Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 417 szülessék meg ebben az országban a különböző osztályoknál, tisztviselőknél, iparosoknál, mező­gazdasággal foglalkozóknál, mindenütt, de minde­nütt, ahol csak igaz magyar emberek laknak, a hadseregnél és a hadseregben küzdőknek hozzá­tartozóinál is. Nagyon sok igazságtalanság törté­nik a katonákkal és a katonák családtagjaival. Rámutattam több esetre. Meg vagyok győződve, hogy ezeket az igazságtalanságokat a legilletéke­sebb tényező, a honvédelmi minister ur szives lesz orvosolni. A magyar közgazdasági életben meg­levő igazságtalanságokat pedig remélem ; a többi miniszter urak szintén orvosolni fogják, mert hi­szen ez az orvoslás elsőrendű kötelességük nemcsak az illető közgazdasági ágak, hanem az egész nem­zet érdekében. Lehetetlenség rá nem mutatnom pár szóval a központok működésére, mint amelyek a magyar közgazdasági életnek ferde kinövései. Fráter Lóránd: Töröljék el mind ! Kún Béla: Én a központoknak nem meg­rendszabályozására, nem ellenőrzésére törekszem, amit kilátásba helyezett a t. kereskedelemügyi minister ur, hanem a központoknak egyenes el­törlését kívánom. Nagyon helyeslem, nagyon örvendek , . . Meskó Zoltán : Egy brigád bevonul azonnal. Kún Béla: ...hogy a t. kereskedelemügyi minister ur igenlőleg bólint. Nem velem egy párt­állásu lapban, »Az Ujság« czimü napilapban irt egyszer szép vezérczikket egyébként rokon­szenvünket és elismerésünket erről az oldalról is biró vezérkari alezredes, Bartha Albert. Hóna­pokkal ezelőtt megirta, hogy a központok helyett állami igazgatás, állami központosítás kell. Meskó Zoltán : Azt leszólja a minister ur. Kún Béla: Mindent intézzen az állam, intéz­zenek a núnisteriumok, mert ott van garanczia a becsületre, van a szaktudásra. A központoknál a becsület sokszor olyan, mint a tiszavirág : volt és nincs. Hock János: Mellékczélok. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Az egyéni becsület ? Kún Béla: Nem az egyéni becsületet értem, az üzleti becsületről beszélek. Meskó Zoltán : Üzleti becsületről beszél. Van politikai becsület, van üzleti becsület, van magán­becsület. Ugy látszik, sokféle becsület van ebben az országban. Kún Béla: Amikor köztudomású az, hogy a magyar kisemberek megkárosításával, az egyes működési területeknek, a rájuk bízott foglalkozási ágaknak és konjunktúráknak a saját anyagi hasz­nukra való kizsebelésével működnek a központok, akkor feltétlenül kötelessége az embernek, ha ma­gyar népképviselő, hangot adni annak, hogy sze­rintünk a háborúnak tanulságai folytán, a háború által ránk rótt kötelesség folytán nem a becsület­nek eszményi értelmezése az, ahogy a központok eljárnak. Engedelmet kérek, amikor a központok a maguk számára kaparintanak meg mindent, ami­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. kor az egész magyar gazdasági életnek vezetését és irányítását ugy eszközlik, hogy nem jóltevői a magyar közgazdasági életnek, hanem sok tekintet­ben kalózai, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) akkor üzleti becsületről a központoknál beszélni nem lehet. Hisz ha lehetne, akkor miért akarná eltörölni a t. minister ur a központokat? (Ugy van ! a haloldalon.) Fráter Lóránd : Mind el kell törölni! Kún Béla: Ábrahám Dezső t. képviselő­társam hosszú beszédében rámutatott arra, hogy olyanok tevékenykednek a központok élén, akik az illető működési ághoz nem is értenek, akik az illető foglalkozási ággal a múltban nem is törődtek, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) azt sem tudták, hogy mi fán termett az illető foglalkozási ág, olyan emberek, akik csak ahhoz értenek, hogy most kihasználják a kínálkozó köz­gazdasági viszonyokat s a központok és a maguk számára mennél többet gyűjtsenek össze. A köz­pontok iránt — és itt kifejezést adok a nép han­gulatának a központokkal szemben — általános undor van az egész országban. Mindenki meg­elégelte azt a munkát, amit a központok foly­tatnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Arról van szó, hogy katonáinknak rettenthetetlen vitéz­sége, a világtörténelemben példátlanul vagy pedig ragyogó példaként álló bátorsága folytán ezt az országot a hősök országának nevezik (Ugy van ! a haloldalon.) és arról van szó a másik oldalon, hogy itt belül a front mögött százezer meg száz­ezer becsületes magyar ember mellett, akik nem használják ki a konjunktúrákat, ez az ország az üzérek országa. Meskó Zoltán : Az aranyborjú körül tán­czolnak. Kún Béla: Arról van szó, t. képviselőház, hogy mit akarunk a jövőben : hogy ez az ország belül is csakugyan a hősök országa legyen, (Ugy van! a haloldalon.) vagy pedig megmaradjon az üzérek országának ? Én azért vagyok a központok ellen, mert azt akarom, hogy ez az ország kivül a fronton, mikor ott mutatunk arczot és itt belül, amikor itt mutatunk arczot, egyképen a hősök országa, a becsületes munka hőseinek országa legyen. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Méltóztassék most megengedni, — és ezzel • végzem felszólalásomat (Halljuk ! Halljuk ! a hal­oldalon.) — hogy röviden még visszatérjek arra a tárgyra, amelyet már délelőtt érintettem gróf Tisza István t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan. Ábrahám Dezső: Halljuk az egyesülést. Kún Béla : Gróf Tisza István t. képviselő ur felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy mi, én és t. elvbarátaim, — azt hiszem, nemcsak azok, akik ahhoz a függetlenségi párthoz tartoznak, amelyhez én, hanem a többiek is, akik ezen az ol­dalon ülnek — más látószögből nézzük a dolgokat, mint nézi gróf Tisza István. Ö az Ausztriával való gazdasági közösség alapján áll. Ehhez könnyű hozzátenni, hogy Németországgal is legyünk gazda­53

Next

/
Thumbnails
Contents