Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

322 Í92. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. lyessé válható muszka terjeszkedésekkel szemben. (Élénk helyeslés a szélsőbabMalon.) Igen melegen üdvözlöm t. képviselőtársamat és örülök, hogy a háznak túlsó oldaláról is ilyen hang elhangzott, mert teljes tisztelettel és lelkesedéssel német szövetségesünknek nagysága, hatalmas hadseregei, kiváló stratégiája és szövetségi hűsége iránt, mindig örvendek és helyesnek tartom, ha megállapíttatik a demarkaczionális vonal, amelyen túl azután ez a szövetség határozottan, miként itt is látjuk, bizonyos veszélyeket tartalmaz. Ezt a kérdést azért említem itt fel, mert sajnálatomra konstatálnom kell, hogy olyan hírek érkeztek az utóbbi időkben is a német hivatalos és nem hivatalos világnak a lengyel kérdésre vonatkozó szándékairól, amelyekkel én nem szimpatizálhatok s amelyek, ha ténynyé válnának, határozottan károsak lennének arra a jó viszonyra, amely köztünk és német szövetségeseink között fennáll, alkalmasak lennének azt a viszonyt meglazítani, ami pedig háború idején talán még nem kívánatos. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) így utalok a többek között azon hírekre, amelyek ugy állítják be a lengyel problémának, most már gróf Burián közös külügyministerünk berlini látogatása miatt is aktuális kérdését, mintha a lengyel kérdés valamiképen junktimba lenne hozható akár a Mitteleuropa, vagyis a német szövetség úgynevezett mélyítésének problémájával, akár pedig idebenn, a kettős monarchia keretén belül a délszláv problémával. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Én a leghatározottabban tiltakoznám az ellen, ha bármely oldalról ilyen törekvések érvényesülni kívánnának, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) tiltakoznám ez ellen, mert nézetem szerint egészen önálló probléma a Mitteleuropa kérdése, amely ellen én és tisztelt barátaim a végsőkig fogjuk vinni a politikai és parlamenti törvényes harczot abban az esetben, ha tényleg akár vámunió, akár prefereneziális eljárás által állami és gazdasági önállóságunknak sérelme terveztetnék — ami azonban nem tartozik ide ós ezzel a kérdéssel ma nem is akarok foglalkozni — és ugyancsak egy külön önálló probléma a délszláv kérdés, amelylyel szintén nem kívánok ma foglalkozni, már csak azon elvi felfogásomból kifolyólag sem, amely szerint a lengyel kérdésnek a délszláv kérdéshez semmi köze nincsen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ez szintén egy magában álló probléma, amelyet mint ilyent semmiféle irányban sem szabad komplikálni, annál kevésbbé, mert egymagában véve is elég nehéz lesz annak megoldása. Mielőtt most rátérnék a lengyel probléma megoldására, kénytelen vagyok egész tárgyilagosan előadni ennek a kérdésnek néhány előzményét, kritika tárgyává téve lehetőleg röviden ugy a mélyen tisztelt szövetséges német kormányzatnak, mint az osztrák-magyar monarchiának a lengyel kérdésben eddig elfoglalt álláspontját, tett lépéseit, általában lengyelországi működését. (Halljuk! Halljuk! a széhbbaloldalon.) Előre kell bocsátanom, t. képviselőház, hogy nézetem szerint már akkor, amidőn mi Orosz-Lengyelország nagy részét elfoglaltuk, végzetes hiba volt — és ennek itt e házban kifejezést is adtam —, hogy nem csináltunk egy egységes lengyelországi adminisztrácziót, hanem kettéosztottuk az adminisztrácziót és létesítettünk egy varsói főkormányzóságot tisztán német vezetés alatt és egy lublini főkormányzóságot, osztrák-magyarnak nevezett, de ugyebár valójában osztrák vezetés mellett. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Hock János: Osztrák alkormányzóság! Gr. Batthyány Tivadar: Ez a dualizálása, ez a kettéosztása a megszállott lengyel területek adminisztrácziójának, bizonyos mértékig kezdettől fogva a lengyelség legnagyobb bizalmatlanságának vetette meg alapját a mi fölszabadító és a lengyel királyság önállóságának biztosítására irányuló törekvéseink őszinteségével szemben. És ezután következett a hibák egész sorozata, amelyekkel az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő lengyel nemzet lelkületét, lelki állapotát tették, hogy ugy mondjam, nehéz próbára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az elkövetett hibák közül egész röviden csak egynéhányat említek. Kezdem a német főkormányzóság alatt álló teriiletekkel, a német részről történtekkel, amidőn pl. egy szerencsétlen lövés eredményeképen Kalis városát egy német őrnagy rommá lövette. Kalis a lengyel királyság egyik gyöngyének tekintetett mindenkor és elképzelhető, hogy amidőn ezen városnak lövetése nem sztratégiai okokból bekövetkezett, minő hatása volt ennek a lengyel nemzetre. Emlékeztetni kivánok arra is, t. képviselőház, minő rettentő visszahatással volt OroszLengyelország lakosságára az a mód, ahogyan a szövetséges katonai és polgári hatóságok lengyel területen a rekvirálásokat gyakorolták. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nem akarok izgató hangnemben beszélni, ezért részleteket nem mondok, csak figyelmeztetni óhajtanám herczeg Windischgrätz Lajos minister urat, hogy vigyázzon, mert az az eljárás, ahogy ő a legutóbbi időben a rekvirálásokat katonai erővel foganatosítja, meglehetősen emlékeztet azokra a német rekvirálásokra, amelyek Lengyelországban tavaly és két év előtt vitettek véghez. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Konstatálom, hogy ugy a földbirtokos osztály, mint a kisgazdák és a munkásosztály között is ez a katonailag, túlzott módon keresztülvitt rekvirálás a legnagyobb izgalmakat és a legnagyobb elkeseredést váltotta ki, amitől könnyen meg lehetett volna kimélni a közhangulatot, ha egy kissé óvatosabban, előzékenyebben és emberségesebben jártak volna el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es ott van a lengyel gyáripar rettentő