Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

430 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. hogy amennyiben a képviselőház újbóli összehívása alkalmából a t. túloldal részéről megint olyan jeleneteknak lennénk tanúi, akkor a törvényhozás munkajánok biztosítása érdekében ne a házszabályok szigorát alkalmazzuk, hanem ahelyett a házfeloszlatásnak másik alkotmányos eszközéhez folyamodjunk. (Ugy van ! Vgy van ! jobbfelől.) Már most. t. ház, én azt tartom, hogy miután meghoztuk — még pedig közakarattal — azt a törvényt, amely kimondja, hogy a háború alatt választatni erkölcsi lehetetlenség, a választásnak igenis, egyetlen egy esetben van csak feltétlen jogosultsága, akkor, ha a képviselőház működését egy fakcziós kisebbség megakadályozza; és ha ebben az esetben a többségi kormány a házfeloszlatás alkotmányos fegyveréhez nyúl, ezért semmiféle szemrehányással nem illethető, mert nem ő az oka annak, hogy ehhez a fegyverhez kell nyúlnia, hanem oka az a kisebbség, amely a képviselőház működését megakadályozza, lehetetlenné teszi. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon. Zaj balfelől.) Ez azt hiszem, sokkal kevésbé frivol dolog, mint hogyha egy kisebbségi kormány, mikor már tudta azt, hogy ilyen törvény van, vállalkozik arra, hogy kormányoz és azután azt mondja, hogyha nem tudom keresztülvinni azt, amire vállalkoztam, akkor feloszlatom a házat. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Mert az a kisebbségi kormány, mikor vállalkozott a kormányzásra, már tudta, hogy Van egy olyan törvény, amely erkölcsi lehetetlenségnek mondja a házfeloszlatást, neki tehát nem kellett volna váUalkoznia, ha gondolta, hogy csak ezen a módon fogja az ő politikáját érvényesíthetni. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : T. ház ! A tárgyalásra szánt idő eltelvén, a vitát felfüggesztem. Meg fogom tenni javaslatomat legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, 1918. évi június hó 20-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére az 1918—19. költségvetési óv első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatát tűzzük ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni ? (Felkiáltások : Igen!) A napirendi javaslat elfogadtatott. Áttérünk az interpellácziókra. Következik Hindy Zoltán képviselő urnak a vallás- és közoktatásügyi és a belügyminister urakhoz intézendő interpellácziója, a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók tanulmányainak folytatása és illetményeinek megállapítása tárgyában. Hindy Zoltán : T. képviselőház ! Még hatályban van az a rendelet, amely a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók szabadságolását biztosítja, de már közeledik az idő, amikor ennek hatálya lejár, s ezért helyénvalónak tartom, hogy e kérdésre vonatkozólag egy-két szerény megjegyzést tegyek még olyankor, amikor ezzel talán hasznába lehetek az ügynek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hindy Zoltán : Ugy érzem, hogy talán valami kis segítséget nyújthatok a legközelebb kiadandó uj rendelkezések készítőinek, talán egy kis jót hozhatok a szivemhez nőtt magyar ifjúságnak, de mindenek felett szolgálatot tehetek ama nagy nemzeti érdeknek, amely az értelmiségi pályákra igyekvők tömegében a megújulás folytonosságát egyetlen pillanatra sem nélkülözheti. (Halljuk ! Halljuk !) A hadügyi és honvédelmi minister mak hat hónapi hatálylyal rendeletet bocsátottak ki és három havi tanulmányi szabadságot engedélyeztek azoknak a főiskolai hallgatóknak, akik legalább két esztendőn át katonai szolgálatot teljesítettek. Ez kísérlet volt arra, hogy egyrészt a hadiérdek mellett, másrészt pedig a tanulmányi szempontok figyelembe vételével megoldható-e az a kérdés, hogy a háború tartama alatt a tanulmányaikban megszakított főiskolai hallgatók tovább folytathassák tanulmányaikat. Most a kísérlet után előttünk áll az a feladat, hogy annak bevált részeit rendszerré emeljük. Az első kérdés, hogy az a három hónapi idő, amit a tanfolyam egy-egy szakaszának elvégzésére rendelkezésre bocsátottak, elegendő volt-e vagy S'-m. Igen sok tiszteletreméltó kritikát hallhattunk az egyetemek és a főiskolák képviselői részéről. Bizonyos, hogy nem a legkívánatosabb állapot, de azt is megállapíthatjuk, hogy sokkal több a semminél és legalább is azt a legkisebb mértéket, amit egy-egy tanulmányi időszakban megütni kell, ez megüti. Ennélfogva, számolva a körülményekkel s megalkudva a viszonyokkal, a három hónapot továbbra is fogadjuk el. De nem nyugodhatunk bele abba, hogy a rendelet egy-egy katonának csakis egyszerre engedélyez szabadságot. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) A háború utáni időben ezerszám lesz az országban olyanokra szükség, akiknek a kellő tudás már a fejében van és nem várhatjuk tétlenül azt, hogy valamennyi iskolának mindkét kapuszárnyát kitárják, az iskolák padjait teletömik, de nem lesznek olyan embereink, akik kilépve az életbe, az állam legfontosabb ügyeit intézhessék. Epén azért a háborúnak még hátralevő idejére rendszeresíteni kell ezeket a szabadságokat. Azok számára, akik hosszabb ideje teljesítenek katonai szolgálatot — a hosszabb idő alatt két esztendőt értek — biztosítani kell, hogy többet tanulmányaikból semmit se veszítsenek. Akik rövid ideje állanak katonai sorban, azok pedig ne veszítsenek többet, mint fegfeljebb a felét annak az időnek, amit béke idején az egyetemen tölteniük kellene, vagyis a három hónapi tanulmányi szabadság, minden két esztendeje katonáskodó főiskolai hallgatónak évenkint kétszer, a kevesebb ideje katonáskodóknak pedig évenkint egyszer engedélyezendő lenne. Es az igy készülő rendelet ne legyen