Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
416 795. országos ülés 1918 jnnias 19-én, szerdán. három vagy négy hónap multán mégis kénytelenek visszatérni a harcztérre, egyúttal azt az öntudatot és önérzetet is vihetik magukkal, hogy a magyar állam, a magyar honvédelmi minister s a hadvezetőség megadja nekik azt a legnagyobb szabadságot, amit Isten es emberek előtt adhatott. Nagyon kérem a t. honvédelmi minister urat, hogy az orosz fogságból hazajött katonákkal szemben, ha esetleg felmentési eljárások tétetnek folyamatba, ne méltóztassék alkalmazni az 1894-iki évfolyamon túl születtettekre vonatkozólag a felmentési tilalmat. Én magam ismerek olyan katonát, a ki 1895-ben született, fogságba jutott, — a t. honvédelmi minister ur bizonyosan tudja, hogy amit mondok, szinvaló — a Kola-félszigetre vezényelték vasutépitésre Észak-Oroszországba, ahol a maláriánál is rosszabb betegséget kaptak az emberek, meghaltak százan és ezren, A Nap czimü újság hosszan megirta pár hónap előtt, hogy milyen keserves dolguk volt ott a foglyoknak, onnan jött vissza szökve, a halál siralmas völgyéből ez az 1895-ben született katona. Nincs édesapja, mert meghalt, mig odavolt a háborúban, édesanyja és kis gyermekek vannak és nem lehet felmenteni, noha mezőgazdasági birtok van elegendő hozzá, mert 1895-ben született. Méltóztassék az ilyeneknél a kivételt alkalmazni és méltóztassék az Oroszországból hazajött és 1894-nél fiatalabb évfolyamuakat is helyi szolgálatra alkalmazni. Általában az orosz fogságból hazajöttekre nézve méltóztassék alkalmazni a méltányosság lehető legszélesebb mértékét az egész országban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a honvédelmi minister urat, hogy e királyi rendeletnek bölcs és sziv szerint való végrehajtása értelmében sziveskedjék a hatgyerekes családapákat hazaereszteni, nemcsak a frontról, de a font mögül is. A királynak rendelete volt, hogy a hatgyermekes családapák kiveendők a frontról. Kivették őket ugy, hogy az illető 7—8 gyermekes családapa nincs a fronton, hanem Albániában van, Maczedóniában, a maláriás vészes vidéken. Méltóztassék ezeket, ha a rendelet nem is irja elő, de a szivnek intézkedése folytán a póttestekhez kazaküldeni, nemcsak a hatgyermekeseket, de az ötgyermekeseket is. Egyáltalában azokat, kiknél nagyobbszámu családtagok vannak és ahol a méltányosságnak egyéb körülményei is fenforognak, ahol az illető családapa túl van a 40 esztendőn, mondjuk 42—45 esztendős, méltóztassék kivonni nemcsak a frontról, hanem a front háta mögül is és méltóztassék őket a póttestekhez hozni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók felmenthetők legyenek, ha kisbirtokuk van, egyébként pedig olyan helyi szolgálatra legyenek beosztva, hogy hozzátartozóik megközelíthessék, meglátogathassák őket, ők is hazamehessenek és igy egy értelmi és érzelmi összhang a hadviselés érdekében ismét előidézhető és munkálható legyen. T. képviselőház ! Azért mondottam, el mindezeket, mert azt szeretném ,bogy benső elégedettség Meskó Zoltán : Nagyon sok szegény magyar gyermek van, aki rászorulna ! Kún Béla: Ha önmagától hozzájárul akármelyik magyar ember ahhoz, hogy osztrák gyermeket nyaraltasson, ezt kifogásolni nem lehet. Elvégre haragudhatom az osztrákra, mert kizsákmányol bennünket, haragudhatom a csehekre, mert gyűlölnek bennünket és hitvány árulók voltak, de az osztrák gyermekre miért haragudnám, ha egy magyar gazda a nyaraltatását el akarja vállalni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De abban már egyetértek Meskó t. képviselőtársammal, hegy állami fensőbbséggel, államhatalmi beavatkozással akarni nyaraltatni olyan osztrák gyermekeket, akiket a magyar gazda, a magyar lakosság, a magyar közönség önmaga jószántából nem akar ellátni és e czélra igénybevenni a felmentetteket és reájuk kényszeríteni azt a főszolgabíróval ós a polgármesterrel, ezt már tűrni nem lehet, ez nem más, mint zsarolás. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fényes László: Ugy sem lesznek képesek elhelyezni és a legnagyobb disznóságok fognak belőle kijönni. Elnök : Kérem a képviselő urat, sziveskedjék az ilyen kifejezésektől tartózkodni! Kún Béla : Kérem a t. honvédelmi minister urat, hogy az orosz hadifogságból hazajött foglyainknak szabadságát meghosszabbítani sziveskedjék. Látom, hogy bölcs intézkedése folytán az előzetesen adott 28 napi szabadság megnövel tetett második 28 nappal, de mivel ez is sokszor részletekben jön, és egyébként, ha nem részletekben kapják is, ezt a szabadságot sem tartom elegendőnek. Az az orosz fogságból hazajött katona éveken át, sok van, aki három éven át vergődött a megpróbáltatás kinzó és irgalmatlan napjaiban száz és száz kilométerrel túl hazánk határain. Ha fenn akarjuk tartam az országban a belső békét és elégedettséget, ha azt akarjuk — és azt hiszem, hogy a honvédelmi minister urnak és a hadvezetőségnek is ez az álláspontja, — hogy bizonyos idő elteltével az orosz fogságból százezer vagy millió számban hazajött katonáknak egy része ismét harczvonalba állittassék a front védelmére, akkor ezt feltétlenül egy belső megelégedettségnek kell megelőznie, egy oly értelmi és érzelmi összhangnak, mely azt az orosz fogságból sok szenvedés után visszatért magyar katonát nemcsak családjához, nemcsak ősi és ismét munkálandó rögeihez köti, hanem odaköti ahhoz a nagy nemzeti czélhoz is, hogy ezt a védelmi háborút az utolsó csepp vérig bátran és győzelmesen állnunk kell. Ha 28 napot vagy másik 28 napot adunk annak a katonának, ez szerintem nem elegendő. Ha lehet pótolni a helyét ott a hareztéren másokkal, hát pótolja a honvédelmi minister ur. Adjon háromszor, négyszer vagy ötször 28 napot annak a katonának, mert ha nagyobb szabadságot kapnak is ezek, ez sokszorosan vissza fog térülni ismét a hadsereg javára abban az eredményben, hogy akik
