Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 329 a lóversenytér közönsége. (Olvassa) : »Ma a ring játékosainak csak elenyészően csekély része tartozik a békeidők gazdagjai közé, a legtöbben, akik a könyveseknél fogadnak, a háborúban meggazdagodottaknak a soraiból kerülnek ki. Mondják is egyes törzsturflátogatók, hogy ma szégyen a ringben játszani, mert ujjal mutogatnak a ketreczen kívül állók a játékosokra. Csak két perczig kell ott állni a ketrec;nél és már i,s sürün hallja az ember : — Nézd a Kohnt, a gyapjutakarókon keresett tiz milliót !« — Ezek voltak azok a gyapjútakarók, amelyekről, mikor künn voltunk a katonaságnál a harcztéren, láttuk, hogy barchettből vannak és ötöt-hatot kellett összevarrni, hogy legalább takaróknak látszszanak és itt a lóversenyeken mint 10 millics vagyonok urai szerepelnek a gyártóik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De a katonák megfagytak! Lárrvpavasra velük

I) 11

;

! Két fiatalember, a legújabb divat szerint öltözködve, csak nagyban játszik, ami annyit jelent, hogy csak 3—4000 koronás tétjeik vannak. A fiatalembereknek még sohasem volt foglalkozásuk, tisztességes munkával egy fillért még életükben nem kerestek, ellenben abból a pénz' bői élnek, amit édes anyjuknak bizonyos földszintes házában gyűjtenek mások a számukra. »Egy galicziai menekült két évvel ezelőtt...« ezeket mind meg lehet nevezni, a budapesti társadalomban ismert alakok . . . Fényes László: Nem kitalált alakok! Huszár Károly: ... a czikkiró mindegyiknek nevét meg tudja mondani, bármely pillanatban a főkapitány ur is reájuk ismer. (Olvassa) : »Egy galicziai menekült két évvel ezelőtt a Royal-beli zugbörzéken dolgozott és akkor elég munkát adott a rendőrségnek. Eltávolitani nem sikerült Budapestről, valamiképen nálunk ragadt, megismerkedett a lóversenynyel is mint közhasznú intézménynyel és csak a ringben játszik. Annyi engedményt azonban tett a sportnak, hogy tincseit levágatta. A múlt év végén a rendőrség sikkasztás miatt letartóztatott egy közismert árdrágítót, aki valamelyik ausztriai élelmezési központ pénzéből közel 200.000 K-t sikkasztott el. Később szabadlábra helyezték, az ifjú egy ideig eltűnt a főváros forgatagából, a tavaszi méting megnyitása óta azonban mindennap kint van a ringben és csak ezrekben játszik. Egy letört bukméker azzal keres pénzt, hogy »holtbiztos« tippeket árusitgat és ha győz a ló, 20—30%-os nyereségrészesedést szed be ezért a fáradságos munkájáért. Egy csontgyár igazgatója két strohmannal dolgozik a ringben. A konzorczium csekkekkel fizet és nem ritka az a verseny, ahol csak 20.000 K-át rak az illető ur megbízottjai által egy-egy lovacskára. Az egyik kaszinóból eltávolított krupié a pénzén kávéházat vett, azt nagy nyereséggel eladta és ma a ringben dolgozik, — a haza javára egyenruhában. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915í XXXIX. KÖTET. Közismert pénzuzsorás a ringben tartózkodik. Uzsorás ur nem játszik, csak »palik«-ra les: akik már letörtek és hirtelenében pénzre van szükségük. Ezeknek a pénzember szívesen áll rendelkezésére, persze nem minden háborús kamat nélkül. A Teleki-téren delelő ttönkint ószeres az egyik ring-fogadó, a versenytéren a turfkapaczitások közé tartozik. Milliói vannak és épen ma láttuk, hogy rongyos a czipője, szakadt a kabátja, az inge pedig azt bizonyítja, hogy az illető urnak a szappanjegyei hónapok óta beváltatlanok. A prostituczió körébe tartozó hírhedt egyik alakja Budapestnek szintén ringfogadó, állandóan 10—20.000 koronás fogadásokkal. Egy letört, viharos multu fiatal gróf a ringben játszik ismét. A háború kitörésekor nem volt egy fillérje sem, az uzsorások is elhagyták, most azonban óriási vagyonnal rendelkezik. Egy vidéki rendőrkapitány csak ezrekben játszik. Egy ismert sorsjegy-árus szintén törzstagja a ringnek. Egy újpesti lisztkereskedő a háború előtt szerény kis szatócs volt, most csak 20— 30.000 koronás fogadásokat köt. Egy rövidárukereskedő a múlt évben egyetlen 2000 koronás fogadására 200.000 koronát nyert.« Itt vannak még hasonló adatok. Daczára annak, hogy ez unalmas volt, kénytelen voltam felsorolni, hogy micsoda söpredéke van ott a publikumnak. Ez a turf ma már Budapestnek valóságos szemétdombja és a tisztességes, munkás, dolgozó uri társadalomnak ettől távol kellene magát tartania. Létay Ernő". Távol is tartja magát. Huszár Károly: T. ház! Még menthető volna a dolog, ha odakünn nem fordulnának elő még a legnagyobb visszaélések is. Ma az a helyzet, hogy én perhorreszkálok mindenféle hazardirozást és minden ilyen játékot, A háborúban, mikor százezer számban dőlnek sírba emberek, mikor száz és százezer család megy tönkre, mikor éheznek emberek és amikor nem tudnak ruhát kapni a tisztviselők, akkor mindenkinek, aki él ebben az országban, minden rendelkezésre álló tőkével gazdaságosan kell rendelkeznie és mindent a mi megélhetésünkre kell fordítania. Mindenféle játéknak és lóverseny-fogadásnak elvi ós gyakorlati ellensége vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban azt látjuk, hogy addig, míg a háború első évében meg volt szüntetve a bukméker-intézmény s még a háború első évében nem lehetett a turfcsalásokról és visszaélésekről hallani, most teljesen szabadon garázdálkodnak a turfon a könyvesek. Itt van kilencz ur neve (olvassa): Abonyi Ödön, Adler József, Barna Gusztáv, Goldschmidt Nátán, Gyöngy Lajos, Lackenbacher Ernő, Lőwit Adolf, Ritscher Alfréd és Tatai Vilmos. 42