Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

368 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. Fényes László: A németek Magyarországból veszik az anyagot! Sándor Pál: Epén az a bökkenő, hogy Magyarország áldott ország, amely rendelkezik a nyersanyagok tömegével, csak ki kellene venni Isten kezéből azt, amit nyújt nekünk, de ehhez nincs eszünk és nincs tehetségünk, mig a németnek ez megvan. Hát ha mindez Németországra nézve lealacsonyitás, akkor nem tudom, mi a lealacsonyitás. Egy hang (a jobboldalon): Önlealacsonyitás ez! Sándor Pál: A németek nemcsak minket látnak el és nemcsak Ukrajnát, hanem Svájczot, Svédországot és Hollandiát is ellátják. Ok erre is képesek, de mi magunkat sem tudjuk ellátni. Nekünk csak mezőgazdaságunk termékeiben van ekszportunk és képtelenek vagyunk mást produkálni, mint mezőgazdasági termékeket, de pl. iparunk imminens kárára egyáltalán nem voltunk képesek a háború alatt a hadvezetőségtől munkásokat kapni, mert a hadvezetőségnek financziális és ökonomikus kérdések iránt abszolúte semmi érzéke sem volt, (TJgy van! TJgy van! jobb- és balfelöl.) az neki Hekuba volt. (TJgy van! TJgy van! jobb- és balfelöl.) Mit törődött az a hadvezetőség a magyar viszonyokkal; mit bánta az, hogy tönkremegy ez az ország, csak a szoldateszka és a hatalom maradjon meg. (TJgy van! TJgy van! Taps a szélsöbáloldalon.) Létay Ernő: Ez a közösség átka! Sándor Pál: A vámunió kérdése tekintetében a németek gondolkozását még kevésbbé látjuk tisztán és e tekintetben is egész őszintén ki fogom fejteni a t. ház előtt felfogásomat. A németek ekszportja mi hozzánk 10%-ot tesz ki, azaz az összes német ekszportnak Ausztria-Magyarországba irányuló része 1913-ban 10%-a volt. Ez a mennyiség a mi importunknak körülbelül 40%-át tette ki. Képzeljük el, hogy Németország el fogja érni azt, — ami, megjegyzem, nem lehetetlenség — hogy 10% helyett 20%-ot fog kivinni Ausztria-Magyarországba. Akkor is hiányozni fog Németországnak a további 80%nyi kivitel. Németország tehát rá van utalva az ÍJbersee-Exportra minden tekintetben. Ennélfogva az, hogy Németország ragaszkodik ehhez az unióhoz, előttem abszolúte érthetetlen rébusz, amely megfejtésre vár. Ezt a megfejtést meg fogom valamikor kapni, de hogy milyen gazdasági érdeke lehet Németországnak abban, hogy ezt az uniót annyira kívánja, ha nem az, hogy mezőgazdasági termékeinket olcsón akarja magához kaparintani, azt nem tudom. Csak egyetlenegy dolog lehet, ami őt e tekintetben kecsegtetheti. Ez pedig az, hogy Németország a mi országunkat egy Durchhausnak akarja tekinteni azokba az államokba, amelyekkel ő bagdadi vonatkozásban összeköttetésbe akar lépni. Ezt a törekvést én nem értem teljesen, de tény, hogy ezért áldozatokat is hoz, mert nézetem szerint áldozat az, hogyha velünk csak azért köt uniót, mert ott kelet felé terjeszkedni akar és gátat akar vetni az angol imperializmus terjeszkedésének, amint azt már a bagdadi vasút is mutatja; mert Németország ott ezáltal nagyobbmérvü gyarapodásra akar szert tenni. Ez az egyedüli magyarázata az unióra való törekvésnek. Bocsánatot kérek, hogy ily soká vettem igénybe szives figyelmüket, (Halljuk! Halljuk!) de azt gondolom, hogy midőn ily praktikus gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, t. képviselőtársaimat talán érdekelni fogja, hogy mit gondolnak e tárgyról a mi köreinkben. En mindezeknél fogva a következőket vagyok bátor ajánlani a küszöbön lévő tárgyalások idejére: Követelem, hogy a tárgyalásokon, mint önálló gazdasági terület és nem Ausztriával közösen jelenjünk meg ós tárgyaljunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Másodszor: Csak abban az esetben legyenek érvényesek a megállapodások, ha az entente bojkottot teremtene, vagy más efféle törekvéseket akarna érvényesíteni. Harmadszor : — és ismét egy kis magyarázatot kell adnom, mert enélkül Németországgal a tárgyalásokat befejezni nem lehet; ez a főkérdés s itt kell leginkább számitanunk a tárgyaló urak életrevalóságára; ezt az egy momentumot szemük elől téveszteniük nem szabad — a valutakérdésnek minden tekintetben meg kell oldatnia mindenekelőtt, mert lehetetlenség, hogy Németországgal uniót kössünk a nélkül, hogy a valuta kérdése teljesen megoldatnék. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy mi Németországnak körülbelül négy milliárddal tartozunk. Azt is méltóztatnak tudni, hogy annálfogva, mert a mi valutánk a némettel szemben nagyon is vissza van maradva, ez körülbelül egy milliárddal többet jelent, mint amennyinek kellene lennie, ha békeidőben volnánk. Most előttünk áll a jövő. Teljes bizonyossággal el lehet fogadni azt, hogy a béke beállta után okvetlenül ujabb kölcsönt kell beruházásokra és nyersanyagok beszerzése czéljából felvennünk. Ezen egy és félmilliárdból 80%-ot az osztrákok fognak igénybe venni, mert nekik van nagyobb mértékben szükségük gyártmányaik számára ezen nyersanyagokra. Ha mi ezt az importot megcsináljuk, akor nekünk a valuta tekintetében Németországgal teljesen tisztába kell lennünk. Itt nem lehet megtartani azt az elvet, hogy teljesen a szabad forgalom érvényesüljön; az akkor már nem fog létrejönni, tehát nem lehetséges az, hogy szabad forgalom tárgya legyen pl. a mi korpánk. Talán szabad lesz felvilágosításul elmondanom azt, hogy a mi vámjaink messze vissza vannak maradva, ha a valutánkat tekintjük. A mi vámjaink, ha nemcsak a németországi, hanem összes behozatalaink vámtételét veszszük, ugy alakultak, hogy a vámteher az összes behozatalhoz viszonyítva volt 1910-ben 7'15%, 1911-ben 710%, 1912-ben 662% és 1913-ban