Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 385 Halljuk!) Mai felszólalásomnak főczélja, hogy egypár olyan aktuális jelenséggel és kérdéssel foglalkozzam, a mely, nézetem szerint, sürgős feladatokat hárít a t. kormányra és a képviselőházra. Ennek folytán egyáltalán nem szándékozom a közelmúlt nagy problémájával, a választójog kérdésével foglalkozni. Annyival inkább hagyhatom ezt figyelmen kivül, mert hiszen a ház a legrövidebb idő alatt abban a helyzetben lesz, hogy magát a törvényjavaslatot tárgyalhassa és akkor ex asse foglalkozhatik a kérdéssel. Ezért csak nagyon röviden érintem azt a nyilt levelet is, melyet gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur a választójogi bizottság tárgyalásainak befejeztével választóihoz intézett. Hogy mégis foglalkoznom kell ezzel a nyilt levéllel, ennek abban a körülményben van a magyarázata, hogy néhány olyan téves állítás foglaltatik benne, melyet nem volna helyes helyreigazítás nélkül hagynom és melyre nézve abban a felfogásban vagyok, hogy sokkal helyesebben cselekszem, ha a szükséges helyreigazítást itt teszem meg, ahol módjában van a t. képviselő urnak az általam elmondottakra reflektálni. Mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem, hogy a t. képviselő ur egy kissé — bocsássa meg nekem e kifejezést — kissé felületesen bánik a tényekkel, midőn megemlékszik Teleszky t. barátomnak a ház feloszlatása tárgyában elfoglalt álláspontjáról. A t. képviselő ur azt kérdezi a munkapárttól, hogy »Teleszky szinvak-e az erkölcsi lehetetlenségek iránt és ha nem szinvak, hogyan magyarázható meg, hogy a ház feloszlatását tanácsolta akkor, midőn az ellenzék a háború viseléséhez szükséges minden áldozatot meghozott és a törvényhozást semmi akcziójában nem akadályozta ?« A t. képviselő urat e kérdésben emlékezőtehetsége nagyon sajnosán cserben hagyta. Mert hiszen épen a t. képviselő ur tavaly nyáron foglalkozott ezzel a kérdéssel — akkor is téves beállításban — s épen válaszolva t. képviselőtársamnak, az ő jelenlétében, állította helyre Teleszky t. barátom a tényállást. Akkor egészen világosan elmondta Teleszky a következőket (olvassa) ; »Amikor a múlt ülésszak utolsó élésén tumultuózus jelenetek fordultak elő, amikor a kisebbség megakadályozta a többséget abban, hogy a ház magamagát napolja el: ez után az ülés után s ministertanácsban igen erélyesen foglaltam amellett állást« — itt kérem szives figyelmüket — »hogy amennyiben a képviselőház újbóli összeülése alkalmával a t. túloldal részéről megint ilyen jeleneteknek lennénk tanúi, akkor a törvényhozás munkájának biztosítása érdekében a feloszlatás fegyveréhez folyamodjunk«. Nem akkor foglalta el tehát Teleszky János t. barátom ezt az álláspontot, midőn az ellenzék mindent megadott ; nem akkor, midőn a törvényhozást a maga munkájában nem gátolta, hanem ellenkezőleg akkor, amidőn megtörtént az első kísérlet arra, hogy a törvényhozás működése a háKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. borúban is lehetetlenné tétessék (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és egyenesen arra az esetre kívánta a feloszlatást t. barátom, ha az ellenzék részéről ezek a sajnálatos tünetek ismétlődnének, ha az akkori ellenzék a ház működését lehetetlenné tette volna, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem ennélfogva, hogy jó szolgálatot tenne a vitatkozások loyalitásának és az ügy érdekének a t. képviselő ur, ha akkor, amidőn megtisztel bennünket azzal, hogy nyilatkozatainkkal foglalkozik, ezt kissé több alapcssággal és a valóság skruplózusabb figyelembevételével tenné. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Sajnálom, de némileg hasonló megjegyzést kell tennem t. képviselőtársamnak egy olyan nyilatkozatára, amelylyel közelebb jutok már felszólalásom tulajdonképeni tárgyához. A t. képviselő ur azt mondja, hogy (olvassa,) : »A munkapártnak egyik tagja nemrég naivul kimondta, hogy addig nem lesz nyugalom, inig engem nem sikerül teljesen izolálni.« Hozzáteszi a t. képviselő ur, hogy ő nem tudja, hogy sikerülni fog-e — »meglehet, hogy sikerülni fog« — de ezzel nem törődik. Itt egy munkapárti tagnak »naiv« nyilatkozata ugy van beállítva a »sikerül« szó odatételével, mintha a munkapárt politikai akcziójának czélja, vagy törekvése a t. képviselő ur izolálása lett volna. Ebben a dologban csak az a hiba, hogy abban az egy nyilatkozatban, amelyikre gondolhatott a t. képviselő ur, t. i. gróf Schönborn Károly t. barátomnak szerintem cseppet sem naiv, hanem nagyon férfias és szókimondó nyilatkozatában (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) ez a lényeges szó, hogy »sikerül« egyáltalában elő nem fordul. T. barátom t. i. abban a bizonyos levélben azt mondja, hogy szerinte (olvassa) : »addig nem lesz rend a politikában, míg az Andrássy-csoport teljesen izolálva nincsen és mig az egyes személyek és pártok érdekei nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a haza szent érdeke«. Talán nem árt ezen második mondatot is hozzáolvasni azon szoros kapcsolatnál fogva, amelyben az első mondattal áll. Minden esetre konstatálnom kell, hogy itt szó sem volt arról, hogy sikerül, vagy nem sikerül izolálni a képviselő urat, hanem igenis arról, — s fájdalom, azt hiszem, hogy t. barátom, Schönborn, ebben nem áll egyedül (Igaz ! ügy van ! a, jobboldalon.) és azt hiszem, hogy nemcsak a munkapárton vannak olyanok, akik igy gondolkoznak, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) — hogy ebből az akczióból, ebből a törekvésből, amelyet gróf Andrássy Gyula és legszorosabb környezete az utolsó hónapokban kifejtett, abból a tényből, hogy a t. képviselő ur a megértést és a megegyezést minden tőle telhető módon, per fas et nefas igyekezett lehetetlenné tenni, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) t. barátom levonta azon tanulságot, hogy a magyar belpolitikai élet nyugalmának és rendjének legnagyobb akadályát a t. képviselő úrban találja. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) 49