Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

'8 június 18-án, kedden. 361 794. országos ülés 191 teriumban van, de vezető helyen — a kormány padjain. Ez a három férfiú a maga saját becsületes meggyőződése szerint el van határozva, hogy a Mittel-Európát meg kell csinálni, meg kell alkotni. Ezek vezetik ügyeinket és ezektől képtelenek vagyunk felvilágosítást kapni, hogy mily alapon és miként gondolják megállapítani, anélkül hogy Magyarország életképességét aláásnák. Legyen szabad visszatérnem az alkanczellár beszédére, melylyel ma délelőtt gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is foglalkozott. Amiről ő szólt, azt nem óhajtom ismételni, a legtöbbet abból, amit mondott, magam is aláírom, de két momentumot kihagyott. Az egyik a beszédnek ez a része : >>Man lässt den Fachmännern, wenn man die Fachmänner ruft, zu viel Spielraum, dann verschleppen sie gleich die Verhandlungen.« Ez a mondat annyit jelent, hogy ne kérdezzük meg a szakértőket, mert ha megkérdezzük őket, azt mondanák, hogy ne csináljuk meg az uniót. Leszek bátor ezt később kissé részletesebben kifejteni. A másik része a beszédnek sokkal komolyabb, amennyiben a beszéd végén azt mondja (Olvassa): »Denn darüber inuss man sich klar sein : jetzt fallen die Würfel, jetzt hat für Deutschland und Oesterreich-Üngarn die Schicksalstunde geschlagen und damit wohl auch für Európa.« Mit jelent ez, ha az unió megcsinálásával kapcsolatban mondja ezt? Nem kevesebbet, mint ahogy az életben előfordul, hogy ha egyik a másiknak nem akarja megmondani, hogy szamár volt, akkor azt mondja, hogy »szamarak voltunk« ebben a dologban. Ö sem azt mondja, hogy für Deutschland hat die Schicksalstunde geschlagen, hanem azt mondja, hogy ha te, Magyarország, ebbe nem mégy bele, akkor : hat deine Schicksalstunde geschlagen. Hogy jön ehhez az alkanczellár, aki látja, hogy Magyarország odaadja utolsó csepp vérét, megvonta magától az utolsó munkaerőt, mert hiszen azért nem tudunk mi boldogulni, mert semmi munkaerőt nem tartottunk vissza, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) holott mások visszatartották, míg mi odaadtunk mindenkit és az asszonyok dolgoznak nálunk ! (Igaz! ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) Hogy jön az alkanczellár ahhoz, ha barátságban akarja megoldani a kérdést, tehát teljes hozzájárulással, semmiféle morális erőszakkal, hogy ilyen pisztolyt szegezzen a mellünknek és azt mondja : jetzt hat deine Schicksalstunde geschlagen ! Nem akarom kétségbevonni, hogy az az idea, •nelyet Németország felvetett, egy hatalmas nagy idea, olyan hatalmas, hogy én egész őszintén mondva, azt végiggondolni nem is merem. Ha ez a gondolat nem volna a mi részünkről annyi veszélylyel és kárral összekötve, amelyeket én látok és amelyekre később visszatérek, ha nem volna összekötve azzal, hogy féltem Magyarország önállóságát, ha nem volna összekötve azzal, hogy ezzel az unióval kihívjuk a félvilág gyűlöletét, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor azt mondanám, hogy az az idea egy olyan nagy konczepczió, amelyet száz és száz év óta nem láttunk. Bevallom, hogy a konczepczió óriási, de azzal is tisztában vagyok, hogy, amint a németek sokszor szokták mondani : die grossen Fische verseld ueken die kleinen Fische. Mit csinálunk mi kis Magyarország, akik úgyis Ausztriának hatalmában vagyunk, azzal a hatalmas nemzettel, a némettel? Hisz nekünk árva fogalmunk sincs, ha látjuk is győzelmeit, hogy milyen hatalmas nagy nemzet ez a német ! A mi közigazgatásunkkal, a mi tunyaságunkkal, a mi nembánomságunkkal és minden más nyavalyánkkal, ezekkel akarunk mi velük egy tálból cseresznyét enni? Mindamellett, hogy ez az idea oly óriási, oly nagy, félek és remegek attól, hogy így Magyarország közgazdasága óriási kárt fog szenvedni. Általában azt vallom, hony nagy ideáknak inkább alulról kell felfelé menni és nem felülről lefelé. Láttuk ugyanezt II. Józsefnél, a kalapos királynál, akinek ideái egy egész évszázaddal előre szárnyaltak. Láttuk, hogy egyik intézkedése okosabb volt, mint a másik, csak nem voltak időszerűek, ugy hogy halála alkalmával az összes intézkedéseit vissza kellett vonni. Viszont láttuk azt is, — és ebből láthatják, hogy őszintén beszélek — hogy az első gőzhajót demolálták, nem kellett a népeknek, féltek tőle és a postakocsit borzasztóan sajnálták, mikor a vasutakat behozták. En ezeket a tényeket is látom, tehát nem vagyok vak. Én azt mondom, hogy előttem egy hatalmas idea, de beszéljünk róla és nézzük meg azt, mert daczára, hogy a legjobbjaink tárgyalnak felőle, jogunk van nekik azt mondani : látni akarjuk, legalább egy szűk kör lássa azokat a kereteket, melyekbe bele akarunk menni. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Ha már egyszer annyira előrehaladt, amint Payer mondja, hogy ezt gyorsan meg kell csinálni az államférfiakkal és hagyjuk ki belőle a közgazdasági közegeket, akkor azt hiszem, hogy olyan veszélynek teszi ki magát az ország, melyről szivesebben nem beszélek. Előbb azt mondtam, hogy vissza fegok térti arra a két beszédre, melyet Wekerle ministerelnök és gróf Tisza István t. képviselőtársam itt tartottak. Ez a két beszéd tényleg szükséges volt politikai értelemben, de gazdasági értelemben nem látom czélját és szükségét. Kijelentem, hegy részemről nem képzelek Magyarország számára nagyobb biztonságot, mintha képes a jövőre is fen tartani a véd- és daezszövetséget Németországgal. A legnagyobb örömmel láttam ezt a szövetséget mindenkor, mert. Németország a szavát mindenkor betartotta a múltban politikai tekintetben, betartotta ebben az esetben és be fogja tartari a jövőben is. Nekem tehát a politikai szövetség ellen nemcsak hegy nincs kifogásom, de a legnagyobb örömmel látom a Németországgal való politikai barátságot, már csak azért is, mert mindketten ugyanabban a bajban szenvedünk, körül vagyunk véve ellenségektől és irigyektől, akik 46