Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

324 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. még egész sorozata a hibáknak. Még csak egyet kívánok felemlíteni, és ez az, hogy amint méltóztatik tudni, a lengyel légiók az osztrák-magyar főhadvezetőséghez beosztva igen jól megfeleltek hivatásuknak. Tudjuk, hogy a háború első stádiumában a Kárpátokban is igen szépen segítettek az oroszok ellen. Ábrahám Dezső : Máramarosszigetet azok szabadították fel! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek tények. Egy ilyen ad hoc összetoborzott csapat működését nem lehet olyan rigorózusan venni, mint pl. egy éveken át begyakorolt gránátos hadosztály működését ; de el kell ismerni, hogy ezek a légiók, amig a mi fővezérletiink alatt állottak, igenis, hűségesen megfeleltek feladatuknak. Következett az a szerencsétlen intézkedés, hogy áthelyezték őket a német főkormányzóság alá ; sőt ez nem elég, hanem alig hogy oda kerültek, rögtön leszedték róluk lengyel nemzeti egyenruhájukat és belebujtatták őket német egyenruhába. Aztán odaküldtek — egyszer megesett ez is — németajkú blkészt, aki nekik, németül prédikált. Mindezek elegendők voltak arra, hogy a lengyel hadsereg problémája nem sikerült ugy, amint azt mindnyájan kívántuk volna. De ismétlem, nem folytatom a kérdés ezen részének taglalását, ezeket is minden anirnozitás nélkül emiitettem, csak mintegy indokolásául annak, hogy nem szabad egyoldalúan a lengyelséget elitélnünk, (Ugy van! a szélső aloldalon.) mert ha elitéljük egyes cselekedeteiket, ezzel szemben igenis meg kell állapitanunk, hogy peccabant intra et extra ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után most már rátérek főtémámra : arra a kérdésre, hogy miként oldassék meg tehát a lengyel probléma. (Halljuk ! (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A magam részérő] azon állásponton vagyok, hogy ma az egyetlen lehető megoldás az, ha a lengyel királyságot tiszta perszonál unióban Ö felsége a király uralma alatt fogjuk felállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amit az entente igér, hogy t. i. egyesíti az összes lengyeleket, ideértve a posenieket etc., az egy utópia, amelyről a lengyelek is nagyon jól tudják, hogy ez a megvalósithatás lehetőségének keretén messze túlmenne. Ellenben az is egészen bizonyos, — és ezt ismét maguk a lengyelek tudják legjobban — hogy az orosz-lengyel királysági területnek visszaállítása egy királysággá egyrészt Litvánia, másrészt Galiczia nélkül, pláne a cholmi kormányzósági terület nélkül, megint olyan csonka alkotás lenne, amely a viszálynak, a visszavonásnak magvát rejtené magában és amely a legnagyobb veszély volna Ausztriára nézve, mert természetes, hogy ez a galicziai irredentát nagyra növelné. A logikus megoldás minden ellenkonczesszió nélkül csak az lesz, hogy Habsburg-uralom alá kerül. Nagy hiba volna, ha a lengyeleket valami szélesebb körű autonómiával akarnák Ausztriához csatolni. A háború elején voltak ha.ngok, amelyek azt mondták, hogy Lengyelországnak Ausztriához való csatolását ugy kell megoldani, amint Magyarországhoz viszonylik Horvátország. Ez túlhaladott álláspont, ezt ma keresztülvinni nem lehet, annál kevésbbé, mert a proklamácziókban, a parlamentek megnyilatkozásaiban a lengyel királyság visszaállítását Ígértük meg a lengyel nemzetnek. De közjogi és egyéb okokból is az egyedül helyes megoldás az, ha megadjuk a lengyelségnek teljes állami önállóságát és szorosan a király fenkölt személyében hozzuk össze personal unióban a kapcsolatot, ami mellett magától értetődőkig kell, — minthogy lehetetlen, hogy egy uralkodó, aki több állam felett uralkodik, egymástól eltérő külpolitikát kövessen •— hogy egy bizonyos egység a külpolitika tekintetében biztosittassék. (Helyeslés balfelől.) Én a magam részéről láttam, a Polen czimü lapban, hogy a lengyel kormány egy propoziczióval fordult a lengyel probléma megoldása tekintetében a berlini és bécsi illetékes tényezőkhöz. Azt hiszem, jól vagyok informálva, ha ennek az átiratnak tartalmát a következőkben adom elő. (Halljuk ! Halljuk!) Először felajánlanak nekünk egy katonai, politikai és gazdasági szerződési viszonyt, ami egészen természetes. Kívánják ezzel szemben, hogy Orosz-Lengyelország területi integritása biztosittassék nekik, azzal a módosítássá], hogy a suvalki kormányzóságnak négy kerülete, amelynek lakossága túlnyomó többségben litván nemzetiségű, ne kerüljön a lengyel területbe, ellenben megfelelő lengyel területek — még pedig a Nyemen, Narev és Popr folyóktól keletre — hozzájuk csatoltassanak. Kívánják a cholmi kormányzóság területét és Polachiát, amit különben annak idején az Armeeoberkommando egy sajtóközleményében kilátásba is helyezett. Midőn ugyanis a lublini főkormányzóság rendelkezése alá helyezték Polachiát és a cholmi kormányzóságot, az Armeeoberkommando egy külön sajtóközleményt adott ki, amelyben örömének adott kifejezést a lengyelek régi vágyának, hogy ezek a területek egyesittessenek a lengyel királysággal, valósulása iránt. Ez a cholmi kérdés nagy izgalmat okozott a breszt-litovszki tárgyalással kapcsolatosan, amire leszek bátor visszatérni. Értesülésem szerint a lengyel kormány kívánja a cholmi kormányzóságnak visszacsatolását a lengyel királyságba olyképen, hogy azok keleti határai stratégiai határt képezzenek. Nem annyira strikte az etnográfiai, hanem a stratégiai vonalra kellene itt a súlyt helyezni, ami magától értetődik mindenki előtt, aki az Ukránia és Lengyelország közti viszonyt némileg ismeri. Msgától értetődő legfőbb postulatuma a lengyel probléma megoldásának, hogy az egész osztatlan Galiczia, ezt hangsúlyozom, csatoltassék a lengyel kkályság területéhez, vagyis, hogy ne csztassék fel két részre : egy Keletgalicziára, tehát egy rutén provincziára és egy nyugati Galicziára, amely a lengyel királysághoz csatoltatnék. Kivan-