Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

326 792. országos ülés 1918 gyár nemzetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-, oldalon.) Egész őszintén megvallom, hogy interpelláczióm előterjesztésének egyik főoka épen az volt, hogy ezt a kérdést itt szóbahozzam. Egészen tisztában vagyok azzal, hogy a ministerelnök úrtól ma erre az utolsó problémára nézve konkrét választ nem fogok kapni, noha nagyon szeretném, és mondhatom : nagy megnyugtatásul szolgálna, ha a ministerelnök ur ma vagy legközelebb pozitív nyilatkozatot tehetne olyan értelemben, hogy az én értesülésemnek valótlanságát bizonyítaná. Kérve kérem a ministerelnök urat, jelentse ki, ha teheti, hogy nincs igazam ; jelentse ki, hogy az én informáczióm helytelen ; jelentse ki, hogy sem az ukránokkal, sem a keletgalicziai ruténekkel szemben ilyen Ígéret sem az osztrák ministerelnököt, sem a külügyministert nem köti. Nagyon örülni fogok, ha a ministerelnök ur ezt megczáfolja. Ez volt interpelláczióm előterjesztésének egyik legfőbb oka. A másik, mellékes oka, amelyet csak fel akarok itt említeni, vonatkozik arra a perre, amely most Máramarosszigeten folyik. Ennek a pernek az előzményeivel, részleteivel abszolúte nem kívánok foglalkozni. Utóvégre most ott birói eljárás folyik és ebbe a parlament részéről beleszólni abszolúte nem is lenne ildomos. (Helyeslés.) De kénytelen vagyok megint arra figyelmeztetni, hogy a mi hadvezetőségünknek újból nagyon szerencsétlen eljárása volt az, hogy a lengyel légió elleni pert magyar területre vitték. Azzal, hogy magyar területen folytatják le a pert, jogczimet találtak arra, hogy az osztrák Landwehr-biróság, amely ezt a pert Máramaroson tárgyalja, kifogásolja a lengyel nyelvű tárgyalást azzal, hogy magyar területen azt nem engedheti meg. Azt hiszem, egészen jól lehetett volna a Kárpátoktól északra, Bukovinában, vag}^ egyebütt lefolytatni a tárgyalást, ahol joga lett volna a vádlottak anyanyelvén folytatni le az eljárást. Kifogásolom ezt azért is, mert mindig odiózus, ha hazai hatóságoknak kell cljárniok nem hazai honjwlgárok ilyen nagy perében. Ez mindig kellemetlen, különösen ilyen ideges időkben, aminőket ma élünk és amikor nagyon keli arra nézni, hogy a nemzetek közötti barátságos megértés semmikép se alteráltassék. Nem akarok itt szívhez szóló hangon beszélni, meg vagyok győződve, hogy azok, akik ott illetékes biráik előtt állanak, bűnöket követtek el vétkeztek a fegyelem, a katonai szabályok ellen. De ha valaha, ugy meg vagyok róla győződve, hogy most itt az igazságos ítélet után helye lesz a kegyelemnek. (Helyeslés a baloldalon.) E kérdéssel tovább nem foglalkozom. Hangsúlyozni kívánóin, hogy ma lengyel probléma minden más kérdéstől elkülönítve ugy oldassék meg, amint az adott viszonyok között egyedül lehetséges, Öva intek attól, hogy a lengyeleket valamilyes közelebbi nekszusba akarják hozni a porosz királysággal, mert ez rossz vért szülne és nem tudná a lengyel problémát nyugvópontra június 12-én, szerdán. juttatni. Kérem a ministerelnök urat, adjon nekem megnyugtató választ arra nézve, hogy a keletgalicziai rutén provincziának veszélye a magyar nemzetet nem fenyegeti. (Helyeslés a baloldalon.) Interpelláczióm a következő : Tisztelettel kérdem : 1. Minő álláspontot foglal el a kormány a lengyel kérdés megoldása tárgyában? 2. Megfelel-e a valóságnak az Ausztriában elterjedt azon hir, hogy a breszt-litovszki béketárgyalásokkal kapcsolatban gróf Czernin akkori külügyminister közreműködése mellett oly titkos megállapodás jött volna létre, melynek értelmében az osztrák ministerelnök ur kötelezettséget vállalt volna arra, hogy záros határidőn belül Kelet-Galicziából külön tartomány szervezésére törvényi avaslatot terjeszt az osztrák képviselőház elé? 3. Tekintettel arra, hegy ily külön KeletGraliczia tartomány létrejövetele sem a lengyel, sem a magyar érdekekkel össze nem. egyeztethető, kérdem a ministerelrök urat, megtette-e a szükséges lépéseket ezen tervnek, ha tényleg létezik, megakadályozása iránt ? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A min istenein ök ur válaszolni kíván. Wekerle Sándor ministerelnök: Csak röviden kívánok nyilatkozni. Először is az az észrevételem, hogy az, amit a t. képviselő ur a lengyel légió perére vonatkozólag felhozott arra nézve, nyiktkezni egyáltalában nem kivárok, mert az egy folyamatban lévő birói tárgyalás, melynek sem mostari folyamatáról, sem annak következményeiről, hegy van-e kegyelemnek helye vagy nincs, nyilatkozni magamat sem illetékesnek, sem jogosítottnak nem érzem. (Helyeslés a jobboldalon.) Másodszor én igazán őszinte sajnálatomnak adok kifejezést arra nézve, hogy a t. képviselő ur, azt hiszem, egyoldalú informácziók alapján, ha nem is kritika tárgyává tette, vagyis ha nem is ez volt a czélja, hanem inkább ugy tüntette fel, hogy ez a czélja, hogy a lengyelek részérő] elkövetett bizonyos dolgokat vagy bizonyos magatartást indokoljon, de mégis hosszas bírálat tárgyává tette a német kormánynak a megszállott tartományokban követett eljárását. Igen sajnálom, hogy egy idegen és pedig a velünk szövetséges állam eljárása egyoldalú informácziók alapján ily kritika tárgyává tétetik. Históriailag csak egyet kivánok konstatálni : bármilyen szimpátiával viseltessünk is a lengyelek iránt és preferáljuk ezt a szimpátiát mindennek, egy históriai tényt nem lehet eltagadni : hogy a lengyel nemzetnek általunk is óhajtott felszabadítása a mi és a németek fegyverei közreműködésének köszönhető. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez históriai tény. Ha már most a t. képviselő urnak egyes más kérdéseit veszem, először a lengyel kérdést és a délszláv kérdés között közvetlen összefüggést nem látok. Nem is felelhetek ezen felvetett kérdésére annyiban, mert hiszen a délszláv kérdés problémájának terjedelmét a t. képviselő ur meg