Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
402 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. sel biztosítsuk. (Általános helyeslés.) Nagyon természetes, hogy ez nem a nemzetiséget elnyomására vezet, hiszen ahol az iskolák államosittatnak, ott— amennyire én értesülve vagyok, bár nem tartozik szorosan szakomhoz — az a biztositék nyújtatott, hogy heti hat órában a román nyelvet is tanítani fogják, aminek természetes következménye, hogy tanitókul csak olyan egyének alkalmazhatók, akik tökéletesen tudnak románul. (Helyeslés.) ígéret tétetett arra nézve is, hogy felekezeti tanitók állami tanitókul átvétetnek, azonban mindenesetre azzal a feltevéssel, hogy azok, akiket átveszünk, azután teljesen megbízhatók is legyenek, nehogy azon czélok ellen fejtsenek ki tevékenységet, amelyeknek elérését mi ezen intézkedésünkkel magunk elé tűztünk. (Helyeslés. I Egy szokatlan intézkedés történt, t. i. az, hogy a korábbi kultuszminister ur a zsinatokra megbízottakat küldött ki. Egyszer méltóztattak már szóbahozni ezt a kérdést a t. házban és én akkor kijelentettem, hogy ehhez a kormánynak kétségtelenül joga van s hogy ez a felügyeleti jogból következik. Igaz, hogy a felügyeleti jog a vallásfelekezetek irányában rendszerint királyi biztosok kiküldése utján gyakoroltatott, ez azonban nem jelenti azt, hogy az csakis igy lenne gyakorolható, mert a dolog természeténél fogva a kormányt állandó felügyelet illeti meg, amely nemcsak királyi biztosok utján, sőt ezen utón nem is gyakorolható. Kivételesen ezen esetekben is ezt a jogot igy kívántuk érvényesíteni. (Helyeslés hal felől.) Tudniillik az iskolák átengedése iránt már előlegesen tárgyalások folytak, sőt megegyezések is jöttek létre, de mikor ezen megegyezések végrehajtására került a sor, látnunk kellett, hogy az illetékes egyházi hatóságok körében olyan törekvések nyilvánultak meg, amelyek az általános konzisztórium jogkörébe akarták ezt a dolgot utalni. Hogy ez meg ne történhessék, tartotta a korábbi kultuszminister ur szükségesnek, hogy a zsinatok eljárását ezen esetben és ebből a szempontból ellenőrizze. (Helyeslés balfelől.) Létay Ernő: Éljen Apponyi!' Wekerle Sándor ministerelnök: Azt hiszem ezen felvilágosítások után talán a t. képviselő ur is meg fog nyugodni eddigi eljárásunkban, mely azt a nagy elvet követi, hogy államérdekeink minden irányú megóvása mellett a nemzetiségi kérdést ugy kezeljük, hogy egyházi ügyekben a papsággal egyetértőleg járjunk el, más politikai kérdésekben pedig olyan irányt vegyenek a dolgok, hogy azok ne a jobb elemek kizárására, hanem inkább azok egyesítésére vezessenek. (Helyeslés.) Czélunk, hogy ezeket az elemeket, amikor minden jogot megadunk nekik és az egyforma elbánást biztosítjuk részükre, minél szorosabban fűzzük a magyar állam kötelékeihez. Kérem a t. házat, hogy a beadott határozati javaslatokat elutasítani méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon és jóbbfélől.) Elnök : Gróf Károlyi Mihály személyes támadás visszautasítása czimén kér szót. Kérdem a t. házat, megadja-e az engedélyt a szólásra? (Igen !) A ház a kért engedélyt megadja. Gr. Károlyi Mihály: Tisztelt ház S Személyesen meg lettem támadva gróf Tisza István képviselő ur által az én Szegeden elmondott beszédem alkalmából. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A képviselő ur azt mondotta, hogy én olyan dolgokat mondottam ebben a beszédben, amelyek szemenszedett hazugságok. (Mozgás.) Ez egy olyan kifejezés, amelylyel szemben mindenesetre reméltem volna, hogy az elnök meg fog engem védeni. (Zaj. Elnök csenget.) Ebben a védelemben nem részesültem, tehát magam fogom magamat megvédeni. Gr. Tisza István : Azt mondtam, valótlanság. Gr. Károlyi Mihály : Tisztelt ház ! Az inkriminált beszéd eredeti szövege kezem között van. Hogy miért nem rektifikáltam azt, hogy a »kötelező« kifejezés helyett a »közeledő« kifejezést használtam, ennek oka az, hogy én ezt a lajjokban nem olvastam, sőt azt hiszem, — ezt nem merem állítani — hogy egyáltalában beszédem ezen része czenzurálva volt s igy nem lehetett nekem ezt rektifikálnom. Kezem közt van az eredeti szöveg, amelyen semmiféle változás nincs ; az ugy van, amint eredetileg mondtam. Ebben »közeledő« lépésről van szó. De eltekintve ettől, az egész beszédnek és különösen ennek a mondatnak a lényege világossá teszi, hogy itt nem »kötelező«, hanem »közeledő« lépésről lehet csak szó. Szórólszóra felolvasom ezt a részt : (Olvassa) : »Ez azt jelenti, hogy a mai pillanatban, mikor az entente még soha ennyire közeledő lépést a béke felé nem tett, mikor Clemenceau, a legerősebb háborupárti uszító, azt irja lapjában, hogy igenis szeretné hallani a német béke-propozicziót, akkor Stresemann azt mondja, hogy a birodalmi gyűlés tavalyi állásfoglalása már csak a történelemhez tartozik, vagyis most már nem az annexió nélküli, hanem az annexiós, nem a megértéses, hanem a letörést, legyőzést j elent ő béke mellett foglal, állást. Itten Clémenceaut épen mint háborixs uszitó embert nevezem meg. Clémenceaut támadom épen azért, mert tekintet nélkül arra, hogy valaki milyen országhoz vagy párthoz tartozik, mihelyt a háborús uszítással oly módon szerepel, mint Clemenceau, bennem a legnagyobb ellenséget fogja találni. Ami a német szövetség mélyítését és az agitácziót a németség ellen illeti, amint mindenütt mondtam és amint hirdetni fogom egész* nyíltan És határozottan, én Magyarország önállósága szempontjából a szövetség mélyítését a legveszedelmesebbnek tartom (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) és abban, hogy ezt hirdessem, sem Konsten őrnagyok, sem a 8 Őrai Újság, sem quo-usquetandemek nem fognak megijeszteni. (Taps a szélső baloldalon.) Én igen is ott fogok áUni és hogyha engem mindenféle burkolt támadásokkal támadni fognak, akkor csak azt kérem ünnepélyesen mindenkitől, hogy velem együtt működjenek közre, hogy
