Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

386 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán, Különben az a kissé melodramatikus hang, amelylyel a t. képviselő ur magát mint a munkapárti üldözéseknek czéltábláját ideállítja, talán mégis egy kissé sajátságosan hangzik két szempontból. Először sajátságosan hangzik az után a tény után, hogy a t. képviselő ur legközelebbi személyes és politikai környezetének egyik tagja, aki a közelmúlt politikai konstellációiban előkelő állást töltött be, egy, talán mindnyájunk által ismert vezérczikkben, nem tudom, hányszor isme telte, hogy a megölő betűje az egész szituácziónak az a mumus volt, amelytől mindig féltek, hogy Tisza István vissza talál a kormányra térni. Azt hiszem, hogy ott, ahol a t. képviselő ur legközelebbi politikai és személyes barátai táborából ez a meggondolatlan vallomás történt, nagyon furcsán esik a szemrehányás velünk szemben, hogy mi a t. képviselő ur izolálására törekszünk. Hanem furcsán hangzik ez a szemrehányás még másik szempontból is. Mert hiszen a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy a munkapárt hónapokon keresztül nem a t. képviselő ur izolálására, hanem arra törekedett, hogy a megegyezést a t. képviselő ur bevonásával létesitse. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelM.) A t. képviselő ur nagyon jól tudja, — mert hiszen ezek a dolgok nem kulissza mögött titkos suttogásokban, hanem nyilt szinen történtek, mert azok a kijelentések, amelyeket ebben a tekintetben bizalmas megbeszélések során tettem, teljesen kongruensek itt az ország szine előtt tett nyilvános kijelentéseinkkel, — t. i. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy a munkapárt abból a meggyőződésből indult ki, hogy az ország mai helyzetében lehetőleg egyesíteni kell az erőket; nagyon jól tudja, hogy a munkapárt proskripcizót nem ismert senkivel szemben (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) ; nagyon jól tudja, hogy a munkapárt becsületesen, hátsó gondolat nélkül hajlandó volt az ország érdekében közreműködni, együtt dolgozni mindenkivel, ővele is. S a t. képviselő ur most azt mondja, hogy a feladat az lett volna, hogy a pártkeretek szétrobbantásával ebben a képviselőházban többséget szerezzen a kormány magának. Hát nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy ez a czél lebegett a mi szemeink előtt is. Hisz ma visszagondolva a közelmúlt politikai életére, levonhatjuk a nyilvános cselekedetekből a tanúságot. Akkor, amidőn a múlt őszszel a parlamenti élet újból megindult, akkor mi előttünk, t. barátaim és én előttem, két ut állott nyitva ; választhattuk akár az egyiket, akár a másikat. Fektethettük volna akcziónkat arra, hogy a t. kormányt és egész kormányzati rendszerét a minden kíméletet félretevő, de teljesen jogosult, objektív és igazságos kritikának fegyvereivel igyekezzünk lejáratni, lehetetlenné tenni és odaérlelni a szituácziót, hogy a munkapárt az uralmat újból kezébe kaphassa. (Mozgás a baloldalon.) Ez lett volna az egyik ut, teljesen jogosult, senkinek sem lehetett volna ellene kifogása. A másik ut volt a megegyezés útja, a másik ut volt odatörekedni, hogy létrejöhessen a magyar parlamenti életben az a szituáczió, amely lehetővé tegye, hogy az ország nagy veszélyei, nagy bajai, nagy problémái iránt kellő érzékkel bíró hazafias magyar emberek kezet foghassanak s ezeknek a nagy érdekeknek szolgálatában vállvetve dolgozzanak. (ÉlénJc helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez volt a másik ut, s mi öntudatosan, jól megfontolva léptünk erre az útra, mert azt tartottuk, hogy nem pártérdekeinknek, hanem az ország érdekének ez az ut felel meg. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én azután — ezt komolyan mondom — fájdalmas meglepetéssel láttam — nekem még mindig vannak, ugy látszik, elveszteni való illúzióim — mondom, fájdalmas meglepetéssel láttam, hogy ennek az útnak a legerősebb ütközőpontjául és legerősebb akadályául a t. képviselő ur állott oda. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) A t. képviselő ur — és ebben a tekintetben van egy érdekes és a dolgokat megvilágító kijelentés az ő nyilt levelében — ennek az útnak ellenfeléül szegődött, ezt a megoldást igyekezett megakadályozni. És most is felemeli szavát a kooperáczió vagy a fúzió gondolata ellen, mert hiszen azt mondja, hogy (olvassa) : »A munkapárt eddigi álláspontjának feláldozása árán ugyan, de megtartja domináló helyzetét«, továbbá »a hatalmi viszonyok következtében az uj alakulás azt jelentené, hogy a mai kormánypárt a munkapártba olvad s a munkapárti rezsim éled fel.« Először is mi álláspontunkból nagyon sokat áldoztunk fel; de mi álláspontunkból azért áldoztunk fel sokat, hogy abból egy bizonyos, az ország érdekében fontos részt megtarthassunk, megmenthessünk és érvényesíthessünk. (Helyeslés jóbbfelöl.) Itt áldozatokat hoztunk mi, áldozatokat hozott az igen t. túloldalnak a megegyezést kereső része, de azt hiszem, mind a ketten tettük ezt azért, mert azt a megoldást, amely igy alakult, mind a ketten jobbnak tartottuk annál, hogy az országot belpolitikai válságba sodorjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) De már most ha a t. képviselő ur, kissé téves beállításban, azt tartja, hogy mi feláldoztuk álláspontunkat, ennek folytán azt kell hinnem, hogy tárgyi nehézsége a megegyezésnek csakugyan nem lett volna. (Derültség a jobboldalon.) Ezzel az állítással sehogy sem tudom megegyeztetni a t. képviselő ur kijelentését, hogy őt becsülete gátolja abban, (Derültség a jobboldalon.) hogy erre az álláspontra — amely nem a mi. álláspontunk, hanem az az álláspont, amelyet a mi álláspontunk feláldozásával elfoglaltunk — ráálljon, hanem rámutat a hatalmi viszonyokra, amelyek folytán a számszerűleg kisebb kormánypárt olvadna be, szerinte, a munkapártba. T. ház ! La mariée est trop belle. (Derültség a jobboldalon.) Nagyon sokan voltunk. (Derültség a jobboldalon.) Voltak kezdetben őszinte pillanatai a t. képviselő urnak, amikor ezt egész nyíltsággal meg is mondta és csak lassacskán, amint észrevette a megdeTmesztő hatást, amelyet ez a czinikus ki-