Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

350 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. hogy még mint agrár állam is tönkremegyünk, mert teljesen igaza van iparunk, ka ugy kombinál, mint én, iparunk nem lesz azt agyonüti az erőse bb osztrák és a még sokkal erősebb német ipar, a mezőgazdaságunkat pedig agyonütjük abban a psrczben, amikor a nagy komplexumba beleveszik Lengyelországot, balti tartományokat, Romániát stb., vagyis oly államokat, amelyek, amint ő nagyon helyesen fejti ki, agrár kivitellel birnak, amelyek tehá a középeurópai vámuniós területet az agrár áru értékét leszállítanák. Itt azután belehelyezem magam a német államférfiunak és közgazdának helyzetébe és felteszem a kérdést : Találkczik-e oly bolond német államférfiú, aki megengedheti kötni a kezeit azzal, hogy ő csak oly államot és annyi agrár államot vesz be az ő területébe, a melylyel még mindig biztosítva van az ő ipari munkásságának a drága megélhetése. Hiszen ellenkezőleg, Németország, hogy a maga nagy iparát felvirágoztassa, ahhoz olcsóbb élelem szükséges, ezt pedig csak ugy érheti el, ha igenis bizonyos tulprodukeziót ér el e vámunió területén belül a mezőgazdasági termékek terén. Én tehát nagyon értem gróf Tisza István szempontjából, — az enyém más — az ő szempontjából az aggodalmakat, örülök ennek, mert ime arról az oldalról, amelyen a háború egész ideje alatt legnagyobb tudással, legnagyobb elokvencziával állásának és egyéniségének egész súlyával a gazdasági mélyítés és bensőbbététel, a Németországhoz való szövetségi viszony ily mélyítését propagálta, ime mikor rákerül a sor, első konkrét ténye az, hogy bizonyos vétót mond ellene. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá a német birodalmi alkanczellár ur, hogy minő utat választunk a gazdasági egyesülés keresztülviteléhez, az másodrendű kérdés ; szükségtelennek tartja, hogy az eddigi sablonok bármekyikéhez is alkalmazkodjunk. A czél teljesen adva van, amennyiben az egyes országok közt, véleménye szerint, mielőbb, habár itt-ott csak lépésenkint, le kell omolniok a korlátoknak ; vagyis ez egyúttal azt jelenti a vámtechnika és vámpolitika műszavai szerint : vámunió átmeneti közbenső vámokkal, amelyeket minél előbb »abbauen« kell, amint a németek mondják, minél gyorsabban el kell tüntetni. (Mozgás.) A czél mindenesetre az, hogy a korlátok leomoljanak, ugy hogy végül mindennek egy nagy egységes forgalmi területté, egységes érdekekkel, kell átalakulnia. Eltűnik a magyar érdek, eltűnik a román érdek, eltűnik a lengyel érdek és megmarad a nagy egységes érdek, amelyet magyarul német érdeknek neveznek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,.) Hock János: Mindig a nagy hal eszi meg a kicsit, sohasem megfordítva. Gr. Batthyány Tivadar : Párhuzamosan a vámkorlátok fokozatos eltűnésével, a helyettes birodalmi käiiczellár álláspontja szerint egységesítendő avagy tetemesen közelebb hozandó egymáshoz a szövetséges államokban a gazdasági törvényhozás, törvényalkotás és pedig elsősorban a kereskedelem, azután az ipar, azután a munkásvédelmi és munkásjóléti ügyek terén, a közvetett adók bizonyos nemeiben is egységes törvény alkotása kell, ugyancsak kívánja, hogy minden forgalmi eszköz, a vasutak, viziutak stb. minden irányban a közös érdek szolgálatába állíttassanak. T. képviselőház ! Hol marad a magyar törvényhozásnak és a magyar király törvényszentesitési szuverénjoga, hogy ha akkor tudunk csak kereskedelmi törvényt csinálni, ha ahhoz az osztrák kormány, a német kormány és a német törvényhozás hozzájárul ? Hol van a mi szuverenitásunk az ipartörvényalkotás terén és a közlekedési eszközök stb. terén? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Utalok arra, hogy törvényhozási közösség felé haladunk, abban a perczben, amint rálépünk a Payer alkanczellár által hirdetett német hivatalos álláspontra, — mert hisz abban csak senki sem kételkedik, hogy az a személyiség, aki a német birodalmi kanczellár hivatalos helyiségében működik, sokkal komolyabb, sokkal jobban tudja, mit beszél, semhogy e nyilatkozatot anélkül tette volna meg, hogy a német hivatalos körök egészen a legfelsőbb helyig, az ebben lefektetett elveket előzetesen nem helyeselték volna, magukévá nem tették volna. Méltóztassék megengedni, hogy itt e kérdésnél egy kicsit még immoráljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Oly férfiú, mint Matlekovics Sándor, akit igazán nem lehet vádolni azzal, hogy a gazdasági önállóság felé ellenzéki velleitások vezérelnék, Matlekovics a Naumann-féle agitáczió és akczió kezdetén felolvasást tartott, amelyet itt a házban ismertettem és amelyben igen bölcs, logikus okfejtéssel figyelmeztet arra, hogy ha a vámuniót megcsináljuk, akkor bizonyos egységes törvényalkotásokra lesz szükség a kereskedelmi, a biztosítási — a váltótörvény, ipartörvény tekintetében és figyelmeztet arra, hogy a valuta tekintetében is egységes intézkedésekre lesz szükség. Utal arra, hogy valami formája az egységes vámparlamentnek vagy vámtörvényalkotásnak lesz szükséges, mert a vámegységben természetesen az egész külkereskedelem és vámpolitika egységesen kell hogy irányittassék. Bizonyos, hogy ezt nem fogják a magyar kereskedelmi kormányra bizni, hanem Berlinben fognak felállítani egy központi szervet, amelynek vezetése német kezekben lesz. Kell hogy valami formában valami törvényhozás valami Zollparlament-féle legyen, megvan is.rá a preczedens. Figyelmeztet Matlekokics arra is, hogy a valuta terén sem maradhat meg a mai állapot és argumentálni fognak azok az urak, akik velünk szemben eddig is hangoztatták, hogy a közös vámterület egy önálló magyar jegybankkal képtelenség, argumentálni fognak az urak Berlinben ugyanezzel és még bölcsebben az ő szempontjukból, amellett fognak állást foglalni, hogy igenis egységes valutára van szükségünk, mert hogy ha megmarad a két valuta közötti disparitás, ez Németország gazdasági érdekeit sér-