Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

360 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. ministereinök ur még emlékezni fcg támadásomra. Mit tehetett volna? Azt igen jól belátom ma, mit tehetett volna, mikor ugy látta, hogy a szerződések meg voltak kötve? Ha az országot nem., akarta kitenni óriási megrázkódtatásoknak, amik'*' nélkül a szerződéseket annullálni nem lehet, mást nem tehetett, mint tényleg Ausztriával megkötni az uj egyezséget, de nem a Széll—Körber-féle alapon kötötte meg, hanem uj szerződést kötött, amelyben munkatárs volt Szterényi József. Meg vagyok róla győződve, amint azóta hallottuk, kényszerhelyzetben volt, el kellett fogadni, ugy amint más tette volna az ő helyén. Belátom, őszintén mondom, belátom, hegy meg kellett tenni. De ha már 1907-ben ezt a hibát elkövettük, e] akarjuk követni a hibát újból mcst, arrikoT sokkal nagyobb dologról van szó, mint 1907-ben? Az a fegon de psrler, hogy azt mondjuk, hegy a következő országgyűlés fogja elfogadni, ha aktrja, nem ér semmit. Ha egyszer a némettel és más nemzetekkel megkötöttük az uniót bizonyos alapon, akkor nagyobb megrázkódtatás nélkül nem segíthetünk már, nem tehejük ki többé az országot ilyen megrázkódtatásoknak, el kell fogadnunk és akkor nem kérdés, hogy miképen állunk az osztrákokkal a kiegyezés alapján ; és épsn erre figyelmeztet Teleszky János éles esze. hegy ha e tárgyalásokba belementünk, meg kell tudnunk, hogy mily alapokon mentünk bele, hogyan képzeljük ezeket ? Hiszen mi még arról sem vagyunk voltakép informálva, hogy a 20 éves szerződés, melyet Ausztriával kötöttünk, fennáll-e; nem tudjuk semmikép, fennáll-e, fentartja-e az osztrák kormány ? Amint tudom, 1918 január l-ig volt érvényes. Nem tudom, hogy meghosszabbított ák-e? De ha elfogadta is az osztrák kormány, ki garantálja, hogy a következő kormány szintén elfogadottnak fogja-e tekinteni ? Ezen az alapon tárgyaltunk mi az unió tekintetében ? A képviselőház abszolúte nincs orientálva semmifélekép e kérdésben. (Ugy van !) Mégis megérdemli az a törvényhozó, hogy valamikép megtudja, akár zárt ülésben, ha nem megy máskép, hogy mily alapon akarjuk megcsinálni az uniót. De tegyük fel, hogy ez meg volna állapítva, hogy a Clamm—Tisza-féle kiegyezés megvan és az osztrák tartaná a kiegyezést, amelyről azt hallom, hogy jó. Én azonban ezt nem tudom, mert nem ismerem, azt a munkapártiak ismerik. (Ellenmondás a jobboldalon.) De tegyük fel, hogy jó, hol van annak rácziója, hogy ily unióba megyünk bele Németországgal, amely unióban a közbeeső vámok leromboltatnak bizonyos évek alatt, hol van annak rácziója, hogy ismét mint közös vámterület menjünk bele ? Ha egyszer nagy szabad terület lesz, amelyen általában minden vám megszűnt, akkor kérdem, hol van az opportunitás, hogy tovább megkötve legyünk gazdasági tekintetben is Ausztriával, hol van annak szüksége, hogy mi az osztrákokkal egy közös bankhoz tartsuk magunkat, ha a gazdasági függetlenséget jobban tudjuk megőrizni az önálló magyar bankkal, amire később leszek bátor kitérni, mi szükségünk van nekünk, Magyarországnak, hogy ezzel az uj területtel szemben továbbra isf .Ausztriával gazdasági viszonylatban maradjunk ? A kis Bulgária megengedheti magának a luxust és önállóan jöhet ebbe a konstelláczióba és nekünk megkötve kell lennünk Ausztriával, azzal az Ausztriával, amelylyel annyi kellemetlenségünk volt már a gazdasági közösség folytán ? (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) És látom, hogy csak azért utáljuk egymást mi és Ausztria, mert gazdasági közösség volt közöttünk. (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Nemcsak azért!) Ha nem lett volna, akkor nem lett volna oly intenzív a gyűlölet, amelylyel egymás iránt viseltetünk. Ha már ezt beleszőttem, hogy tényleg köztünk és Ausztria között ezt a rossz viszonyt a gazdasági összeköttetés idézte elő, ha itt annyi a súrlódási terület, amelynél többet nem lehetett volna elérni, akkor kérem, méltóztassék elképzdni, ha most megkötünk egy uniót ennyi meg ennyi állammal, mennyi súrlódási felület lesz majd, ha Írásbeli szerződések vannak is. Ez az unió szolgálja a barátságot a némettel, szolgálja a nemzetek között a barátságot ? Hiszen minden pillanatban összeveszéseknek vagyunk kitéve, minden pillanatban elkedvetlenedésnek vagyunk kitéve. Az egyik érdek beleütközik a másikba és abban a pillanatban vége a barátságnak a némettel. Kevés szóval csak jelezni akartam, hogy az ilyen nagy ideába bekötött szemmel megyünk bele, tisztán az illető férfiak eszére bízva a dolgot, a nélkül, hogy mi is, a közgazdasági faktorok is, hozzászólnának. Emeljük az egész ügyet a helyzet magaslatára. Kormányunk élén Wekerle Sándor áll. A legelső embere a közgazdaságnak, tudjuk mi mindnyájan. Sokszor voltunk ellenfelek, de ellenfelei is dicsérik tudását, dicsérik éles eszét, előrelátását, (ügy van! a baloldalon.) Azért az 1907-iki kiegyezést mégis meg kellett kötnie minden konzekvencziáival. Nem hiába említi m ezeket. Visszatérek : itt van a másik, a kereskedelemügyi minister, akiről látjuk, különösen az utóbbi időkben és előbb is, hogy rémségis a szaktudása és annyi az energiája, mint kereskedelemügyi ministertől régen láttunk. Konczedálom, láttuk előrelátását, mielőtt még unió előtt voltunk, láttuk előrelátását, utólag kényszerül az ember, hogy elismerje érdemét. Itt van a harmadik tényező, a külügyministeriumban, Gratz Gusztáv, mindnyájan ismerjük, hiszen képviselőtársunk volt, ő talán legkevesbbé exponálta magát az unió érdekében. De ugyanez a három férfi tartja kezében a szálakat, akik már a háború előtt abban a véleményben voltak, hogy a Mittel-Európát meg kell teremteni, akik élén masíroztak a kis hadseregnek, mely oly nagy lelkesedéssel vitte a kérdést, hogy az uniót meg kell alkotni. Ugyanez a három előkelő férfi ül ma nálunk bizonyos tekintetben — mert hiszen egyikük a külügyminis-