezt a szokásos szegénységi és vagyontalansági eseteknél követett elvek szerint fogják elbírálni. Epén azért már most szükségesnek tartom a belügyministerimnot vezető ministerelnök ur figyelmét erre felhívni, hogy annak idején, mikor az ügy eléje kerül, kellő módon oktassa ki a közigazgatási hatóságokat afelől, hogy nem szabad nekik ebbe a kérdésbe a rendes szegénységi és vagyontalansági eseteket belekavarni, hanem az illetőknek társadalmi állását, anyagi helyzetét, a mai rendkívüli viszonyokat figyelembevéve kell megállapítaniuk azt, vájjon szükségük van-e azokra az illetményekre vagy sem. Ezek alapján előterjesztem elsősorban a vallásos közoktatásügyi ministeriumhoz, másodsorban pedig a belügyministeriurnot vezető ministerelnök úrhoz interpellácziómat (olvassa) : »Tekintettel az értelmiségi pályára készülő ifjúság tanulmányamak folytatásához fűződő nagy nemzeti érdekre, kérdem a mélyen tisztelt vallásés közoktatásügyi minister urat: szándékozik-e a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók tanulmányi szabadságának rendszeresítésére kezdeményező lépéseket tenni olyan irányban, hogy a két évnél hosszabb ideje szolgálóknak évenként két, a rövidebb ideje szolgálóknak pedig legalább egy tanulmányi időszakra, akiknek pedig csak a vizsgálataik vannak hátra, egy éven belül a megfelelő számú és tartamú szabadság biztosittassék; ennek megfelelően pedig szándékozik-e az egyetemek és főiskolák tanulmányi rendjét a háború tartamára ugy kiegészíteni, hogy a katonai szolgálatot nem teljesítő hallgatók rendes féléves tanulmányi beosztása mellett a katonák számára három 3—3 hónapos időszakban előadások tartassanak ugy, hogy egy-egy három hónapos előadási időszak egy félévnek számittassék be; végül pedig szándékozik-e a katonai hatóságok számára a főiskolákra való beiratkozás feltételeiről rendszeres tájékoztatást adni, hogy esetleg illetéktelenül vagy nem feltétlenül szükségesen igénybevett szabadságolások az arra jogosultak rovására ne történjenek? Kérdem a belügyministeriurnot vezető mélyen tisztelt ministerelnök urat, szándékozik-e a közigazgatási hatóságokat utasítani, hogy a tanulmányaik folytatására a katonai szolgálat alól időlegesen felmentett főiskolai hallgatók illetményének folyósításához szükséges hatósági bizonyítványokat ne a rendes szegénységi és vagyontalansági bizonyítványok kiállításánál követett elvek szerint, hanem mind a szülők, mint pedig a főiskolai hallgatók társadalmi viszonyainak és anyagi helyzetének gondos mérlegelésével állítsák ki és különösen a tisztviselőknél — tekintet nélkül a rangjukra — egyedül e minőségük igazolásával a jogosultságot bizonyítsák és az alól kivételt csak