Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-794
794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 305 győzelmes Erancziaország és Napóleon ellen megvolt. Ha Napóleon akkor megcsinálja a közgazdasági frigyet Angliával, akkor a közgazdasági világhatalom e két nagy állam birtokába jut. Ugyanaz történik mostan. Akárhogy veszszük, hogy az inditó kis kavics Szerbia magatartása volt, a gyuanyag mindenképen megvolt. Napóleon is gyűjtötte az anyagot, hogy a németséget, amely imperialisztikus politikájának ártott, leverje és ezt a gyuanyagot kellő időben akarta alkalmazni, sőt alkalmazta. Ha most Anglia Németországgal megegyezik, amint megegyezhetett volna annak idején Francziaországgal, akkor ez a két ország fogja az egész világot politikailag és gazdaságilag dominálni. Akkor ez a két ország nemcsak maga fog gyarapodni, de békét fog hozni az összes államoknak, amelyek körülöttük vannak. Mi csak üdvözölhetünk egy olyan politikát, amelyben a nagyok nem veszekednek egymással, mert akkor a kicsinyek megélnek. De ha az a kettő összevesz, akkor az egyik kénytelen ideállni, a másik odaállni és addig verik ^egymást, mig nem marad semmijök. Én csak ecsetelni akarom, milyen balgaság az, amit az entente nagyhatalmai elkövetnek. Én félek, hogy a hatalom kezükből végleg kiesik. Angliának hatalmas koloniális politikája van. Azt hiszi, erre nem hat vissza ez a háború azáltal, hogy onnan embereket vont el, akik meghalnak európai csatamezőkön, azáltal, hogy meg fogják terhelni őket háborús költségekkel ? Amint az északamerikai Egyesült-Államok egyszer önállósította magát, mi áll útjában, hogy azok a kolóniák is önállósítsák magukat? Mennyivel könnyebb ez nekik, ha Németország ellenséges állam Angliával szemben! Németországnak nincs annyi félteni valója, mint Angliának. De ha nem félnek az entente-ben ettől, nem félnek a sárga veszedelemtől? Ott a,z a kis Japán, amely olyan szerepet játszik Ázsiában, mint hajdan Kárthágó Rómával szemben. Hol a Cato, aki azt mondja, hogy Japánt il kell pusztítani ? Japán az az ország, amely szervezi a sárga fajt. Akik utánunk jönnek, esetleg egy olyan népvándorlást láthatnak, amelyben a sárga faj legyőzi a meggyengült fehér fajt és Európa elvész. (Igaz! Ugy van!) Tisztelt ház! Mi tárgyalunk Németországgal anélkül, hogy voltaképen tudnánk, mi tartozik ehhez az unióhoz. Vájjon visszakapja-e Veneziát Ausztria? Bosznia vájjon hozzánk fog-e tartozni ? Szerbia vájjon hozzánk fog-e tartozni ? Mi történik Litvániával ? Mi történik Ukrániával ? Mi történik Lengyelországgal ? Mi történik a bolgár kérdéssel ? Beveszszük-e Törökországot? Hogyan tárgyaljuk ezeket a kérdéseket, ha erről abszolúte nem vagyunk tájékozva ? Hogyan és mikép illeszkedjünk bele ebbe az ideába, ha nem tudunk semmit a világon, ha nem tudjuk, hogy mi fog hozzánk tartozni és mi nem, ha nem tudjuk, hogy győzünk-e vagy sem, — remélem, hogy győzni fogunk. Lehetetlen ilyen alapon tárgyalni, különösen ugy, hogy még június hó folyamán lefolytassák a tárgyalást. Azt mondta a külügyminister ur: »Die Riehtung ist gégében.« Megcsináljuk ezt a szövetséget, anélkül, hogy a magyar embert megkérdeznék és kimondják, hogy gazdasági alapon kell a szövetséget megcsinálni. Bocsánatot kérek, mégis csak könnyelműség a parlamenttől, __ hogy ilyen dolgokba nem akar beavatkozni. Örökké szemünkre fogják vetni, hogy nem is akartunk tudni azokról a dolgokról, melyek a szemünk előtt játszódtak le. Ha attól kellene félnünk, arra kellene vigyáznunk, nehogy elszakadjunk Németországtól, akkor ennek volna még értelme. Tehát félünk mi attól, hogy köztünk és Németország között ellentét következhetik be? Nem állunk-e Németország mellett »trotz und mit alldem« ? (Ugy van! a baloldalon.) A német különös módon magyarázza a hűséget. Ha otthon van, akkor polgárainak vagyona szent előtte, nincs olyan katona, aki ahhoz hozzányúlna. De abban a pillanatban, amint kiteszi lábát a határon, még ha nem is ellenséges országba megy, hanem barátja országába, ott már nem ismeri ezt a hűséget, ott már hozzányúl ennek a szövetségnek is a javaihoz. (Ugy van! a szélsbbáloldalon.) Nem akarok sokat immorálni ezen, mert nem akarom a hangulatot rontani, de ez igy van. Ha meg fogjuk vonni a háború után a mérleget arról a rettentő sok mellőzésről, amelynek ki voltunk téve, akkor Németországnak majd ki kell állítania számunkra a bizonyítványt, hogy Magyarország »mit und trotz alklem« megmaradt mellette, mint hűséges fegyvertárs. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Fényes László: Ezt hallják meg Berlinben! Kun Béla: Magyar honvédek nélkül semmire sem mentek volna! Sándor Pál: Engedje meg most a t. képviselőház, hogy visszatérjek arra a platformra, amelyet gróf Tisza István képviselőtársam itten kifejtett. 0 azt az aksziómát állította fel, hogy nekünk import-országnak kell maradnunk mezőgazdasági czikkekből, hogy nem szabad olyan államcsoportosulásnak bekövetkeznie, amely kizárja számunkra az import lehetőségét. De miért nem emlékezett meg t. képviselőtársam ugyanilyen alapon az iparról? Elfelejtette, hogy a magyar ipar jóformán csecsemőkorát éli, a németek hatalmas, óriási iparával szemben, amely még arra is képes volt, hogy amikor Anglia rávarrta a sárga foltot és minden árujára rá kellett nyomatni, hogy »made in Germany«, akkor ez a »made in G-ermany« hires lett az egész világon és azt jelentette, hogy olcsó és jó áru. Gróf Tisza István t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezen lehet segiteni kartelirozás révén. De hol van először is nálunk olyan nagyipar, amelyet kartelben lehet tömöríteni? Es
