Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794, országos ülés 191 trését, amit azonban csak ugy vélek elérhetni, ha a ma fennálló kinevezési rendszer helyett egy olyan uj kinevezési rendszer statuáltatnék, mely a pályázaton alapuló kötelező kandidáláson épül fel. Ez a gondolat nem mai keletű. Én magam egy képviselőházi felszólalásomban már több mint 12 évvel ezelőtt megfontolásra ajánlottam, azelőtt is, azóta is ismételten találkoztam ez eszmével, melyet legelső szakembereink közül is többen nagy melegséggel tettek magukévá. Hogy csak egyet említsek, Juhász Andor, a budapesti kir. Ítélőtábla kiváló elnöke egy, a múlt év végén tartott magyar jogászegyleti előadásában e gondolat megvalósítására egy minden tekintetben elfogadható megoldási módozatot hozott javaslatba, melyhez a magam részéről kész örömmel csatlakozom. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A javaslat szerint a királyi járásbíróságok megszüntetésével rendes bíróságaink királyi törvényszékekből, királyi Ítélőtáblákból és a magyar kir. Curiából állanának. Minden Ítélőbíró mind a három fokon vagy itélőbirói, vagy tanácselnöki, vagy elnöki állást töltene be. Minden egyéb megkülönböztetés feleslegessé válnék és a fizetési osztályokat és fokozatokat is meg lehetne szüntetni, csak a kezdő fizetéseket kellene megállapítani és az ezekhez járuló korpótlékokat, amelyeket a birák automatikusan nyernének el. A kinevezéseket pályázat előzné meg. A pályázatok alapján az e czélra szervezett, vagy kijelölt kandidáló bizottságok, esetleg a kir. Ítélőtábláknál, vagy a kir. Curián működő elnöki tanácsok kinevezési javaslatot terjesztenének az igazságügyminister elé. Az igazságügyminister ezen kinevezési javaslatokhoz általában kötve volna és azoktól csak annyiban térhetne el kivételesen és nyomós okokból, ha a kinevezésre javaslatba hozattak egyikének kinevezéséért sem vállalhatná a felelősséget. E kivételt — hangsúlyozom — múlhatatlanul szükségesnek tartom, mert enélkül az ismertetett kinevezési rendszert nem tudnám összhangba hozni a ministeri felelősség elvével. E kinevezési rendszer elfogadásával biztosítani lehetne a kiválasztás tárgyilagosságát és igazságosságát és azt, hogy a birák kinevezésénél egyedül az arravalóság lenne mérvadó. Ezen kinevezési rendszer elfogadásával azt a czélt is elérnők, hogy még csak a látszata is megszűnnék annak, mintha a birák kinevezésénél és előléptetésénél az ő politikai szempontból megítélt magatartásuknak bármiféle befolyása lehetne. Össszefoglalva tehát, ez a kinevezési rendszer a birói függetlenség erős várát egy ledönthetétlen erős bástyával gyarapítaná, mely sikeresen visszautasíthatna a kormányhatalom részéről netalán esetleg a birói függetlenség ellen irányuló oly támadást is, melyet a biró áthelyezhetetlensége és elmozdithatatlansága visszautasítani egymagában elég erős nem lenne. június 18-án, kedden. 375 A birói függetlenség intézményének további biztosítása végett szükségesnek tartom, hogy az uj törvényben szabályozást nyerjenek a birák nyugalomba küldésének és elmozdításának előfeltételei is. E kérdésekkel kapcsolatban csupán egy kérdésre kívánok röviden kitérni és pedig arra, mely a birói korhatárral áll összefüggésben. A mai állapot szerint a kúriai biró 70-ik évének elértével, más ítélőbíró 65-ik évének elértével tartozik nyugalomba menni, kivéve, ha az igazságügyminister által további szolgálatra felszólittatik és tovább szolgálni kíván. Az általam ismertetett törvénytervezet ez állapoton csak annyiban kivan változtatni, hogy a továbbszolgálásra vonatkozó felszólítás hatályát egy évben állapítja meg, mert a birói elmozdithatatlanság szempontjából ezt a rendelkezést minden törvényes korlátozás nélkül aggályosnak tartja. Nézetem szerint ez a változtatás a mai állapottal szemben kétségtelenül haladást jelent, de azért a baj gyökeres orvoslásául még sem fogadhatom el, mert az egy esztendő elteltével ismét csak az igazságügyminister tetszésére volna bízva, hogy a tovább szolgálásra vonatkozó felszólítást megismételje, mely esetben annak hatálya ismét csak egy évre terjedne ki. Nézetem szerint e ferde helyzeten gyökeresen változtatni csak ugy lehet, ha vagy elvileg kimondatnék, hogy a törvényben megállapított korhatár elértével minden biró kivétel nélkül tartozik nyugalomba menni, vagy pedig ha megadnék ugyan az igazságügyministernek azt a jogot, hogy a korhatár elérte daczára munkaképes kiváló bírókat tovább szolgálatra felszólítson, de ezen tovább szolgálatnak hatálya csak akkor szűnnék meg, ha vagy a biró kéri nyugalomba küldését, vagy ha az illető biróra nézve, beállott munkaképtelensége miatt, a nyugalomba küldés szüksége bekövetkezett. T. ház! A birói kérdéssel kapcsolatos észrevételeimet nem fejezhetem be anélkül, hogy röviden ne érintsem a birák anyagi ellátásának kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Nem szenved kétséget, hogy a még oly kiváló biró is csak ugy tud minden tekintetben megfelelni magas hivatásának, ha az állam részéről oly ellátásban részesül, amely őt és hozzátartozóit minden anyagi gondtól mentesiti. Kétségtelen dolog, hogy az a fizetés, amelyet bíráink ma az államtól magas hivatásukért és igazán idegölő fáradságos munkájukért kapnak, még a legszerényebb megélhetést sem biztosítja nekik. Bíráink nyomorognak és ínséget szenvednek. Ezen a szégyenletes és sajnálatos állapoton feltétlenül azonnal, minden késedelem nélkül segíteni kell. (Helyeslés jobb felől.) Jól tudom, hogy a baj gyökeres orvoslására más eszköz nem áll rendelkezésre, mint a fizetés javítás, a fizetések rendezése. Azt is tudom, hogy ez a feladat máról holnapra egy csapásra meg nem oldható. Addig is azonban,