Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 junius 19-én, szerdán. 399 A Németbirodalommal különös okunk van ezt a viszonyt gazdaságilag is szorosabbra fűzni. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de a múlt napokban nyilatkoztam a tekintetben, hogy e mélyítés alatt mit kell érteni. Mi igenis szövetségi viszonyunkat meg akarjuk hosszabbítani, hosszabb időre akarjuk, hogy ez védelmi szempontból is bizonyos kiegészítést, megerősítést nyerjen, hogy gazdaságilag is lehetőleg szorossá vonjuk egymáshoz való viszonyunkat annyival inkább, mert külkereskedelmi vonatkozásunknak több mint 70%-a gazdasági és pénzügyi téren a Német birodalommal való viszonyra esik és nagj^on természetes, hogyha elérkezik az az idő, melyet igen kívánunk, hogy mielőbb elérkezzék, ha t. i. a békefeltételekről lesz szó, azokat is megegyezően állapithassuk meg. De kiemeltem, hogy mindezen czélunk elérésénél önrendelkezési jogunkat és szuverenitásunkat minden tekintetben megóvni kívánjuk. Kiemeltem, hogy ez érdekeink megóvása mellett történhet csak, hogy termelési viszonyainkat és feltételeinket okvetlenül biztositanunk kell, és midőn kérdés intéztetett hozzám, kiegészítéséül még azt is mondtam, hogy mezőgazdasági jellegünk honorálása szempontjából olyan szövetségekbe és kiegészítésekbe nem mehetünk bele, melyekkel azt a helyzetet, hogy bizonyos fogyasztási területen mi domináljunk, illetőleg előnyünk részünkre biztosittassék, feladnék. Azt is kiemeltem, hogy ugy kötjük meg ezt a gazdasági és minden más egyezményt, hogy az ne képezhesse akadályát annak, hogy más államokkal való gazdasági és politikai viszonyunk mélyíthető és fentartható legyen. Igen csodálom, hogy midőn itt a vámtételekről van szó, épen olyan oldalról tétetik ez ellen kifogás, amely talán egész jogosultan először is a ma fennálló tűrhetetlen drágaság megszüntetését tűzi ki czéljául. Hiszen ha normális gazdasági viszonyokra gondolunk és a drágaság leküzdésére, ennek talán egyik előfeltételét képezik, hogy a vámtételek lehetőleg mérsékeltessenek és csak azon határig tartassanak fenn, amely határ a termelés biztosítása érdekében mellőzhetetlenül szükséges. (Zaj a baloldalon.) Ez az elv áll, hogy lehetőleg mérsékeltessenek a vámok. A másik, hogy a szabad forgalom érdekében egy olyan lista állíttassák fel, hogy ahol nem követelik a gazdasági érdekek feltétlenül a határvámtételek fentartását, a szabad forgalom ezekre nézve a vámhatárokon tul is minden vámkorlátozág nélkül fentartassék. Az is talán okszerű, hogy koronként revízió tárgyává tétessék, hogy a hazai termelés érdekében nem lehetne-e a vámtételeket mérsékelni. Végül azon nagy előny, melyet egy nagy fogyasztási terület biztosit, kétségtelenül a gazdasági haladás és a drágaság megszüntetésének egyik mellőzhetetlen feltétele. (Helyeslés.) Ezek a szempontok vezérelnek bennünket a német birodalommal folytatott tárgyalásoknál. Ezek a tárgyalások különben még csak az előkészítés stádiumában vannak, csak ezen irányelveket kitűzve, ezen elvek szempontjából tárgyalunk mi a németekkel, illetve fogunk tárgyalni, mert még az előtanácskozások stádiumában vagyunk. Alapul azokat a munkálatokat vettük, melyeket gazdasági érdekköreink sajátérdekeik megóvása végett a vámtételeknél mint szükségeseket jeleztek. Ha előhaladnak a tárgyalások és ezeken az általuk szükségesnek jelzett védelmi vámokon kivül változások lesznek szükségesek, nagyon természetes, hogy csak a velük való érintkezés utján fogjuk álláspontunkat végleg fikszirozni. Tehát az érintkezést gazdasági köreinkkel fentartjuk. Én azt Mszem, hogy amikor ily elvekkel armirozva megyünk bele a tárgyalásokba, akkor semmi aggály nem foghat el senkit az iránt, hogy azok gazdasági tekintetben holmi katasztrofális eredményekre fognak vezetni. Ellenkezőleg, teljes meggyőződésem, hogy ha ezen szempontok megóvása mellett sikerül egy szorosabb gazdasági viszonyt létesítenünk, ez nagyban elő fogja mozdítani nemcsak gazdasági érdekeinket, hanem a gazdasági érdekek azonosságánál fogva egyúttal politikai erősségünket is. (Ugy van! Ugy van 1 a jobboldalon.) Indokul felhozták — ez adott a támadásokra ídinduló pontot — a német birodalmi kanczellárhelyettesnek egy nyilatkozatát, amelyet ő nem is hivatalos minőségében, hivatalos állásban tett, hanem egy intervju alkalmával. Ezt a nyilatkozatot, ugy fogom fel, mint bizonyos irányelvek megjelölését, mint czélt, amely felé valaki törekszik, noha az az aktuális politika mai stádiumában döntő jelentőséggel még nem bir. Ilyeneket ugy oda állítani, hogy ebben veszély rejlik, nem lehet. Hiszen engedelmet kérek, ilyen tárgyalásokba mi is csak saját érdekeink megóvása mellett megyünk bele, aminthogy a birodalmi helyetteskanczellár ur is a maga elé tűzött nagy irányelvek alapján mindenesetre az ő érdekeik megóvása mellett megy azokba bele. Ezeknek azonban az aktuális politikához annyiban sincs köze, mert hisz Németországnak hivatalos álláspontja velünk még nem is közöltetett ; ha közöltetni fog, természetesen addig a határig fog részünkről honoráltatni és elfogadásra találni, amely határt én tárgyalásainkra nézve megjelöltem. Én tehát igen fölöslegesnek tartom azt, amit tegnap gróf Batthyány Tivadar vagy Sándor Pál képviselő ur is ajánlott, hogy ez ügyben egy külön bizottság küldessék ki. Ez csak zavart, okozhatna. Ilyen bizottságok mit képviselnek"? Politikai érdeket vagy szakérdeket képviselnek? A szakkörökkel, mielőtt végleges álláspontot foglalunk el, mindenesetre érintkezésbe lépünk. Hogy tehát egy ilyen bizottságnak mi feladata lenne, azt igazán nem tudom. Polónyi Dezső : Bankbizottság is volt. Gr. Hadik János : A kormány tájékoztassa a pártokat, hogy fait accompli elé ne állittassék a parlament. Wekerle Sándor ministerelnök: Kérem, a