Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

316 792, országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. igen t. belügyminister ur válaszát köszönettel veszem és ne méltóztassék rossz néven venni, hogy, mivel e részben azelőtt is tétettek Ígéretek és most azt méltóztatott mondani, hogy legrövidebb idő alatt meglesznek a megfelelő intézkedések, én ezt a kérdést ismét és ismét a képviselőház elé íogorn hozni, amig a rekonstrukczió meg nem történik. Nagyon kérem még a belügyminister urat. legyen szives a hadvezetőséget igénybe venni, hogy a falusi tűzhelyek részére az építőanyagot hagyják ott. Én még egy dolgot kérnék. A katonaság ott bizonyos kisvasutat épített ; azt ne vigyék el; az ilyen kisvasutakra ott nagy szükség van, sőt ezek képezhetik bázisát az erdélyi vasútpolitikai programra kifejlődésének, amelyet a. székelység évek óta óhajt. Ami a többit illeti, nagy köszönettel veszem. Igaz, hogy a tölgyesi járásban annyi bevetve még nem volt. mint ez évben ; sajnos, a jó Isten beleszólt és sok minden elfagyott. Végül még meg kell említenem, hogy ma is volt nálam egy olyan tölgyesi 22-es honvéd, akinek 21 nap után azt mondták, hogy tessék bevonulni ; nincs is a harcztéren, hanem itthon van. Én tehát kérem a honvédelmi minister urat, hogy ezek a katonák a háromhónapi szabadságot kapják meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Én a szabadságolások tekintetében Ígéretet nem teszek. Minden lehető megtörténik, amit gyakorlatilag keresztül lehet vinni. — Ami a vasutakat illeti, nyugodjék meg a t. képviselő ur, hogy megtörténtek az intézkedések arra, hogy az ilyen erdei vasutak, amelyekre ott fatermelés szempontjából szükség van, de. nemcsak az erdei vasutak, hanem a hadsereg által felállított fürészelő, fafeldolgozó és kőtörő vasutak is, a helyszínéről eJ ne vitessenek, hanem amig az a rokonstrukczió ezéljára szükséges, ott hagyassanak. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministere'nök urnak, mint belügyministernek Sümegi képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen !) A ház a választ tudomásul vette. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik Kóler Tibor képviselő ur interpellácziója a belügyminister úrhoz. Kéler Tibor: T. ház! A t. ház szives elnézését kell kérnem, hogy egy látszólag helyiérdekű és kisebb jelentőségű kérdésben bátor vagyok türelmét a mai nehéz időkben igénybe venni, azonban amint elmondani fogom a szepesvármegyei főispán visszaélései oly mérvűek, oly jellegűek, hogy alkalmasak egy megye közigazgatását tökéletesen megbénítani. A szepesi főispán működése ugyanis nem merül ki abban, hogy általános derültséget, vagy általános megbotránkozást okozóan nyilatkozatokat tegyen, aszerint, hogy nyilatkozatait komolyan veszszük-e, vagy pedig tréfásan fogjuk fel, de oly intézkedéseket is tett s tesz, amelyek egyes tisztviselők anyagi ekszisztencziáját közvetlenül veszélyeztetik, közvetve pedig alkalmasak az egész vármegye közigazgatását tökéletesen megbénítani. Gróf Tisza István 1917 év októberében az indemnitási vita alkalmával azt a kijelentést tette, hogy még nem volt főispáni névsora egyetlen magyar kormánynak sem, amely annyi jelentéktelen fiatal embert hozott volna előtérbe és hogy a megyei életnek, a megyei tisztviselői karnak, főispáni állásnak ilyen deklasszifikácziója még nem volt Magyarországon. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Elnök csenget.) Ábrahám Dezső: Azt mondta, de ez nem egészen igaz. Kéler Tibor: Hogy ez a kijelentés menynyire igaz, azt a legfényesebben bizonyítják azon szomorú tapasztalatok, melyek Szepes vármegye főispánjának hivatalos működésével együtt jártak. Az áldemokratizmus rémuralmának legsötétebb korszakából maradt ránk ez a főispán. Azt hiszem, ezzel a kifejezéssel lehet jellemezni politikai életünknek azt a korszakát, amikor az ország hangos volt az államtitkárságok és a főispáni állások utáni tülekedéstől... (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Az sem igaz!) Farkas Pál: Bővebbet Vázsonyitól! Kéler Tibor:... azt a korszakot, melyben megszületett a bulldogfőispán fogalma, amikor a főispáni ajkakról nyílt népgyűléseken szabadon lehetett hangoztatni, sőt talán még felsőbb elismerést is eredményezett azon tétel és jelszó hangoztatása, hogy a munkapártot »ki kell irtani*. B korszakból maradt ránk ez a főispán, aki rendkívüli és csodálatraméltó alkalmazkodási képességről tett tanúságot, amennyiben még nyolez hónappal ezelőtt ő volt az, aki országosan hírhedtté vált azáltal, hogy egy nyílt népgyűlésen ki merte mondani, hogy a munkapártot ki kell irtani, körülbelül egy hónappal ezelőtt már azt a kijelentést tette, hogy ő a megegyezés leglelkesebb híve. Farkas Pál: Megszelídült bulldog! (Derültség.) Kéler Tibor: Hogy ő miként egyezteti össze és magyarázza ezen két nyilvánvalóan ellentétes álláspont közötti ellenmondást, arra majd a későbbiek folyamán még röviden leszek bátor rátérni. Ábrahám Dezső: Majd meglesz a fegyverbarátság. Kéler Tibor: Az ő részéről meg is volna, a készségét már ki is jelentette, de a mi részünkről még késik. Mielőtt a részletekre áttérnék, előrebocsátom, hogy csakis oly tényeket fogok felhozni, melyeket aktaszerüen bizonyítani tudok. Ennek következtében nem térek ki annak tárgyalására