Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 417 szülessék meg ebben az országban a különböző osztályoknál, tisztviselőknél, iparosoknál, mezőgazdasággal foglalkozóknál, mindenütt, de mindenütt, ahol csak igaz magyar emberek laknak, a hadseregnél és a hadseregben küzdőknek hozzátartozóinál is. Nagyon sok igazságtalanság történik a katonákkal és a katonák családtagjaival. Rámutattam több esetre. Meg vagyok győződve, hogy ezeket az igazságtalanságokat a legilletékesebb tényező, a honvédelmi minister ur szives lesz orvosolni. A magyar közgazdasági életben meglevő igazságtalanságokat pedig remélem ; a többi miniszter urak szintén orvosolni fogják, mert hiszen ez az orvoslás elsőrendű kötelességük nemcsak az illető közgazdasági ágak, hanem az egész nemzet érdekében. Lehetetlenség rá nem mutatnom pár szóval a központok működésére, mint amelyek a magyar közgazdasági életnek ferde kinövései. Fráter Lóránd: Töröljék el mind ! Kún Béla: Én a központoknak nem megrendszabályozására, nem ellenőrzésére törekszem, amit kilátásba helyezett a t. kereskedelemügyi minister ur, hanem a központoknak egyenes eltörlését kívánom. Nagyon helyeslem, nagyon örvendek , . . Meskó Zoltán : Egy brigád bevonul azonnal. Kún Béla: ...hogy a t. kereskedelemügyi minister ur igenlőleg bólint. Nem velem egy pártállásu lapban, »Az Ujság« czimü napilapban irt egyszer szép vezérczikket egyébként rokonszenvünket és elismerésünket erről az oldalról is biró vezérkari alezredes, Bartha Albert. Hónapokkal ezelőtt megirta, hogy a központok helyett állami igazgatás, állami központosítás kell. Meskó Zoltán : Azt leszólja a minister ur. Kún Béla: Mindent intézzen az állam, intézzenek a núnisteriumok, mert ott van garanczia a becsületre, van a szaktudásra. A központoknál a becsület sokszor olyan, mint a tiszavirág : volt és nincs. Hock János: Mellékczélok. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Az egyéni becsület ? Kún Béla: Nem az egyéni becsületet értem, az üzleti becsületről beszélek. Meskó Zoltán : Üzleti becsületről beszél. Van politikai becsület, van üzleti becsület, van magánbecsület. Ugy látszik, sokféle becsület van ebben az országban. Kún Béla: Amikor köztudomású az, hogy a magyar kisemberek megkárosításával, az egyes működési területeknek, a rájuk bízott foglalkozási ágaknak és konjunktúráknak a saját anyagi hasznukra való kizsebelésével működnek a központok, akkor feltétlenül kötelessége az embernek, ha magyar népképviselő, hangot adni annak, hogy szerintünk a háborúnak tanulságai folytán, a háború által ránk rótt kötelesség folytán nem a becsületnek eszményi értelmezése az, ahogy a központok eljárnak. Engedelmet kérek, amikor a központok a maguk számára kaparintanak meg mindent, amiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. kor az egész magyar gazdasági életnek vezetését és irányítását ugy eszközlik, hogy nem jóltevői a magyar közgazdasági életnek, hanem sok tekintetben kalózai, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) akkor üzleti becsületről a központoknál beszélni nem lehet. Hisz ha lehetne, akkor miért akarná eltörölni a t. minister ur a központokat? (Ugy van ! a haloldalon.) Fráter Lóránd : Mind el kell törölni! Kún Béla: Ábrahám Dezső t. képviselőtársam hosszú beszédében rámutatott arra, hogy olyanok tevékenykednek a központok élén, akik az illető működési ághoz nem is értenek, akik az illető foglalkozási ággal a múltban nem is törődtek, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) azt sem tudták, hogy mi fán termett az illető foglalkozási ág, olyan emberek, akik csak ahhoz értenek, hogy most kihasználják a kínálkozó közgazdasági viszonyokat s a központok és a maguk számára mennél többet gyűjtsenek össze. A központok iránt — és itt kifejezést adok a nép hangulatának a központokkal szemben — általános undor van az egész országban. Mindenki megelégelte azt a munkát, amit a központok folytatnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Arról van szó, hogy katonáinknak rettenthetetlen vitézsége, a világtörténelemben példátlanul vagy pedig ragyogó példaként álló bátorsága folytán ezt az országot a hősök országának nevezik (Ugy van ! a haloldalon.) és arról van szó a másik oldalon, hogy itt belül a front mögött százezer meg százezer becsületes magyar ember mellett, akik nem használják ki a konjunktúrákat, ez az ország az üzérek országa. Meskó Zoltán : Az aranyborjú körül tánczolnak. Kún Béla: Arról van szó, t. képviselőház, hogy mit akarunk a jövőben : hogy ez az ország belül is csakugyan a hősök országa legyen, (Ugy van! a haloldalon.) vagy pedig megmaradjon az üzérek országának ? Én azért vagyok a központok ellen, mert azt akarom, hogy ez az ország kivül a fronton, mikor ott mutatunk arczot és itt belül, amikor itt mutatunk arczot, egyképen a hősök országa, a becsületes munka hőseinek országa legyen. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Méltóztassék most megengedni, — és ezzel • végzem felszólalásomat (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) — hogy röviden még visszatérjek arra a tárgyra, amelyet már délelőtt érintettem gróf Tisza István t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan. Ábrahám Dezső: Halljuk az egyesülést. Kún Béla : Gróf Tisza István t. képviselő ur felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy mi, én és t. elvbarátaim, — azt hiszem, nemcsak azok, akik ahhoz a függetlenségi párthoz tartoznak, amelyhez én, hanem a többiek is, akik ezen az oldalon ülnek — más látószögből nézzük a dolgokat, mint nézi gróf Tisza István. Ö az Ausztriával való gazdasági közösség alapján áll. Ehhez könnyű hozzátenni, hogy Németországgal is legyünk gazda53
