Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
795. országosaié* 1918 június 19-én, szerdán. 429 forrássá válhatik, ha, rosszul, akkor veszélynek leket a magva. Még csak egész röviden — sajnos, már nincs időm — a délszláv kérdésről kivártok pár általános megjegyzést tenni. Ma nem lévén felelős senki azért, amit mondok, magamon kivül, bátrabban beszélhetek, mint beszéltem akkor, amikor a kormány mögött ültem. Nem hiszem, hogy a délszláv kérdésnek teljes megoldása ma, a háború alatt, időszerű, lehető és szükséges volna. Legalább is, ha az ott lévő helyzet nem kényszeríti ki, nem nyúlnék ezen kérdéshez messzebbmenőkig, mint amennyire szükséges. Az alapelv azonban mindenesetre, akár megoldjuk azt általánosságban radikálisabban, akár csak a mai bajokon akarunk segíteni, az, hogy egy délszláv egységes államot nem engedünk meg. Nem engedünk meg semmi körülmények között, mert az kiszámíthatatlan veszélyt rejt magában. Először is természetellenes és a történelmileg kifejlődött nemzeti önérzetek sérelmével jár. Hisz olyanok, akik jelen voltak a harezban, mondják, hogy milyen szenvedélylyel és gyűlölettel harczoltak a horvát ezredek horvát nemzeti hazafias öntudatukban a szerb ellenséggel szemben. Ezeket mind egy kalap alá akarni kényszeríteni, a legnagyobb hiba volna ezen történelmileg fejlődött nemzetekkel szemben. De nem lehet Ausztria és Magyarországnak külön közjogát sem tervszerűen semmibe venni és rendelkezni a tartományok felett, mint ahogyan azt sokan akarják és belőlük egy uj kis országot a két más állam törvényhozásának ellenére is teremteni akarni. Ez magában véve is közjogi abszurdum, de veszélyezteti a mi összeköttetésünket és Ausztria összeköttetését a tengerrel. Abszolúte káros ez és a leghatározottabban ellene vagyok. Szükséges a horvát nemzeti érzést lehetőleg megerősíteni, a horvát államiság jogait a legmesszebbmenő mértékben honorálni. . . (Mozgás a jobboldalon.) Pál Alfréd : Hcrvát államiság ? Gr. Tisza István : Ez kérem uj, ezt Starcsevics mondja! Gr. Andrássy Gyula ... a kiegyezést betartani, sőt én nem zárkóznék el az elől sem, hogy megfontolás tárgyává tegyem, hogy nem lehetne-e bizonyol részeiben azt még módosítani is, ha bizonyos alaptételei az összetartozásnak megóvatnak, azonban csak abban az esetben, hogy ha ez az állam horvát politikát csinál. . . Gr. Tisza István : Állam % Gr. Andrássy Gyula : Ez az ország. Csak nyelvbotlás volt. Gr. Tisza István : Kicsit lényeges. Gr. Andrássy Gyula . . . hűségesen ragaszkodik Szent István koronájához. A legnagyobb óvatossággal kell gondoskodni arról, hogy főleg a háború alatt, de máskülönben is az összes hatalmak, az összes közjogi tényezők megbízható kezekben legyenek, olyan kezekben, melyek nem csinálnak külön politikát, hanem csinálják a magyar minist erelnök politikáját, amely Szent István koronájának politikája. Ebben kérlelhetetlen szigorral kell fellépni. Bosznia-Herczegovina hova tartozandóságáról pláne most már nem akarok szólni, (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) csak szintén azt mondom, hogy nagyon meg kell gondolni, mielőtt a végleges közjogi kapcsolatot eldöntenők. Addig azonban a legmesszebbmenő jóakarattal Bosznia és Herczegovina gazdasági érdekei iránt kell az országot kormányozni. Nem hiszem, hogy az alkotmány helyreállítása valami sürgős és helyes dolog volna. Ma még várnék a végleges megoldással mindaddig, mig a háború után nagyobb szabadsággal lehet majd intézkedni. Ezeket kívántam elmondani és azzal végzem beszédemet, hogy a költségvetési felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom azért, mert nekem egyénileg mindig az volt az álláspontom, hegy az nem bizalom kérdése. Volt eset, mikor konczessziókból a velem együtt működő más pártok iránt elfogadtam azt az álláspontot, hogy az a bizalom kérdése, ez azonban szerintem elvileg helytelen, (Mozgás a jobboldalon.) és ezért, nem akarván ezzel bizalmat kifejezni, az indemnitást elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Teleszky János képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni, hogy a képviselő ur felszólalhasson? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. A képviselő urat illeti a szó. Teleszky János: T. képviselőház ! Az előttem felszólalt képviselő ur, gróf Andrássy Gyula, azt mondta, hogy nagyobb frivolitás volt az én részemről, mikor egy olyan kormány vitte az ország ügyeit, mely mögött a parlament többsége állott, a ház feloszlatását kívánni, mint amilyen volt egy kisebbségi kormány részéről. Ezt mondta a t. képviselő ur, jóllehet beismerte, hogy mikor nyilt levelét irta, elfelejtette azt, hogy megelőzőleg, mielőtt ezt az álláspontot elfoglaltam volna, itt olyan jelenetek voltak a házban, amelyek lehetetlenné tették azt, hogy a ház magamagát napolja el, s ezért királyi kézirattal kellett a házat elnapolni. De elfelejtett a t. képviselő ur egy másik momentumot is, amire pedig, ha jól emlékszem, gróf Tisza István, t. barátom figyelmeztette, (Igaz ! Ugy van! jobbjelöl. Zaj balfelől.) Én nem azért akartam a házat feloszlattatni, mert olyan tumultusos jelenetek voltak, amelyekről a t. képviselő ur ma rektifikálólag megemlékezett, hanem mert az volt az álláspontom, hogy ha, amit akkor sub rosa épen a t. túloldal részéről nagyon sokat emlegettek, a ház újbóli összehívása alkalmából a kisebbség olyan eszközöket fog alkalmazni, amelyek a törvényhozás munkáját lehetetlenné teszik, ebben az esetben a házat fel kell oszlatni. (Zaj a báloldalon.) Bocsánatot kérek, egész világosan ezt mondtam. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) A műit évi június 27-iki ülésen azt mondtam (olvassa) : »Amellett foglaltam állást,
