Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 tené; ha még nagyobb lenne, minél nagyobb lenne e valutáris disparitás, természetesen ez bizonyos ekszport-prémiumot biztositana nekünk, amit a német szövetséges a jól felfogott érdekében semmi esetre sem fog megengedni. A vége tehát az lesz, hogy be fogjuk hozni a birodalmi márkát és be fogjuk hozni a fuzionált osztrák-magyarnémet birodalmi jegybankot, amelynek székhelye Berlin lesz. (Mozgás.) És ennek ép ugy lesz Bécsben fiókja, mint az Osztrák-Magyar Banknak ma Becskereken és Kikindán. (Mozgás és zaj.) Ezzel legyünk tisztában ; ezt nem én mondom, olvassák el Matle' ovicsnak erre vonatkozó dolgozatát és ha idáig eljutottak, akkor beszéljenek nekem még a magyar törvényhozás, a magyar állam, a magyar király szuverenitásáról. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ezért verekedtünk négy évig ! Gr. Batthyány Tivadar: Tovább megyek. Hivatkozhatom a birodalmi alkanczellár ur nyilatkozatának azon tételére, mely szerint az összes külügyi kérdésekben egységes állásfoglalás szükséges. Méltóztatnak érteni? A Ball-Platzon csinálhatnak külpolitikát, de csak ugy, ha Berlinben minden lépéshez hozzájárultak. Külön külpolitikát sem csinálhatunk, külön álláspontunk többé nem lesz, csak egy egységes külpolitikai álláspont. (Zaj a baloldalon.) Ha jön megint egy ujabb marokkói konfliktus, ott leszünk a berlini álláspont mellett, mert tiltva lesz, hogy más álláspontunk legyen, mint az egységes álláspont. Ezeket a birodalmi alkanczellár urnak főkép gazdasági kérdésekre vonatkozó nyilatkozataira akartam kiemelni most még csak lehető röviden az alkanczellár urnak katonai és egyéb politikai vonatkozású nyilatkozataira akarok utalni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbáloldalon.) ö exczellencziája azt mondja, hogy az északi határszéli államok, tehát ezek az uj kis államok, amelyek mint látjuk, előreláthatólag mind német fejedelmi sarjak által kormányoztatva, csatoltatnak majd a német birodalomhoz, katonailag Németországot fogják követni, azt mondja : in Gefolgschaft von Deutschland lesznek katonailag, — méltóztassanak jól ügyelni a disztinkezióra — Lengyelország pedig a szövetséges központi hatalmakkal fog szövetségben állni. Tehát Lengyelország nem a monarchiával, amazok pedig a német birodalom suite-jében fognak katonailag fellépni, hanem amazok egészen a német birodalom katonai erejét fogják erősbiteni, Lengyelország pedig mint közös katonai kompossessorátus-féle képzeltetik. Ennek a nyilatkozatnak azonban van egy további része, amely ellen már a minap állást foglaltam és amelyre most kénytelen vagyok néhány szóval visszatérni, midőn t. i. a birodalmi alkanczellár ur azt mondja, hogy a lengyel kérdés a német-osztrák-magyar gazdasági, politikai és katonai szövetséggel egyidejűleg oldható meg, vagyis junktimot állit fel a középeurópai és a lenjunius 18-án, kedden 351 gyei probléma közt. Ez magyarul annyit jelent legalább azt hiszem, nem gyanusitok, ha ezt teszem fel, hogyha jól fogjuk magunkat viselni, ha elfogadjuk a német birodalom által felállított vámuniót és gazdasági egyezséget, ha elfogadjuk katonai téren azt az álláspontot, mely azt kívánja, hogy oly katonai szövetséget kössünk, mely bennünket a nyomorultat, gyengét is arra kötelezzen, hogy a német birodalommal egyenlő arányban járuljunk a fegyverkezési költségekhez, méltóztassék elképzelni, hogyha pl. a lakosság arányában követelik majd a mi hozzájárulásunkat a fegyverkezéshez, hova fog ez a nyomorult ország jutni, a tönknek legszélsőbb szélére, ha végül el nem pusztul, mondom, katonailag ezt követelik tőlünk, a lengyel kérdést azonban junktim engedik megoldani, vagyis, ha beadjuk derekunkat az egéz vonalon, akkor megengedik, hogy mint Bundes-Staat a lengyel koronát a Habsburgok tegyék a fejükre. A birodalmi alkanczellár ur ezen nyilatkozatának van egy igen markáns s veszedelmes pontja és ez az, hogy szerinte most fog eldőlni ennek az egész problémának a koczkája, ezt a kérdést most a legrövidebb időn belül sürgősen, minden haladék nélkül kell megoldani, nem a háború alatt, de most, a legrövidebb idő alatt, főbb elvi mometumaiban, még pedig nem provizórikusan, hanem véglegesen, hogy mindnyájunkat kössön. Hallottunk itt bizonyos nyilatkozatokat arra nézve, hogy mindazok a megállapodások, amelyek erre vonatkozólag köttetnek, a magyar törvényhozást nem fogják kötni, hogy alkalmat fog a t. kormány adni arra, hogy a magyar törvényhozás hozzászólhasson. Elhiszem, hogy a t. kormány nekünk erre alkalmat fog adni, de ha meggondolom, hogy minő sulylyal bir a német birodalmi alkanczellár azon állásfoglalása, hogy annyira sürgős a dolog, hogy minél előbb el kell intézni, hogy szabad ugyan a szakembereket meghallgatni, de ez nem akadályozhatja ezen ügy gyors lebonyolítását és azt is mondja, hogy nem ideiglenesen, hanem véglegese kell a legközelebbi hónapokban magunkat lekötni, akkor kérdem, hogy ha idehoz a ministerelnök ur egy ilyen vámuniós megállapodást . . . (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) Engedelmet kérek, a ministerelnök ur nem volt itt; én czitáltam Payer alkanczellár ur nyilatkozatát és nekem kötelességem, a német birodalom második legmagasabb tisztviselőjének, politikai vezérének nyilatkozatait komolyan, au pied de la lettre venni, ugy, amint mondta és kötelességem azt a súlyt tulaj donitani neki, amelylyel ezen férfiú nyilatkozata hivatalos állásból kifolyólag ma bir. A szép frázisoknak ideje eltűnt, nekünk a konkrétumokkal szemben konkrétummal kell dolgoznunk. Látjuk, hogy Németország akaratát minden téren keresztül tudja vinni, megmondja, hogy mit akar velünk gazdasági, katonai és politikai téren. Ha itt csak általánosságban vannak is letéve a nyilatkozatok, megadja azok magyarázatát az irodalom részletesen. Midőn pl. katonai téren le akarnak kötni bennünket, hogy egyenlő