Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 325 ják még azt, hogy valamiképen megkapják az utat a tengerhez. Természetesen az olyan kívánalom, hogy Danzigot adják át a lengyel királyságnak, vagy hogy Danzigból egy Németországtól teljesen független kikötővárost csináljanak, az utópiák birodalmához tartozik, de szerintem felesleges is. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) A balkánháború erre már alkotott preczedenst, amikor a szalonikii kikötő területén egy szerb szabad kikötőt létesítettek a szerbek részére és tarifális intézkedésekkel biztosították Szerbia forgalmának a tengerhez való jutását. A lengyel közgazdasági érdekek szempontjából teljesen megfelelne a lengyelek kívánságának, hogy Danzigban egy ilyen szabad kikötő biztosittassék nekik, hegy a Visztulán a bajózás szabaddá tétessék részükre és hogy vasúti tarifák tekintetében olyan garancziákat kaphassanak, amelyek következtében az ő ki- és behozatalukat a tengertől elzárni ne lehessen. Ezek értesülésem szerint a lengyel királyi kormányzat kívánságai, amelyekhez én hozzá kívánom tenni, hogy mindenesetre kívánatos volna az is, hogy a porosz királyi kormányzat adjon azután a pozeni lengyeleknek bizonyos szabadságot. És erre megvan az igen egyszerű mértékem. Azt ajánlom : adjanak annyi szabadságot a pozeni lengyeleknek, mint mi magyarok adunk a mi nemzetiségeinknek. Wekerle Sándor ministerelnök : Ez az ő belügyük ! Falussy Árpád (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Igen t. képviselőtársam, remélem, együtt leszünk, ha p!. a rekvirálás, vagy a közös élelmezési front tekintetében belügyeink megvédelmezéséről lesz szó. Falussy Árpád : Az meg lesz védve ! (Zaj.) Fényes László : 18 koronát akartunk ; a németek kívánságára lett 15 korona ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezen postulatumokra nézve legyen szabad három megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik arra, hogy magától értetődőleg a lengyel királyság felállítása csakis nemzetközi szerződés alapján történhetik, amelyhez hozzászól elsősorban maga a már megszervezett államkormányzat, hozzászól és hozzájárul a német birodalom, hozzászól Ausztria. de hozzászól és hozzájárul a magyar állam is, nemcsak kormánya, hanem törvényhozása utján. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ez az egyik. A másik a cholmi kormányzóságnak annyi port felvert kérdése. (Halljuk! Halljuk! a széhőbaloldalon.) Én gróf Czernin Ottokár volt külügyminister ur működése iránt nagy tisztelettel viseltetem. Mondhatom, bizonyos rajongással viseltettem és viseltetem a volt ministei ur azon politikája iránt, amelyet 1917-iki plattformnak szeretnék nevezni, vagyis az a politika, amelyet gróf Czernin 1917-ben folytatott, legteljesebb elismerésemmel és támogatásommal találkozott. Sajnos azonban gróf Czernin 1918-ban egészen uj utakon kezdett járni. Ezen uj politikai irányának egyik torzszülöttje volt a cholmi problémának megoldása. Arról lehet beszélni és lehet immorálni, hogy vájjon czélszerü volt-e egyáltalán ezt az ukrán állami alakulatot megcsinálni, ezzel szerződést kötni ; én helyeslem bizonyos okokból, hogy ez megtörtént, ámbár bizonyos szkepszissel nézem ennek az egész alakulatnak a további sorsát. De aki tudja, — és mindnyájan tudjuk — hogyan jött létre ez a dolog, annak bizony el kell bámulnia, hogy a kettős monarchia küliigyniinistere, aki a múltban olyan zseniális eljárást követett, hogy csinálhatott olyan óriási hibát, mint aminőt a cholmi probléma megoldásával tudvalevőleg elkövetett. Nem tudom, nem is kutatom, ki tanácsolta ezt a volt külügyminister urnak. De hogy a helyzet teljes nem ismerése okozhatta csak azt, hogy ő minden skrupulus nélkül odaígérte a cholmi kormányzóságot az ukránoknak, helyesebben szólva az osztrák ruténeknek, — mert hiszen az ő kezük volt ebben benne — ez olyan rejtély, amelyet megérteni csak egy esetben tudok. Abban az esetben, ha a volt külügyminister úrról beigazolódnék az az értesülésem, hegy amikor ő az ukrán békeszerződést megkötötte, akkor, hír szerbit, bizonyos megállapodás történt arra nézve, hogy a lengyel kérdés megoldásánál Galiczia kettéosztása biztosíttatik a ruténeknek. Gróf Czerninnek kezdem ér yezésére állitóleg bizonyos zárcs határidőt is vállalt Seidler osztrák ministerelrök ur. A megoldás az volna, hogy az osztrák ministerelnök a kelet galicziai rutén probléma megoldása érdekében törvényjavaslatot terjesztene az osztrák park ment elé Galiczia kettéválasztásáról. Mondom, ugy vagyok értesülve, hogy ilyen ígérőt történt és ennek a beváltására rövidesen lejár a terminus. bh áll az, hogy gróf Czernin és Seidler urak tényleg Kelet-Galicziának elválasztását beígérték volna akár az osztrák ruténeknek, akár az ukrán tényezőknek, ezzel olyan veszedelmet zúdítanak a magyar nemzet egészére és a magyar egységes állam jövőjére, amelylyel szemben a magyar parlamentnek egyhangúlag a legnagyobb erélylyel kell szembehelyezkednie. (Igaz ! Ugy van! a szélsődaloldalon.) Méltóztassanak emlékezni arra, t.ogy ennek a háborúnak azon stádiumaiban, amikor még Kelet-Galicziában folytak a harezok, keletgalicziai ruténjeink minő szerepet vittek. Méltóztassanak arra emlékezni, hogy a mi derék hazafias magyarországi ruténjeink körében honnan indult ki a legnagyobb agitáczió : egyrészt a pánszláv orosz körökből, másrészt a galicziai rutének köreiből. Ha most megteszik ezeknek azt a konczessziót és keresztülviszik azt, hogy Kelet-Galicziából egy nagy rutén provincziát alkotnak, ezzel arculütili a lengyel nemzetet — másodszor. Egyszer már ugy provokálták a cholmi kérdés megoldásával, hogy kénytelen volt gróf Czernin visszakozni és oly Ígéreteket tenni, hogy hibáját jóváteszi. Ha még ehhez járulna azután Kelet-Galiczia különválasztása, ez nemcsak ujabb arczulütése lenne a lengyel nemzetnek, de egyúttal a legsúlyosabb sérelme a ma-