Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

376 794, országos ülés 1918 június 18-án, kedden. raig ezt a törvényt megalkothatjuk, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a birák megfelelő pótlékban részesüljenek és pedig nem alamizsnában néhány száz koronával, hanem oly pótlékban, amely addig, mig az uj törvény ha- j tályba fog léphetni, őket minden anyagi gondtól mentesiti. (Helyeslés.) Ismerve az igazságügyminister ur intenczióit, türelemmel várom a kormánynak erre vonatkozó intézkedéseit és meg vagyok győződve, hogy azok az egész ház osztatlan támogatásában fognak részesülni. (Helyeslés.) A birák fizetésének javítását különösen azért is tartom szükségesnek és sürgősnek, mert nézetem szerint a bírói állással járó összeférhetlenség elvén rést ütni nem lehet. A bírói állással járó inkompatibilitás pedig oly hatásokat is eredményez, amelyek végeredményükben nem válnak az igazságszolgáltatás előnyére. A birák elzárkozottságának és eltávolodottságának a való élettől nézetem szerint nem kis részben a bírói állással járó összeférhetlenség az oka, pedig az ideális igazságszolgáltatás egyenesen megköveteli, hogy a bíró megismerje a való élet folyton változó jelenségeit (Ugy van!) és megszerezze azokat a gyakorlati ismereteket, amelyek nélkül igazságot szolgáltatni teljesen lehetetlen. (Helyeslés.) Igazságszolgáltatásunk ezen hiánya tekintetében nézetem szerint csak a szakbiróságok szaporításától lehet eredményt várni, valamint attól, ha ítélkezésünknél nagyobb befolyást engedünk a szakértelemmel bíró laikus elemnek. Erre annyival inkább van szükség, mert a különböző, különösen a magánjogi perekben alkalmazott szakértők magukat a peres felek szakvédőiként tekintik és bíróságaink ítéletüket szakvéleményükre ezért teljes megnyugvással nem alapithatják. Ismerve azt a megértő jóakaratot, amelylyel a jelenlegi igazságügyminister ur hosszú és érdemekben gazdag hivatali pályáján a magyar ügyvédi kar jogos kívánságai és indokolt panaszai iránt mindenkor viseltetett, mai felszólalásomban a magyar ügyvédi kar helyzetével behatóbban foglalkozni nem kívánok és beérem azzal, hogy ugy a t. háznak, mint a t. kormánynak jóakaratú figyelmét felhívjam a hadbavonult ügyvédek és ügyvédjelöltek igazán nehéz helyzetére. A katonai szolgálat folytán igen sok ügyvéd és ügyvédjelölt elvesztette sok fáradsággal, hosszú évek keserves munkájával megszerzett ekszisztencziáját. (Ugy van!) Ezek a békekötés után újból kezdhetik pályafutásukat. Nézetem szerint az ügyvédi társadalomnak ezen tagjai joggal számithatnak ugy a kormány, mint a törvényhozás támogatására, amelynek eszközei, sajnos, nem sokfélék. A hadbavonult ügyvédek egy részét bizonyára lehetséges lesz állami szolgálatban elhelyezni. A köztisztviselőknek ilyetén módon való felfrissítése csak előnyére szolgálhat közigazgatásunknak és igazságszolgáltatásunknak. Az ügyvédi pályán megmaradók anyagi helyzetén kétségtelenül enyhíteni fog, ha a szegényvédelem ellátásáért az államtól bizonyos mérsékelt díjazásban fognak részesülni. Ezenkívül gondoskodni lehetne arról, hogy biróságaink a tömeggondnokságok, ügygondnokságok, házasságvédelmek kiosztásánál elsősorban a hadiszolgálatból visszatért ügyvédeket vegyék figyelembe. (Élénk helyeslés.) A hadbavonult ügyvédjelöltek nehéz helyzetén kétségtelenül enyhített Vázsonyi Vilmos volt igazságügyminister ur azon intézkedése, amely lehetővé tette azt, hogy katonai szolgálatuk bizonyos mértékig beszámíttassák joggyakorlatukba. Ugyancsak helyesnek tartom a volt igazságügyminister ur azon intézkedését, hogy lehetővé tette azt, hogy a hadbavonult ügyvédjelöltek kívánságukra az egységes bírói és ügyvédi vizsgát két részletben tehetik le. Ez az üdvös rendelkezés azonban mindaddig csak irott malaszt marad, mig a honvédelmi minister ur nem lesz szíves a hadvezetősógnél kieszközölni az;t, hogy a hadbavonult ügyvédjelöltek az ügyvédi vizsga letétele végett megfelelő szabadságot kaphassanak, mert tudomásom szerint eddig még ily szabadság az ügyvédjelöltek részére engedélyezve nem lett. Az eddig felhozott intézkedések, nézetem szerint, még kiegészítésre szorulnak. Hogy csak egyet említsek, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a gyakorlatban be nem vált ügyvédhelyettesi intézmény eltöröltessék. Annak idején ez az intézmény az ügyvédi kar érdekében létesíttetett, de ez a szempont ma már nem indokolja fentartását, az ügyvédjelöltekre nézve pedig határozottan sérelmes, mert túlságosan kitolja az önálló ügyvédi gyakorlat megkezdésére megkívánt időt. Ismerve általában az igazságügyminister ur felfogását, reményleni merem, hogy ez a javaslatom nála visszhangra fog találni. Mielőtt befejezném felszólalásomat, még csak egy kérdésre akarok röviden kitérni és pedig abból a czélból, hogy hangsúlyozzam annak szükségességét, hogy jövőben fokozottabb mértékben kell majd gondoskodnunk a fiatalkorúak jogi védelméről. (Helyeslés.) A háború okozta súlyos veszteségek között nincs egy sem, amely oly nagy jelentőségű és oly pótolhatatlan, mint az a nagy veszteség, amely az emberi erőben állt elő. (Ugy van! Ugy van!) Eiatal, életerős, munkaképes ifjak százezrei pusztultak el, pótolhatatlan ürt hagyva maguk után. Hosszú évtizedek természetes szaporodása nyilván ki fogja tölteni a megritkult sorokat, bár a háború alatt megviselt idegrendszerü és meggyengült fizikumú apáktól kétségtelenül gyengébb fizikumú gyermekek fognak életrekelni. Ép ezért a természetes szaporodásból egyedül orvoslás nem várható és törvényhozási kormányzatintézkedésekkel kell majd a baj orvoslására törekednünk. Előrelátó, gondos neveltetéssel, higiénikus iskoláztatással módját