Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

364 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. kat, hogy meg kell teremteni a középeurópai szövetséget. Báró Beck t. képviselőtársam egyszersmind igen becsületes politikus. Amikor kezdett számolni és látta, hogyan állanak az eredmények, akkor kezdett kissé visszavonulni, sőt merem állítani, hogy nagyon is kezdett visszavonulni! Mint a Wirtschaftsverein magyarországi elnöke, az utolsó Wirtschaftskonferenczián — nem akarom egész beszédét felolvasni, de ajánlom, hogy olviissák el, (Halljuk! Halljulc!) mert igen érdekes — már azt mondotta: Zweifellos ist die Lösung des Problems überaus schwer. Miért lett egyszerre olyan nehéz ? Hát változtak a viszonyok három év óta, hogy egyszerre olyan nehéz ennek a problémának megoldása? Nagyon gyanakszom, hogy "az ént. barátomnak ez a beszéde — és ezt ő nem fogja tőlem rossz néven venni — preludiuma volt annak, amit gróf Tisza István pár nappal később itt a házban mondott. Kétségtelen tény azonban az, hogy olyan komoly, olyan meggondolt férfiú, mint az én t. képviselőtársam szükségesnek találta, hogy a németek előtt hangoztassa : ezt a megoldását a jjroblémának pedig még ne tekintsétek véglegesnek, mert ezt a problémát Magyarország részéről még igen nehéz megoldani. Az én t. képviselőtársam még mást is mondott. Azt mondta: wir wellen nach dem Eriedensschluss keinen Wirtschaftskrieg. Ez ugyanúgy hangzik, mint az, amit mindenkor hangoztattunk, hogy mi védőháboruban vagyunk: Wir wollen keinen Wirtschaftskrieg! Az ilyen tendencziákat mindenkor igen veszélyes hangoztatni. Miért P Azért, mert a Wirtschafskrieg igen könnyen beállhat. Hiszen abban az esetben, ha mi harmadik államokkal szemben differencziális vámot állapítunk meg, tehát magasabb vámot, mint más államokkal szemben, abban a pillanatban, ha nem is akarunk »Wirtschaftskrieg«-et. — az intenczió bár jó is, helyes is — mégse segit semmit, mert azok az idegen államok a retorziókat, ha tudják, okvetlenül megteszik ellenünk. Én különben a legnagyobb örömmel üdvözlöm azt, hogy ő mint a Wirtschaftsverein elnöke igy nyilatkozott, sőt hálával tartozunk neki, hogy ő, aki előbb oly lelkesedéssel mellette volt, ma kissé meggondolva, vagy nagyon meggondolva, odavetette a németeknek, hogy Magyarország részéről ez bizony igen nehéz dolog. Nem tagadom azt, t. képviselőház, hogy az entente részéről is vannak jelenségek, amelyek ilyen unió óhajtására vallanak. Deczemberi beszédemben voltam bátor önöknek felolvasni azokat a mondásokat, amelyek előkelő orosz, franczia, angol és olasz államférfiak részéről hangzottak el a néphez. Ezekből a nyilatkozatokból minden inkább kitűnt, mint az, hogy a háború után vámháborut akarnának, mintha egyesülni akarnának a háború után közgazdasági kérdésekben, hogy minket kiküszöböljenek az ő kereskedelmükből. Inkább az van előtérben az ententenál, hogy nem akarnak adni a háború után a Középeurópai Vierbundnak nyersanyagot, hanem azt bizonyos időre maguknak akarják rezerválni. Az utolsó időkben kivált Amerika részéről hangoztatják azt és én ezt igen nagy gyengeségi jelnek tekintem Amerika részéről, mert épen Amerika részéről ösztökélik mindig jobban az entente-ot, hogy ilyen egyezséget kössön. En meg vagyok győződve, hogy azok az urak nyugaton, akiknek igen élénk érzékük van gazdasági kérdések tekintetében, még nagyon meg fogják gondolni azt, hogy ők egy MittelEurópával általában harczot kezdjenek. Brentana egészen nyíltan azt mondja, hogy Anglia és Amerika részéről lehetetlen a béke, ha a középeurópai hatalmak ezt a Wirtschaftsbundot megcsinálják. Ebben magában rejlik, hogy ő nincs abban a nézetben, hogy ezt az entente hatalmai megcsinálják, de amennyiben az entente egy ilyen egyezséget köt, akkor a mi szent kötelességünk lesz, hogy akármilyen hátrányt szenvedjünk is, még dezasztröz hátrányokat is, kössük meg a Mittel-Europäischer Zollbundot, mert akkor arról van szó, hogy hadi érdekeinket is megvédjük. (Igaz! Ugy van!) Balla Aladár: Akkor közjogilag elveszünk! Sándor Pál: Én konezedálom, hogy lehetnek más vélemények. Ez szubjektív vélemény. En azt állítom, ha az entente, amit nem hiszek, tényleg egymás között egy olyan gazdasági szerződést köt, amely a középeurópai hatalmaknak hátrányára van, ha azokat kiközösíti, ha nem engedi, hogy azok gazdasági érdekeiket istápolják, akkor én kész vagyok Magyarország részéről minden gazdasági kárt eltűrni, hogy megcsináljuk ezt a Bundot, mert ennek megcsinálása után az entente népei be fogják rövidesen látni, hogy az ő eljárásuk helytelen és népeiknek sincs előnyére. (Helyeslés.) A gazdasági háború által azok az államok, amelyek gazdasági háborúban vannak egymással, mind veszítenek ; azok közül egyik sem nyer. Csak gazdasági megegyezés alapján lehet megcsinálni, hogy a nemzetek gyarapodjanak, hogy ne törjön egyik a másik vagyonára, hanem egymás mellett dolgozzanak, ugy b,ogy mindegyik megtalálja a maga számítását. Én azt hiszem, hogy ha az entente katonái letették a fegyvert, megismétlődik, ami volt a múltban, az a barátság az államok között, amely kell, hogy meglegyen. Képzeljük el, hogy az entente tényleg megcsinálja az ő nagy blokkját, ezzel szemben pedig mi megcsináljuk a Mittel-Europäischer Bundot. Méltóztassanak elképzelni ezt a két hatalmas nagy alakulást, amely egymást akarja felfalni, de megegyezni nem akar. En el akarok tekinteni attól, hogy ez alapja egy ujabb világháborúnak. Természetes, hogy ilyen nagy érdekeknek össze kell ütközniök, de ezek czézári, napóleoni gondolatok. Annak idején Napóleon az angolokkal veszett össze. Anglia akkor összefogta mindazt a gyuanyagot, amely az akkori