Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-779
32 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. ártalmatlan lett légyen is, konfiskáltatott, a ministerelnök személye ellen megjelent közlemények pedig, melyek becsületének utolsó szálától is megakarták fosztani őt csak azért, mert merészelte saját véleményét nyilvánítani, szabadon megjelenhettek. (Igaz! Vgy van I jobbfelől.) En tegnap interpelláczió alakjában szándékoztam ezeket a kérdéseket napirendre hozni, azonban lemondottam róla azért, mext szükségem volt arra, hogy felelősséggel biró minister adja meg nekem a választ arra, hogy mit szól a magyar kormány az ezen téren történtek tekintetében. ígérem tehát •— és ezzel el is búcsúzom ettől a kérdéstől •— hogy a képviselőházban állításomat a legkonkrétebb adatoknak egész tömegével a legrövidebb idő alatt igazolni fogom. Hogy az indemnitás kérdésével röviden végezhessek, elsősorban is kijelentem, hogy mint a függetlenségi és 48-as eszméknek, fájdalom, már az itt ülő képviselők között legrégibb híve, csak szivem melegével üdvözölhetem Bizony Ákos t. képviselőtársam beszédének ezen részét és szivem mélyéből üdvözlöm őt, ha azzal a meggyőződéssel fogok innen távozhatni, hogy igenis van egy párt, amely az eszme lobogóját szeplőtlen tisztasággal lobogtatja. (Tetszés balfelől.) Ennek az előrebocsátása után az indemnitásra is lesz egy igen rövid megjegyzésem. T. i. akkor, mikor egy parlament itt áll és azt kérdezi magától, hogy kinek szavazom én meg ezt a költségvetési meghatalmazást ? akkor ne legyen pazar az ismeretlennek nyújtott bizalom ajándékozásában. En nem vádolok most senkit, mert de strigis, quae non sünt nulla fiat quaestio. De a lehetőséget tartom szem előtt és én sohasem helyeselném, ha a parlament általa nem ismert kormánynyal szemben egy költségvetési meghatalmazással megadná annak a lehetőségét, hogy elnapolván a képviselőházat, anélkül vezethesse az ügyeket tovább. Ergo, tisztelt képviselőház — én a magam részéről, bár elvi szempontból nem osztozhatom abban az álláspontban, hogy különösen háború idején az ország helyzetét bizonytalanságnak tegyük lei, teljesen elégségesnek tartanám, — ezt azonban természetesen a t. többségre kellene biznom — h°gy e gy egyhónapos indemnitás szavaztassék csak meg, mert a parlament, ameddig lehetséges, egy jogot sem adhat ki arra nézve, hogy az alkotmányos ellenőrzésnek legalább az ezen az utón való gyakorlását biztosítsa. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Hiszen lehetne erről más tekintetben is diskueziáhii, de erről én a magam részéről lemondok. Rátérek az én tulajdonképeni és igazi tárgyamra. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Talán sohasem volt szükségesebb, mint e perezben annak megállapítása, hogy vannak-e lehetőségek, amelyek ez áldatlan kaotikus viszonyban a kibontakozást biztosithatják és a megegyezés útját egyengethetik. Ha én arról lennék meggyőződve, hogy ez az ut nem létezik, egy szót sem vesztegetnék rá, hanem meglehet, hogy elkomorodva elbúcsúznék a közpályától, de miután arról vagyok meggyőződve, hogy nagyon is lehetséges a kibontakozás útját megtalálni, kegyeskedjenek megengedni, hogy bizonyos rapszodikus, nem is egészen összefüggő kérdésekben elmondjak egy pár momentumot, amelyek talán a nagyközönséget is meggyőzik arról, hogy itt bizon3?os téves eszmék gátolják azt, hogy közöttünk a megegyezés létrejöhessen. Ha én kikapcsolom a hatalmi kérdést, akkor megtalálom az egyenes utat, amelyen el tudok jutni oda, hogy a békés megegyezés nemcsak lehetséges legyen, hanem a nemzet nagy jövendője szempontjából egyenesen kötelező. (Igaz ! JJgy van !) Rátérek egész röviden annak kimutatására, hogy itt elsősorban az a téves eszme van, hog)^ Ö felsége, a király egy ígéretet tett és ez az Ígéret olyan, amely egy radikálisan megfogalmazott választójognak a teljesen változatlanul való keresztülvitelét tartalmazza. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem irta alá a blokkszerződést a király ! Polónyi Géza: Ezt a kérdést hamarosan tisztába hozhatjuk. Kezemben van Ö felségének az a kézirata, amelyet gróf Tisza István ellenjegyzésével 1917 április 28-án irt alá. Azóta alkotmányjogi szempontból semmiféle királyi cselekedetről tudomásunk nincs, amely ezen változtatott volna. Maga a blokk-társaság is utal a felségnek ezen kéziratára. Csak a következő tételt olvasom fel belőle (olvassa) : »Hazafias magatartása felett érzett hálás elismerésemet a népjóléti intézkedések sorozatában és a választójognak oly kiterjesztésében juttassák kifejezésre, amely a magyar állam létérdekeinek tekintetbe vételével (Vgy van ! a jobboldalon.) a jelen nagy időknek, a nép által hozott áldozatoknak megfelel.« Létay Ernő: önök tévesen magyarázzák! (Ellenmondások a jobboldalon.) Ki követeli önök közül a magyarul irni-olvasni tudást ? (Zaj.) Elnök: Kérem Létay képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Balla Aladár: A munkapárt sohasem követelte ! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Megszavazza ? Ez a kérdés !) Elnök : Kérem, ne tessék folytonosan közbeszólni ! Csendet kérek, képviselő urak ! Polónyi Géza: Valóban nem érzem magam feljogosítottnak a közbeszóló háborúban a biró szerepére vállalkozni, mert különben ki vagyok téve annak, hogy mind a ketten engem támadnak meg. (Derültség.) Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ami a magyarul irni-olvasni tudást illeti, ebben a tekintetben szemrehányást tehetünk egymásnak mindnyájan. Voltam bátor tegnapelőtt felemlíteni, hogy a régi időben, 1896-ban, itt a házban felolvastatott a pártnak az az álláspontja, amely a magyarul irni-olvasni tudást követelte. Később 1901-ben a pártnak ez az álláspontja ország-világ előtt újból hangsulyoztatott egy nagy manifesztumban. Azonban 1912-ben, amikor Kossuth Ferencz az akkori egész ellenzék
