Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

18 június 18-án, kedden. 378 794. országos ülés 19J eldönteni a nemzetek és államok jövőjét, hanem annak a szukreszczencziának minősége és mennyisége, mely felnő és hogy mennyire képes az pótolni azt, ami a háborúban elpusztult. Épen azért a fiatalság védelmére és az elzülléstől való megóvására különös tekintettel kellene lennie a kormánynak, mert ezek lesznek tulaj donképen azok a végleges pótszázadok, amelyek el fogják dönteni ennek a háborúnak sorsát. Minthogy a háborúban nagyon sok ember elpusztult és nagyon sok lesz a rokkant, ennélfogva döntő lesz egy nemzet sorsára az a körülmény, hogy milyen és mennyi uj generácziót tud produkálni. Bármilyen legyen ebben a háborúban a fegyverek eredménye, az emberiség mostani generácziója, hogy ugy fejezzem ki magam, talán háromnegyed részben meg van égetve. Mint ahogy megég az ember bőre és belehal, hacsak háromnegyed részében ég is meg, a nemzeteknek, az országoknak teste is a háború pusztitásai folytán annyira meg van támadva, hogy ha nem birja azt a szukreszczencziával és a jövő generáczióval pótolni, akkor akármilyen fényesen győzedelmeskedjék is a kardja, ez nem sokat ér, mert nem az éles kard dönti el a háborút, hanem a jövő generáezió. Azért nagyon kérném különösen a belügyminister urat, hogy legyen figyelemmel a fiatalság viselkedésére és vegye észre, hogy mi okozza főleg a fiatalság züllését. A fiatalság züllését legfőkép a korcsmázás okozza. Ha az ember megnézi vasárnaponként a korcsmákat, ott a katonaságtól és a fogságból visszajött emberek között 8—10 éves, sokszor még fiatalabb gyermekeket is látunk, akik hallgatják a felnőttek szavait, véres elbeszéléseit, kihágásait, sokszor elégedetlenkedésüket s ülnek ott sokszor esti 9—10 óráig, még a zárórán túl is. Amint a háború elején az államok mindenütt korlátozták az alkoholizmust, épen ugy kell a fiatalságot is nevelni, mert tudjuk, hogy a fiatalság idegrendszere meggyengülésének, különösen pedig erkölcsi züllésének ugy a városokban, mint pedig faluhelyen az alkohol a főoka. Épen azért a belügyminister urnak szigorúan utána kellene néznie, — bár megvan minden törvényhatóságban a szabályrendelet, hogy 15 éven aluli gyermeket nem szabad korcsmába vinni és ott tűrni — de igen kevésszer fordul elő, hogy a hatóságok megbüntettek volna valakit azért, mert 15 éven aluli gyermekek fölös számmal töltötték idejüket a korcsmában. Ez volna a jelen generáezió megmentésének egyik leghatalmasabb intézkedése. Azonkívül tovább kell mennünk. Engedjék meg, hogy a forráshoz térjek. Ha nem akarjuk, hogy elpusztuljon a magyar nemzet, akkor a házasság kérdését kell jobban megoldanunk, mert hiszen tulaj donképen a nősülés, a házasság az a forrás, amelyből a jövő generácziót kell fejleszteni. Meg kellene könnyíteni a házasság formáit. A házassági formák oly avultak, oly maradiak, hogy különösen a szegényebb embernek csaknem lehetetlen megnősülnie, annyiféle irka-firka kell és futkározás egyik hatóságtól a másikhoz, hogy bizony sok embernek elmegy a kedve a házasságtól, látva a borzasztó drótakadályokat, drótsövényeket és árkokat, amelyek akadályozzák az embert a nősülésben. Praktikusság szempontjából kérem a hadügy minister urat, különösen most, amikor oly sok ember visszatért a fogságból, hogy ügyeljen erre. Észrevettem, hogy sokan nősülni akarnak, de ha visszajönnek, rövid idő alatt újra behívják őket katonának és felettük lebeg mindig a Damokles kardja, hogy újra kell háborúba menniök. Akit egyszer katonának vittek, azt csaknem lehetetlen kikapni, hogy házasságra léphessen. Vannak esetek, hogy házasságon kivül született valakinek gyermeke, több ily eset volt, magam irtam mindenféle illetékes katonai hatósághoz, hogy engedjék haza a fiatal embert legalább négy hétre, két hétre, egy hétre, mert meg akar nősülni, helyre akarja hozni mulasztását, atyát akar adni gyermekének, családot akar alapítani, de lehetetlen hazahozri egy krterát ily c?élra. Mennyivel okosabbak voltak a francziák, ha igaz, amit olvastam egy újságban, hogy minden katonának, aki nősülni akar, 8 heti szabadságot ígérnek és adnak, amely katona keresztelőre akar menni, annak 4 heti szabadságot Ígérnek és adnak, ezek csekélységeknek látszanak, de a praktikus életben oly fontosságúak, hogy sok embernek ettől függ a jövője, boldogsága, sokat jó útra terelve megóvja a zülléstől. Ezeket, amik nem kerülnek nagy fáradságba, a hadügyministernek el kellene rendelnie és intézkednie kellene, hogy a különböző parancsnokságok, ha a községi hatóság kiállítja a bizonylatot, hogy az az ember nősülni akar, vagy családi öröm várja, adjanak a családi örömhöz 4 heti szabadságot, házassághoz adjanak feltétlenül 8 heti szabadságot. Ez egy tollvonásba kerül és az uj generáezió tekintetében igen üdvös. Sokan vannak, akiknek rendezetlen családi ügyeik vannak s épen a katonai hatóság vaskalapossága és korlátoltsága folytán, tompa érzéke folytán nem juthatnak hozzá, hogy rendezzék családi ügyeiket. Feltétlenül ki kell adni a szigorú rendeletet, hogy az ily szegény emberrel szemben ne akadékoskodjanak és akár magáról a frontról is engedjék haza házasság czéljából. Ezek után, előttem szólott Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére akarok néhány szóval reflektálni. Hát bizony Sándor Pál talán nem egészen költői és irodalmi stílusban beszélt, de eszembe juttatja ifjúságomat, jó magyar iskolában nőttem fel és emlékszem, amint a történelem tanára hirdette, hogy ne higyj magyar a németnek akár mivel hitegetnek. Ilyenekre tanított az öreg tanár bácsi! (Közbekiáltások jobbról; Pázmán Péter mondta!) Öt idézte. Annak daczára, hogy nem vagyok fajmagyar, szlovák nemzetiségű vagyok, én a magyarságban oly kevés önállósági törekvést veszek észre, hogy azt kell látnom, hogy amig a finnek, bolgárok, mindenféle csip-csup nácziók önrendel-