Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

79,5. prszágos ülés 191$ janim .19^4^ szerdán. 401 nak, ezek az eddig nyújtott segélyek-igazán egé­szen elenyésznek. Az élelmezési minister ur ké­sőbb azután kénytelen volt ujabb intézkedést tenni. Midőn láttuk, hogy nemcsak saját szükség­letünk nem lesz teljesen kielégíthető, hanem a had­sereg szükségleteit sem elégíthetjük ki, akkor szi­gorúbb intézkedések is fordultak elő és pedig rek­virálások. Ezeknél a rekvirálásoknál is mindig az az elv vezérelt bennünket, hogy az adminisztratív hatóságok a felelősek és az intézkedési jogkör eze­ket illeti. Hogy katonaságot is vettünk igénybe, mint segédszemélyzetet, az tökéletesen igaz. Itt azonban bátorkodom megjegyezni, hegy sokszor maguk az eljáró hatóságok követelték, hogy katonaságot küldjünk oda, mert féltek, hogy különben saját álláspontjukat- nem tudják érvényesíteni. De en­gedelmet kérek, mikor hónapokon át egy rekvizi­czió vitetik keresztül az egész országban és a katonaság ott mint segéderő működik, akkor el­kerülhetetlen az, hogy ne akadjon egy vagy más katona, vagy helyettesként működő kiküldött kormánybiztos is, aki nincs kellő figyelemmel az utasításokra. Tehát ilyen helyeken visszaélések is előfordulnak. Ezzel én nem akarom védeni ezeket a dolgokat, csak azt akarom kijelenteni, hogy mindent el fogunk követni, hogy hasonló rekviéá­lásokra szükség ne legyen s hogy a jövő termést ugy biztosítsuk, hogy ilyen anomáliák elő ne for­duljanak. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Végül még csak azt akarom a rekvirálásokkal kapcsolatban felemlíteni, hogy igaz, minálunk is sok baj van és a nemzet nagy önfeláldozása szük­séges ahhoz, hogy ilyen megszorított élelmezéssel legyen képes ezt a küzdelmet folytatni, de reánk hárul egy másik baj is, nevezetesen az, hogy Ausztriában oly, tarthatatlan állapotok állottak elő, hogy ha lehetséges lenne, azonnal, de az uj termés után, mert korábban aratunk mint Ausztria, mindenesetre mellőzhetetlen lesz az ottani tart­hatatlan állapotok megszüntetése, enyhítése vé­gett Ausztriának, amennyire csak emberileg lehet­séges, segítségére sietnünk. (Helyeslés jobbfelől.) Létay Ernő: Hát a ruházati czikkek? Wekerle Sándor ministerelnök: A ruházati czikkek iránt megtörtént és folyamatban van az intézkedés. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Intézkedés van, de ruha nincs!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor ministerelnök: Szeretném, ha nem ilyen inczidentaliter tárgyalnánk efféle kérdéseket. En mindent elkövetek, hogy amit a rekompenzáczió tekintetében igényelhetünk, azt megkapjuk (Felkiáltások bálfelől':, -Az • eredményt szeretnénk már látni!) Amidőn konstatálom itt, hogy az ausztriai bajok enyhítésére -mindent el­követünk először.az. emberiesség, szempontjából és másodszor azért is, mert a hadviselés. érdeke is megkívánja, hogy Ausztriában élelmezési nehéz­ségek miatt nyugtalanságok ne álljanak elő : nem­csak magunknak mondom ezt, hanem, szólók Ausztriához is,, ahol mindig azt panaszolják, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXTX. KÖTET. Magyarország nem tesz meg mindent, pedig mi a végletekig elmentünk a segítésben. Hisz tud­ják, hogy ami ennivaló most van Ausztriában, az is Magyarországból származik, ha nem is kenyér­terményekben, de főzelék-, gyümölcs- és egyéb ilyenfélékben, mert ami ezekből van, azt mi szol­gáltatjuk. Hock János : Magyarországon meg nincs S Wekerle Sándor ministerelnök: Felemlítem tehát ezt odaátra is szólva azzal, hogy amikor mi mindent elkövetünk Ausztria érdekében, a legnagyobb méltatlankodással kell fogadnunk azt, hogy ugy beszélnek, mintha mi e tekintetben sem­mit sem tettünk volna. (Igaz ! ügy van! Általános helyeslés.) Gróf Tisza István képviselő ur mai beszédé­ben még felhozta a románság kérdését. (Halljuk! Halljuk !) Én tökéletesen egyetértek vele abban, hogy ugy a román, mint a nemzetiségi kérdés tekintetében szükséges lesz büntetőjogunk reví­ziója és kiegészítése. Nemzetiségeinkkel szemben mindig azt az álláspontot foglaltuk el, hogy őket tökéletesen egyenértékű honpolgároknak tekint­jük, azonos jogokban részesítjük őket, még a politikai jogokat sem véve ki; szóval mi a leg­messzebbmenőleg az egyenlő elbánás alapján állunk, politikai ós gazdasági tekintetben is. De épen akkor, amidőn politikai és gazdasági tekin­tetben az egyenlőséget a végletekig viszszük, meg­kívánhatjuk, hogy T nemzetiségeink se politikai, se gazdasági tekintetben külön törekvéseknek teret ne engedjenek. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyes­lés.) Ebből a szempontból állandó felügyeletre, sok tekintetben praeventiv intézkedésekre van szükség s ezért tájékozásul vagyok bátor a t. kép­viselőháznak már ma bejelenteni, hogy legközelebb az államrendőrség behozatala és annak, ha nem is az ország egész területére egyszerre, hanem foko­zatosan, különösen az olyan helyeken leendő keresztülvitele iránt, ahol erre biztonsági szem­pontokból szükség van, javaslatot lesz szerencsém a t. ház elé terjesztem. (Általános élénk helyeslés.) Ami a tanítóképzés kérdését illeti, amit gróf Tisza István képviselő ur ezzel kapcsolatosan szin­tén érintett, sajnálom, hogy e tekintetben talán nem mindenben értek vele egyet és inkább csak felvilágosítással szolgálhatok eddigi eljárásunkra nézve. Egyetértek vele abban a tekintetben, hogy a tanító- és lelkészképzést nekünk kell kezünkbe vennünk. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ez irányban az előkészületek megtörtén­tek és folyamatban vannak. DirTexenczia leginkább talán csak egy r ben van közöttünk, abban, hogy én az iskolák államosítását egyes vidékeken talán nagyobb mérvben tartom szükségesnek, mint a t. képviselő ur. (Elénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Mert azon nagyon szomorú tapaszta­lataink után, amelyeket e tekintetben szereztünk, nemcsak jogunk, hanem halaszthatatlan köteles­ségünk is, hogy a népnevelésnek állami szempont­ból kifogástalan voltát minden lehető intézkedés­51

Next

/
Thumbnails
Contents