Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 403 nekem alkalmam legyen a biróság előtt tisztáznom és kimutatnom, azt, hogy milyen gyalázatos rágalmakkal illettek engem. Azonban addig, mig ezt nem tehetem, határozottan unfairnak, inszinuácziónak tartom azt, hogy olyan hangot használjanak velem szemben, amilyet használtak és hogy egy levél jsasszusára való hivatkozással támadj anak meg engem, amelyet Ízlésem tilt, hogy előhozzak. Gr. Tisza István : Ki beszélt itt róla ? Gr. Károlyi Mihály : En itt csak azt akarom még leszögezni, hogy bárhogyan fordul is a koczka, bármi is fog történni, én mindig a leghatározottabban és a legünnepélyesebben kijelentem, hogy ügyem tisztázására felszólitok mindenkit. Eddig sikertelenül tettem lépéseket arra, hogy ezt az ügyemet sürgessem, de ha ez az ügy nem fog tapétára kerülni, ha az én ügyemmel nem fognak akarni foglalkozni, akkor tudni fogom, hogy miért nem foglalkoztak ezzel. (Helyeslés és ta/ps a szélsóbalóldalon.) Elnök: Gróf Tisza István félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czéljából kér szót. Kérdem a t. házat, megadja-e neki az engedély a szólásra ? (Igen.) A ház a kért engedélyt megadja. Gr. Tisza István : Méltóztassanak megengedni, hogy először is csodálkozásomnak adjak kifejezést a képviselő ur befejező nyilatkozatai fölött, amelyek az én beszédemmel semmiféle kapcsolatban nincsenek. Én a képviselő urnak kizárólag nyilvános szereplését tettem bírálat tárgyává és semmi egyébről nem beszéltem. Ami már most magát az általam használt kifejezést illeti, konstatálom, hogy én nem szemenszedett hazugságot, banem szemenszedett valótlanságot mondtam. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Az mindegy!) A parlamenti illem szempontjából nem mindegy. Továbbhozzáteszem, hogy mihelyt a képviselő ur konstatálta, hogy ő nem »kötelezőt« mondott. — ahogyan az ő saját kőnyomatosa szövege szólott és nem egy czenzurázott újság irta — hanem a »közeledő« kifejezést használta, mindjárt kijelentettem, hogy ezt a magyarázatot tartozom elfogadni. Egyébként ha a t. képviselő ur végiggondol váradi és szegedi beszédén, egész sorozatát találja bennük az állításoknak, amelyek — most már használjunk egészen udvarias kifejezést — a képviselő ur által is jól ismert tényekkel homlokegyenest ellenkezőek. Elnök : Ki következik szólásra? Pál Alfréd jegyző: Kún Béla! Kún Béla: T. képviselőház! Az én t. pártvezérem, gróf Károlyi Mihály, nem szorul védelemre. Azok a nyilatkozatok, amelyeket ő népgyűléseken hangoztatott, a magyar nép szivéből, lelkéből fakadtak. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Akár kifogásolja azokat gróf Tisza István, akár nem, azok igazsága kritikán felül áll. Altalános a békevágy az egész országban. Német szövetségesünk ellen senki sem lázit, de ennek a szövetségnek a mélyítése ellen, mely a mi országunk határainak eltörlését, nemzetünk ősi függetlenségének és szabadságának az eltörlését is jelentené, egy szívvel és lélekkel foglalunk állást. (TJgy van ! a siélsöbaloldálon.) Hock János: Nem vagyunk ententeisták, de németek sem vagyunk, hanem magyarok. Kún Béla: Nyíltan kifejezést adok annak, hogy a háború vérzivataros pillanataiban a megpróbáltatás keserű napjaiban a német hadvezérek voltak azok, akik az osztrák-magyar stratégák baklövéseit helyrehozták. De vitán felül való az az igazság is, hogy a magyar honvédek vitézsége és helytállása nélkül a német hadvezérek erre nem lettek volna képesek. Ha ez igaz, akkor lehetetlen elzárkóznunk a következtetésben még tovább menő igazságok levonása elől. Nemcsak a német hadvezérek tudása, nemcsak az ő stratégiai fölényük, hanem egyúttal a magyar katonáknak, a magyar honvédeknek és a közös hadseregbe beosztott magyar katonáknak a hősiessége és vitézsége mentette meg számunkra ezt az országot, mentette meg a monarchiát és mentette meg a németbirodalmat. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a háborút sikeresen befejezzük, akár teljes győzelemmel, akár megegyezéses békével, magyar nemzeti szempontból más kibontakozás nem lehetséges, mint az, hogy ennek a nemzetnek az államfentartó erejét izmosítsuk és erősítsük. Ezt a nemzetet önállónak, függetlennek ós szabadnak akarjuk fentartani a jövő évtizedek és évszázadok számára. Nem mint idegen náczió vazalusát, hanem mint önálló, független és szabad Magyarországot akarjuk fentartani. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a szövetségi mélyítés azonban, amelynek képét Payer birodalmi alkanczellár elébünk rajzolta, ennek a nagy elvnek egyenesen megszégyenítése és lábbal taposása. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlenség ugy mélyítenünk a szövetséget, hogy mi nemzetileg tönkremenjünk. Lehetetlenség ugy mélyítenünk, hogy a mi nemzetünk önállósága és függetlenségünk gúzsba köttessék, hogy a mi szabadságunk, a mi gazdasági, közjogi és politikai önállóságra való törekvésünk lehetetlenné váljon. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig erről van szó t. képviselőház. És bármennyire hangzatos szavakat mondott a német szövetség mélyítése érdekében gróf Tisza István t. képviselőtársam és bármennyire előharczosa ő a német szövetség minden gondoskodás nélkül való mélyítésének, lehetetlenség hangot nem adnom annak a közfelháborodásnak, amely nemcsak az országban, de a fronton is, a mi küzdő katonáink között is ezzel szemben általános. Ám szavaztassa meg gróf Tisza István az egész magyar nemzetet preszszió és vesztegetés nélkül, szavaztassa meg á front katonáit, hogy kit akarnak követni: Tisza Istvánt-e, a német szövetség mélyítését, Vilmos császárt vagy pedig a magyar nemzeti függetlenség harczosait. A felelet nem lehet nemle51*