Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 jimiiis 18-án, kedden. 377 lehet ejteni annak, hogy a ma felserdülő generáczió tagjai az életre minél jobban felkészüljenek, hogy annak idején midőn a dolgozó társadalom hasznos munkásai lesznek, minél nagyobb munkateljesítményt szolgál­tassanak. A háború által virágjában elpusz­tított sok százezer emberélet és emberi kéz munkáját is ezeknek a ma felnövekvő gyermek­kezeknek kell majd elvégezniök, amire csak ugy lesznek képesek, ha minden tekintetben, testileg és lelkileg is nálunknál különbek lesznek. Ezen nagy feladat elérésének előfeltételét ké­pezi, hogy a legmesszebbmenő előrelátással, sze­retettel és szigorral gondoskodjunk arról, hogy a most felnövekvő gyermekgeneráczió megmentes­sék és megóvassék azon káros veszedelmektől és végzetes bajoktól, amelyek a múltban oly sok értékes emberi erő elpusztulására vezettek. Kul­turális és egészségügyi intézményeink korszerű fejlesztése mellett evégből az igazságügyi politika terén is számos feladat vár elintézésre. Revizió alá kell vennünk a fiatalkorú bűntettesekre vonat­kozó jogszabályainkat és gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a jogszabályok kellő erélylyel és hatá­rozottsággal légre is hajtassanak. A társadalmi patronázs intézményét több szeretettel és nagyobb áldozatkészséggel kell majd felkarolni, mert hiszen elsősorban épen a társp. dalomnak áll érdekében, hogy a védelemről gondoskodjék, hogy védelmet szerezzen magának a rossz útra tévedt, züllésnek indult fiatalkorúakkal szemben. Erre annál inkább szükség van, mert az állam a maga bürokratizmu­sával és korlátolt anyagi viszonyaival ezen a téren kielégítő eredményeket elérni nem tud. A természetes nevelőiktől megfosztott hadi­árvák, a házasságon kivül született, valamint a hadbavonult férjek visszamaradt feleségeinek a különélés alatt született gyermekei ellátásáról, neveltetéséről és jövőjéről elsősorban a társada­lomnak kell majd gondoskodnia, s félretéve min­den etikai előítéletet és álszemérmet, mindent el kell majd követnünk arra, hogy ezek a szerencsét­len gyermekek a jövő társadalomnak mindenáron megmentessenek. A fiatalkorúak külön bíróságának további ki­építése, ezen bíróság eljárási szabályainak külön­leges elvek szerint való megállapítása, a letartóz­tatási és javító intézetek korszerű fejlesztése, a rabmunka gazdaságosabb kihasználása ebből a szempontból mind fontossággal bír, ezekre tehát szintén bátor vagyok az igazságügyi kormány figyelmét felhívni. (Helyeslés jobb felől.) T. ház ! Ezzel eljutottam beszédem befejezé­séhez. (Halljuk ! Halljuk!) A világháború tapasz­talatai után, azt hiszem, nem fog akadni senki sem, aki kétségbe vonná annak a tételnek igazságát, hogy az állami létnek, az állami életnek alapját a jogrend képezi. A jogrend tekintélyének megren­ditése, a jogrend aláásása az államot létalapjaiban támadja meg még akkor is, ha a támadás czélját az eszmék tisztulása, a gazdasági és társadalmi KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. berendezkedések javítása, a fejlődés és a haladás képezi. őszinte hive vagyok a demokratikus haladás­nak, látom és átérzem azon nagy társadalmi igaz­ságtalanságokat, amelyeket a mai vagyonmeg­oszlás a társadalmi és gazdasági berendezések fo­gyatékossága miatt előidéz. Osztom azon nézetet, hogy ezeket a nagy egyenlőtlenségeket, amelyek­nek súlyát elsősorban a vagyontalan néposztályok érzik, lehetőleg meg kell szüntetni s minden esz­közzel arra kell törekedni, hogy a társadalmi igaz­ságosság eszméje minél teljesebben érvényre jus­son. Azonban ezen nagy czélt az állam és a társa­dalom megrenditése nélkül csak lépésről-lépésre haladva, fokozatosan lehet elérni. (Igaz! Ugy van! jobbjelől.) A fejlődés folyama alatt a jogrend uralmának egy pillanatra sem szabad megszakadnia, mert különben ez az ut nem megértéshez és megnyug­váshoz, hanem véres igazságtalanságokhoz és a legbecsesebb, legértékesebb emberi javak pótol­hatatlan pusztulásához vezet, amiből áldás nem fakad. Jó törvényekkel, előrelátó bölcs kormány­zati intézkedésekkel módját lehet ejteni annak, hogy a jogrend csorbái kiköszörültessenek. Az emberiség legértékesebb javait : az emberi életet, a becsületet, a személyi és vagyonbiztonságot azon­ban minden körülmények között és minden táma­dással szemben meg kell oltalmazni. (Helyeslés jobbjelöl.) A háború utáni nagy feladatoknak nem sza­bad bennünket készületlenül találni. Nem szabad különösen abban a tévhitben sem ringatnunk ma­gunkat, hogy a háború befejezte után, az általá­nos leszerelés után egyik napról a másikra, egy csapásra áttérhetünk a békeidő normális állapotára és zavartalanul fogjuk élvezhetni a béke hőn óhaj, tott áldásait. Hosszú átmenetre lesz szükség­amely egészen uj, eddigelé nem ismert feladatok elé fogja állítani a kormányt és a törvényhozást egyaránt. Kivételes intézkedésekre és szigorú rendszabályokra lesz szükségünk, mert csakis igy lehet gondoskodnunk arról, hogy a jogrend uralma biztosittassék, amely a földi igazságosságnak egyedüli alapja és biztositéka. A kormány nézetem szerint igen nagy mulasztást követne el és el nem viselhető felelősséget vállalna magára, ha kellő időben nem tenne meg a maga részéről mindent, hogy a jog eszméje minden körülmények között a maga teljességében érvényesüljön. Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Juriga Nándor ! Juriga Nándor: T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam szavaira reflektálva örömmé] csatlakozom azon eszmékhez és kérelmekhez, amelyeket különösen a fiatalságra való tekintettel elmondott. Az bizonyos, hogy a fiatalság felnöve­kedése képezi tulaj donképen hazánknak és nem­zetünknek jövőjét. Semmi esetre sem a kard fogja 48

Next

/
Thumbnails
Contents