Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

302 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. jutalékot szed olyan üzletek után is, melyeknek lebonyolításába soha be nem folyt. Menjünk át egy másik központra. Nem is beszélek a burgonyaforgalmi irodáról, az u. n. Burgonyaközpontról, mely a bizományosoknak egész légióját tette százezreknek boldog tulajdonosaivá, olyan embereket, akik soha még azt sem tudták, hogy a burgonya mi fán terem, (Derültség.) míg a hivatásos burgonyakereskedők özönével panaszkodnak. Nem akarom ezért az igen tisztelt kereskedelemügyi minister urat felelőssé tenni, hisz ezt az interpellácziómat a közélelmezési minister úrhoz is intézem és sajnálom, hogy ő nincs jelen. Hivatásos kereskedők panaszkodnak, hogy ők éhenhalnak a nem hivatásos ágensek könnyen szerzett milliói mellett. Hogy csak egy esetet említsek, mely a háziasszonyoknak nagyon is az érdekkörébe vág, ez a tojáskérdés. Tojást még aranyért sem lehet kapni a budapesti piaczon. Ezért szintén nem az igen t. kereskedelemügyi minister ur felelős, csak felemlítem, mert idetartozik. Felállították a Tojásforgalmi irodát, s erre egy szakértőkből, vagyoros kereskedőkből álló érdekeltség kötelező beadványt adott be a közélelmezési minister úrhoz, melyben kijelenti, hogy kauczió és megfelelő pönálé mellett, Budapestet ellátja annyi tojással, amennyi itt még sohasem volt, darabonként hét fillérrel olcsóbban a most megállapított maximális árnál. Ez a beadvány hónapok óta ott van a ministeriumban és még most sem kaptak rá egy sor választ sem, viszont, aki ma tojást akar venni a piaczon, 40—50 filléren alul nem kap. (Felkiáltások balfelől: Hatvan fillérért!) Itt van a Pamut-, Kender- és Len-közport, ez iránt bizonyára érdeklődik az igen t. minister ur. Itt a kisemberek érdekeit teljesen mellőzték. A kisemberek a tőlük átvett árukért hónapok, sőt évek multán sem kaptak pénzt, a kisipart egyei csen megfojtották, tönkretették és amennyiben Í z árukat visszakapták, sokkal magasabb árakon kellett azokat megfizetniük. Pedig a textiláruk rekvirálása tudomásom szerint már teljesen befejeződött és igy nem sok értelme van ezen közpert fennállásának. Épen azon központokra térek mcst ki, melyek nézetem szerint már a háborúban is megszüntethetek volnának. Hogy milyen érdekes dolgok jönnek ki és n ilyen önállóan dolgoztak már a központok, arrt a példa a Kender-központ, mely egyenesen megt: gadta a makszimális árszabályok végrehajtását a ministerrel szemben. Itt van — szintén nem az igen t. minisler urat érdekli — az Allat- és Takarmányforgaln iközpont. Kún Béla : Csinos kis társaság ! Ábrahám Dezső: Többek közt megtörtéi,t, hogy ezt a központot kötelezni kellett arra, hegy visszatérítse azt a különbözetet a vevők részére, mely a régi és az uj széna ára közt mutatkozott, mert uzsoraárakat követelt a vevőktől. Az élőállatot 3 K 10 fillérért veszi, a hus mai nap pedig 18 K-ba kerül a piaczon. (Zaj.) Itt van a Gyapjú-központ, mely sikeresen gyarapítja a posztógyárak millióit, viszont a gazdákkal szemben a becslési eljárás a végletekig húzódik és ezeket arra kényszeríti, hegy sokkal olcsóbb áron engedjék át az árut. Itt von az Olaj-, Zsiradék- és a Keményítőközpont. Ebben a két központban még véletlenül sem találunk egyetlen kereskedőt sem, akik pedig az áru és anyag elosztásánál nagy értékű szolgálatot tettek. Itt van — ez szintén nem az igen t. kereskedelemügyi minister urat érdekli •— a Korpaközpont. Itt pl. megtörténik, hogy orosházi embernek Csabáról utalják ki a korpát, a csabai embernek meg Orosházáról. Miért van ez ? Azért, mert ha nem igy történnék, hanem helyben adnák ki, akkor egyszerűen nem kapnának jutalékot. (Zaj balfelől.) Ilyen alapon kezelni a központokat, mint gazdasági szervezeteket mégsem lehet. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanígy van — ez már a kereskedelemügyi minister ur szakkörébe tartozik — a bőriparnál, a cserellátásnál. Erdőterületek mellett fekvő tímárok félvilágért sem kapnak ott helyben csert, azt fel kell küldeni a központba, hogy azt onnan lekaphassák. A kisemberek, a kétfilléres gyufaárdrágitók horogra kerülnek, a százmilliót kereső nagyüzemek azonban szabadon szerezhettek vagyonokat. Fényes László : A Kereskedelmi Bankkal az élükön ! Ábrahám Dezső: Amint egy gyűlésen hallottam, kétféle ember van : a szabadalmazott becsületes emberek, akik legközvetlenebb kapcsolatban vannak a központokkal, sőt részben bent is ülnek. Mert itt »Künn a farkas, benn a bárány? szerepét játszszák. Akik benn vannak, igen jó melegen ülnek, akik künn vannak, azok a becstelen árdrágítók, akik odakünn igen megfáznak. Pünkösdkor volt egy gyűlése a kereskedők és iparosok szövetségének, melyen magam is ott voltam ; ott vádak hangzottak el, hogy csak az boldogul, aki teli tárczával megy a ki- és bejárókhoz, mert csak ez kap szállítási igazolványt. Ott vádak hangzottak fel, hogy egy szállítási igazolvány 10—20.000 koronába kerül. Ezt a vádat azonban nem kívánom magamévá tenni, de mindenesetre jellemző, hogy elhangozhatott. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Ugyan kérem ! Ábrahám Dezső: Ezek nyilvános gyűlésen elhangzott vádak, amelyeket csak mint tipikus jelenségeket említek. Nem teszem ezeket magamévá, mert alaptalanul személyeskedni és vádaskodni nem akarok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igazak ezek ! Igy van ez !) Egy dolgot azonban mégis fel kell említenem nekem is, t. i. azt, hogy a Bőrközpontnak egy elbocsátott tisztviselője máról-holnapra versenyistállót nyitott. (Zaj a baloldalon és a középen.) Fényes László : A fizetéséből spórolta meg!