Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 czégeknek milliós gazdagodás utáni vágyakozása nyilatkozott meg. Hiszen nagyon sokat lehetne beszélni erről a sok visszásságról, mondhatni — és helyt állok minden szavamért, mert igazán sine ira et studio beszélek, — a sok visszásságról, amely a központok keretében történik. (Ugy van! a székőbaloläalon.) A központokban ahelyett, hogy a valódi háborús gazdasági életnek a lebonyolítását és folytatását tűzték volna szem elé, két czél volt csak és ez a két czél megmaradt ma is, és ugy látszik a jövőre is meg akar maradni : az üzlet és a nyerészkedési szándék. Már pedig az altruisztikus szervezetnek, mint amilyennek czélozták a központokat, ily czélja nem lehet. (Ugy van!) Érdekcsoportok, amelyek bejutottak az egyes központok vezetőségébe, valóságos monopóliumokat csináltak, valóságos kartelleket az egyes központok keretében. Ha a hadsereg szükségleteinek ellátása maga után vonta a központok felállítását, abban a perczben, amint a háború megszűnik, meg kell, hogy szűnjenek a központok is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell szűnnie az összes ilyen berendezkedéseknek. Abban a perczben, amint nincs szükség a hadsereg ellátására, nincs szükség a központoknak további fentartására sem. Ausztriában a •ministerium természetszerűleg és elsősorban maga a ministcrelnök érdeklődik a központok működése iránt. Itt, ha jól emlékszem, Wekerle Sándor ministerelnök ur egy nagy gesztussal mosolyogva adta tudtul az érdeklődőknek, hogy a központi dzsungelbe ő maga sem tud belátni, így még sem lehet elintézni a központok kérdését. (Ugy van ! a szélsőbáloldálon.) Ausztriában és Németországban parlamenti ellenőrzés alá helyezték a központokat, külön bizottságokat alakítottak, nálunk azonban, ugy látszik, rendszeresítették a titkolózást. örülök, hogy a t. minister ur is itt van, legalább feltehetem a kérdést, hogy mire ozélzott a ministerium legutóbbi rendelete, amely jogot ad arra, hogy az ily közgazdasági szervezetek mérlegének közzétételét a ministerium egyszerűen mellőzze és eltiltsa. Mitől méltóztatnak félni ? Attól talán, hogy e mérlegek nem igazak, vagy attól, hogy e mérlegek izgatni fognak ? Hiszen, amint a t. minister ur is tudja, a békeéveknek az áruforgalma Magyarországon körülbelül 20 milliárdra tehető. Ha ennek csak 3%-át veszszük, akkor ez több száz milliónyi eredményt produkál. Vannak felterjesztések, érdekkörök kimutatásai, amelyek azt mondják, hogy nemcsak több százmillióra, de egy-két milliárdra tehető e központok eddigi nyeresége. B közgazdasági érdekeltségeket altruisztikus alapt kra szervezték, daczára annak, hogy részvénytársasági alapokén működnek. Ezek az altruisztikus alapok megszabják a kamatozásilletőleg a nyerészkedés lehetőségét, öt százalékban, ameddig az érdekeltség a tőkéit kamatoztathatja. De hol vannak a látens tartalékok és erre nézve kérem a t. minister ur megnyugtató válaszát, amelyek milliókra és százmilliókra és június 12-én, szerdán. 301 amint jeleztem, ezer milliókra mentek időközben a liáooru szerencsétlen négy évi lefolyása alatt ? E? mi a czélja a kormánynak e tartalékokkal szemben ? Mig Németországban a központok semmi egyéb nyerészkedést nem szerezhetnek, mint tisztán a fentaitási költséget, addig nálunk azelőtt szinte jövedelem nélkül álló emberek most 10.000 és 100.000 koronás jövedelmeket és fizetéseket húznak a központok keretében. Fényes László : És felmentéseket! Ábrahám Dezső: Nem is szólva erről, amit t. barátom mond. Az egyik központnak, a fémközpontnak van A. B. és Cl osztálya és 32 alvállalata és ott a felmentettek egész özöne foglal helyet. Ausztriában, mint emiitettem, parlamenti ellenőrzés alá helyezték a gazdasági szervezeteket. Egy bizottság van ott kiküldve, mint méltóztatik tudni az igen t. kereskedelemügyi minister urnak, melynek kötelessége a parlament szine előtt jelentést tenni az egyes központok működéséről. Én ugy tudom, hogy ez megvan és ugy- Ausztriában, mint Németországban megengedik az egyes érdekkörök beleszólását, m|g nálunk pl. a kereskedelmi és iparkamarának, vagy általában a szakértő kereskedelemnek alig van beleszólása a központok működésébe. Ausztriában és Németországban eg)-enesen ezeké a legnagyobb befolyás és ezek irányítják a központok működését. Ausztriában továbbá a központok működése nyilvános, mig itt, mint említeni szerencsém, vagy mondhatni szerencsétlenségem volt, a központok működése valóságos dzsungel, amelybe, mint a ministerelnök ur kifejezte magát, ő sem tud belelátni. Ausztriában a rezsiköltség nem több, mint 0'1—0'4%, mig nálunk mindenféle csatornái vannak a kiosztott dotáczióknak és fizetéseknek. Majd rámutatok később arra, hogy tisztán egy közj>ontnál, a fémközpontnál, egyik mérlegben több százezer koronát forditottak külön dotácziók fedezésére, ugy hogy

T a legnagyobb mértékű inkompatibilitást látjuk az egyes közj)ontok szervezetében. Itt el lehet mondani, hogy nemcsak egyik kéz mossa a másikat, hanem nem is kell az egyik kéznek a szomszédba szaladni a másikért. Számolok a többi interpelláló képviselőtársam érdekével és nem akarok hosszasabban foglalkozni a kérdéssel, (Halljuk! Halljuk!) pedig napokig lehetne ezekkel foglalkozni. Rátérek nagyon röviden egyes példákra, melyek legkiáltóbb indokait adják a központok elleni hangulatnak. (Halljuk ! Halljuk '.) A Kávéközpontot pl. szintén Németországnak beavatkozása folytán kellett létesíteni, mert Németország nem engedett Hollandiából kávét behozni addig, inig a kávéforgalom nálunk is szabályozva nincs. Igaz, hogy káyét most sem kapunk Hollandiából, hanem kaptunk egy Kávéközpontot, mely nem ad kávét, hanem pótlékokat. A nyersanyag árát a minimumra leszorítják, mig a pótlékok, árát emelet magasságnyira állajiitotta meg és