Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-792
328 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. is minél szorosabbra füzessék. Ezt, bocsánatot kérek, nem kivánom ; én egyszerűen pure et sirople a persona! uniót kivánom, mert meg akarom akadályozni azt, hogy bármikép is mód legyen vagy bármikép is alkalcm nyújtassák arra, hogy mi egymás belügyeibe avatkozzur k. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ami végül az ukrán békére vonatkozó kérdést illeti, gratulálok a ministerelnök urnak igen szép diplomácziai nyilatkozatához. Hálásan köszönöm és nyugtázom, hogy az ukrán béke még nincs ratifikálva. Kérem, hozza majd ide a ház elé ratifikálás czéljából. De legvégül még egyet : Kcine Antwort is auch eine Antwort. Ezt jDedig a keletgalicziai kérdésre vonatkozólag kivánom inegj egyezni. A választ köszönettel tudomásul veszem.. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak gróf Batthyány Tivadar képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Huszár Károly (sárvári) képviselő ur inteipellácziója a földmivelésügyi minister úrhoz, valamint a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz a turfbotrányok dolgában. (Halljuk! Halljuk!) Huszár Károly: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Bár nagyon előrehaladott az idő, el nem mulaszthatom, hegy arról a kérdésről, amely a magyar társadalomnak s különösen a fővárosnak egyik legnagyobb s egyik legszégyenletesebb rákfenéje, itt most ne szóljak, mert végre igazán elérkezett a tizenkettedik óra, hegy innen a parkmentből az egész közönséghez s az egész magyar társadalomhoz erélyes szavak hangozzanak el, ugy a képviselői padokról, mint a rairisteri székekből. Miről van szó? Arról, hegy a játékszenvedély a fővárosban ugy a kártyajáték terén, mint a lóverseny terén ugy elharapódzott, (ügy van! Ugy van! balfelől.) hogy emiatt száz és ezer család és kis ekszisztencsia ment tönkre. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok, akiket a háborús konjunktúra ahhoz a szerencsés véletlenhez juttatott, hogy mások véréből, verejtékéből és könnyeiből könnyű szerrel százezreket vagy milliókat, de esetleg kkebb t tudtak szerezni, ugy tobzódnak vagyonukkal ós oly lelkiismeretlenül élnek vissza a kezükbe került tőkével, hogy ez az egész társadalom megbotránkozását hivja ki maga ellen. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Budapesten egy-egy lóversenyen hétköznapokon munkaidő alatt 10—15.000 ember, ünnejjnapon pedig 30—40—50.000 ember szokott részt venni. Ahol tudományos vagy szakelőadást tartanak valahol, vagy valami okos dologról beszélnek, alig lehet ahhoz a felolvasáshoz embereket f ogni, ha csak nem mutatnak valami nag}^ előkelőeget ebből az alkalomból, akinek, mint a dalai lámának, megcsodálására többen jönnek el a publikum soraiból. De az még nem volna akkora baj, ha ennyi és ennyi budapesti ember rendelkezésére álló szabadidejét szabad ég alatt töltené, azonban a a baj, hogy odakint a versenytéren a leghallatlanabb módon oly őrült játékszenvedély dul az embere k| között, melyre még nem volt példa Magyarországon. Az emberek prostituálják magukat, lopnak, csalnak, sikkasztanak, élelmiszert rejtenek el és mindenféle gazságot elkövetnek, csakhogy azt a pénzt, amely a lóversenyhez való játékhoz szükséges, elő tudják teremteni. 1 i Interpelláczióm létrejövetelének igazi története az, hogy eljött hozzám egy szegény munkásasszony és felkért arra, hogy a turf ós a turfcsalások ellen interpelláljak. Méltóztassék elgondolni, hogy micsoda utat kellett hogy megtegyen ez a társadalmi rákfene az alsóbb néposztályok rétegeiben, ha egy munkásasszony kényszerit arra, hogy a következőket elmondja : A műhelyekben összeállnak a munkások és külön bizalmiférfit választanak maguk közül, aki aznap nem jön munkába, hanem elmegy a lóversenyre játszani, mitden munkás 2—3 K-val kontribuál ós a játéks envedély ugy magával ragadta ezeket a szegény embereket is, hogy ma már nem beszélnek másról mint a lóversenyekről. Egyszerű szabóemberek istállótulajdonosok lettek, oly emberek, akik a háború előtt kapuezinerjüket a kávéházban nem tudták kifizetni, ma 35 versenylóval, sőt néhány héttel ezelőtt ínég 60 versenylóval is rendelkez.' tek. Emberek, akik a háború elején mint kis hátizsákkészitők kezdték a vagyonszerzést feleségükkel együtt dolgozva, majd két-hárorn varrógépet szerezve és rokonságuk egyes tagjait is be\onva, azután még több konfekeziós munkást szegődtetve dolgoztak és nagyszámú varrónőnek valóságos megnyuzása árán megtollasodtak, ma milliós és milliós vagyonokat szereznek, minden héten egy-egy uj palotát vásárolnak, mogyorónagyEágu brilliánsokat vesznek és azonkivül a lóversenyeken mint istállótulajdonosok is szerepelnek. Kofák 10.000 és 20.000 K-s tétekkel játszanak a versenytéren, ugyanígy pinczérek és mindenféle más hasonló ekszisztencziák. T. ház ! Nem szeretném, hogy abba a gyanúba keveredjem, hegy akár az akó néposztályok ellen, vag}r akármiféle más társadalmi rétegek ellen egyoldalúan pártszempontból játszem ki, vagy akarom beállítani ezt a kérdést. Méltóztassanak azért megengedni, hegy egy teljesen elfcgulatkn és velem ellentétes pártállásu orgánumra, az »Az Ujság«-ra hivatkozzam, amelyben Szamosi Armard a következőket irja a turfon jelenlevő publikumról (Olvassa) : Jön a másik s azt mondja : »Már ez is játszik ? Három évvel ezelőtt egy vörös krajezárja sem volt! Hiszen ez pinczér volt a kávéházamban, most ezer koronákat rak egy lóra ! — Ilyen és hasonló megjegyzések hangzanak el a ring kerítésén kívül.« Ez a rövid néhány j sor illusztrálja, hogy tulajdonképen hogy néz ki
