Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

'8 janim 12-én, szerdán, 327 792. országos ülés 191 sem jelölte, nem mondotta meg ugyanis azt, hogy mit ért délszláv kérdés alatt. Talán természetesnek fogja találni a t. képviselő ur, hogy erre nem felelhetek. Még csak egy dolgot akarok megjegyezni, ez pedig az, hogy mi voltunk az elsők, akik a lengyel államnak létesítését a szövetségesünkkel együtt proklamáltuk, azt elismertük és akik azon álláspontot foglaltuk el és foghíjuk el ma is, hogy jövő sorsa iránt a döntő elhatározás magát a lengyel nemzetet illeti. Ez a döntő. A t. képviselő ur azt kérdi tőlem, hogy milyen a mi álláspontunk. Már voltam bátor, talán többször is kijelenteni a t. ház előtt, hogy én azt hiszem, hogy nemcsak a kormány, hanem az egész magyar nemzet a legmelegebb rokonszenvvel üdvözli a Jengyei nemzet fejlődését és politikai életének egy államalakulatban való megnyilvánulását és megszilárdulását. (Felkiáltások a baloldalon: Önálló!) örömét fejezi ki afelett, hogy minél szorosabb viszonylatba sikerül ezzel a históriai közös multunk folytán velünk összeköttetésben volt nemzettel lépnünk. E rokonszenv kifejezésén kivül álláspontunk először az, hogy a mi államjogi helyzetünk változást ne szenvedjen, (Helyeslén.) másodszor, hogy belügyeinket minden beavatkozás és visszahatás nélkül tökéletesen szabadon tarthassuk fenn és intézkessük és nagyon természetesen, hogy érdekeinket minden tekintetben megvédhessük. A lengyel kérdés mikénti megoldása tekintetében a legkülönbözőbb nézetek merültek fel nemcsak Németországban, mert hiszen a hivatalos Németország még nem nyilatkozott e tekintetben, de a legkülönbözőbb kombinácziók merülnek fel Németországban és amint a t. képviselő ur annak tanúságát szolgáltatta nálunk is, sőt a lengyelek körében is. E kérdés még nincs abban a stádiumban, hogy akár mi, akár Németország állásfoglalását jelezte volna, sőt talán még Lengyelországnak sem volt módja, hogy hivatalos álláspontját e tekintetben kijelenthette volna. Magának Lengyelországnak sem volt ehhez módja. Ezt vagyok bátor megjegyezni. Ily körülmények között, midőn maguk az állásfoglalások sincsenek még jelezve, talán természetesnek fogja a t. ház találni, hogy én e kérdésben egyáltalában nem nyilatkozom. (Helyeslés.) Az ukrán szerződést illetőleg is csak arra szorítkozom, hogy az ukrán szerződés még ratifikálva nincs. Amennyit tehát e helyzetben nyilatkozni lehet, annyit bátor voltam kijelenteni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Batthyány Tivadar : Felszólalásom elején voltam bátor utalni arra, hogy én a ministerein ok úrtól konkrét választ nem is várok és megvallom, nagyon hálás vagyok a ministerelnök urnak, mert hiszen ő tulajdonképen többet mondott, mint amennyit válaszkép a mai helyzetben egyáltalában tőle józanul várhattam és kérhettem. Ezért köszönetemet is fejezem ki, sőt a ministerelnök ur nyilatkozatát örömmel tudomásul is veszem. Legyen szabad mégis egy pár megjegyzést tennem már csak az én álláspontom kiegészítésére is. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : El lehet menni !) Engem az, hogy az idő előrehaladott, kötelességem teljesitésében abszolúte nem alterál. (Helyeslés a baloldalon.) Mi minden egyes alkalommal, midőn interpellálunk, kérjük, hogy adjanak nekünk elegendő időt. így azután, minthogy azt nem adják meg, épen a t. többség részéről, az a következmény, hogy elmaradnak az interpellácziók. Ennek meg azután az a következménye, hogy az urak velem együtt későn jönnek az ebédhez. Azt hiszem azonban, fontosabb ily nagy problémákat nyugodtan letárgyalni, mint az, hogy egyik vagy másik ur korábban akar enni. Fényes László : Határozatképességet fogunk provokálni ! Laehne Hugó: S?,jnos, már nincs benne a munkapárti kázszpbályban ! Hock János: Rövid beszédeket és hosszú ebédeket akarnak. (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Konstatálni kívánom, hogy a ministerelnök ur azt állítja, hogy én egvoldalu informácziók alapján adtam itt elő bizonyos lengyelországi gravameneket, (Halljuk ! Halljuk!) egész bizonyos, hogy a hivatalos Németországtól informácziót nem kérhettem, mert nem volt módomban ; erre nincs is jogom ; azonban elmondtam a nyilvánosság előtt mindezeket ; ha szükségesnek tartják rektifikálni, az módjukban van, hiszen Iiála Istennek van itt. egy megfelelő Konsten őrnagy nevű szervezet . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Nincs itt! (Felkiáltások a szélsóbaloldalon : Már visszajött,!) Gr. Batthyány Tivadar: . .. aki majd referál mindarról, ami történik és nincs aggodalom a tekintetben, hogy a német birodalmi kormány meg ne tudná azt, ami e házban történik. Ami a délszláv kérdést illeti, a ministerelnök ur azt mondja, hogy nem felelhet. Ez igen természetes és külön hangsúlyoztam, hogy ma nem is akarom szóba hozni ezen kérdést. Ha ezt el akarja választani, nagyon örülök, hogy nem felelt rá. mert nem is tartozik ide ; majd megjön ennek is az ideje. Ami a lengyel kérdés megoldását illeti, csak két megjegyzést teszek. Az egyik dolog, amit örömmel nyugtatok, az, hogy a ministerelnök ur igazán őszinte, nyilt és szimpatikus kijelentést tett a magyar nemzetnek Lengyelország iránti érzelmei tekintetében (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s mondhatom, hogy ebben mindnyájunknak felfogását tolmácsolta. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Kénytelen vagyok azonban egy kis észrevételt tenni: az urak már benne vannak a viszonyoknak abban az u. n. szorosabbá tételében. A ministerelnök ur is azen reményének vagy óhajának adott kifejezést, hegy a lengyelekhez való viszonyunk