Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 291 ben körülzárva kis területeken épült kis barakokban vannak elhelyezve, ahonnan ki se léphetnek. Mondhatom, hogy nálunk sokkal emberségesebb bánásmódot tanusitanak a fegyenczekkel szemben, mert ezeket néha legalább kiviszik megsétáitatni, hogy lelkük a négy fal között el ne homályosuljon teljesen. Hogy mit jelent intelligens emberekre nézve egy ilyen rabság, azt mindannyian megérthetjük ; mert hiszen ezeknek lelkét nem nyomja a bűntudat és igy nincs meg még az a megnyugvásuk sem, amit egy igazságos kiegyenlítésben talál a bűnös, amikor szenved. Ök a szenvedésnek igazán minden nyomorúságát viselik anélkül, hogy tudnák, hogy mikor lesz annak vége. Sem remélni nem mernek már, sem nem tudnak számitani, hogy büntetésüknek, melyet ártatlanul szenvednek, mikor lesz egyszer már vége. Idegrendszerüket megőrli a magárahagyatottság, a szabadságvesztés és az a bizonyos antipátia és kiélesedett gyűlölet, melyet ott környezetükben tapasztalnak és amely minden alkalommal, midőn a háborús koczka vagy esély ellenük fordul, még inkább kiélesedik és helyzetük ezáltal állandóan rosszabbodik. Németország átérezte véreinek nyomorúságát és az idegenbe szakadt polgári letartóztatottakért már meg is tette a diplomáczki lépéseket, ügy tudom sikerrel. Amint a hírlapokból értesültünk, az összes czivilfoglyok szabadonbocsátása ezéljából bizonyos szerződést kötött Németország és Franeziaország, sőt még a hadifoglyokra nézve is vannak bizonyos megállapodások. Eddig nálunk is ugy volt, hogy valahányszor Németország a hadifoglyok érdekében valamit cselekedett, a monarchia azt rögtön nyomon követte és szintén bizonyos szerződést kötött az entente államaival. A nehézség reánk nézve ebben a kérdésben csak az, hogy inig Németországban nagyon sok internált külföldi van, addig nálunk, — pl. csak a francziákat veszem — amint tudom, összesen 1200 franczia él a mi monarchiánkban. Franeziaországban ellenben 12.000 magyar és osztrák alattvaló van internálva ; nincs tehát kezünkben a kellő ellensúly, amelylyel mi a recziproczitás eszközeit hatályosan alkalmazhatnók. Tán ez az oka annak, hogy a czivil internáltakkal Franeziaországban bizony nagyon kegyetlenül bántak és kezdetben hadifoglyoknak tekintették őket. Megtörtént, hogy két éven át megszámozottan jártak-keltek, ruhájukon viselték a P. G. betűket, a prisonnier de guerre kezdőbetűit és mig hazánkban — amint jól mondotta Fényes László t. képviselő ur — a franczia alattvalók csupán bizonyos rendőri ellenőrzés alatt állanak és szabadon élhetnek, addig magyar honfitársaink ott börtönökben vannak, nem is hadifogságban vannak elzárva és ugy bánnak velük, mint mi a czimeres gonosztevőkkel. (Mozgás a középen.) Hisz ezt a különbséget akartam csak feltárni. Hindy Zoltán (közbeszól Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Ki az entente-párti ? Egyek vagyunk t) Hock János: Bocsánatot kérek, én itt nem csinálok politikát. Oly kérdést hoztam fel, amety minden magyar embert pártkülönbség nélkül egyformán kell hogy érdekeljen és én honfitársaim nyomorából nem csinálok pártkataimi kérdést. Ne méltóztassék tehát felszólalásomat ilyen oldalról felfogni, mert én enyhíteni akarom helyzetüket és felteszem a képviselő úrról is. hogy ehhez ő is hozzájárul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hindy Zoltán: ügy van! Hock János : Akkor ne méltóztassék invektivákkal élni és pártpolitikai dolgokra kitérni. Fényes László: Három óra után divat az invektiva ! Hock János : T. ház ! Búza Barna mondotta, hogy midőn ő fogságban volt, rámutatott a franczia hatóságoknál erre a megkülönböztetett bánásmódra és kérte, hogy a recziproczitás alapján legalább is ugy bánjanak a magyar hadifoglyokkal és internáltakkal, mint ahogy Magyarországon a francziákkal bánnak. Erre az volt a válasz, hogy ők Magyarországot nem tekintik külön hadviselő államnak, Ausztriával egységes államnak tekintik és ennélfogva ugy bánnak el az osztrák és magyar internáltakkal, mint ahogy Ausztria és Magyarország bánik a franczia internáltakkal. Felhozták neki, hogy az 1200 franczia alattvaló közül 800 él szabadon Magyarországon, 400 pedig szintén bebörtönözve vagy internálva van és hasonló nyomorúságokkal küzd, mint a magyar és osztrák alattvalók Franeziaországban. Juhász-Nagy Sándor: Ez a 400 Ausztriában van. Hock János. Erről is fogok beszélni. Erre azt mondták, hogy ők is be fogják tartani a recziproczitást ; az ott internált osztrákok és magyarok kétharmadát tehát szabadon fogják bocsátani, egyharmadát pedig továbbra is internálva tartják. Minthogy ott 12.000 internált van, nálunk pedig 1200 és nálunk szabadon jár 800, 400 pedig el van fogva, ennélfogva ők szabadon eresztenek 8000 osztrák és magyar internáltat, 4000-et pedig fogságban tartanak. Természetes, hogy azt elhallgatták, hogy' a 8000 szabadonbocsátott osztrák és magyar a monarchia kötelékébe tartozik ugyan, de ezek többnyire csehek, lengyelek, továbbá szerbek és oláhok. Ellenben a németeket külön választották. Még azok között volt egy-két kivétel, de magyarokat általában — akikkel szemben miért olyan ingerültek jelenleg a francziák, talán azért, mert hozzánk fűzött számításainkban csalódtak? — a legkegyetlenebb bánásmódban részesitik. A t. képviselő ur előbb felemlítette, hogy én pártommal együtt ente-nte-párti vagyok. (Félkiáltások balfelól: Nem arról volt szó! Rejtett gyanúsítások !) Kötelességem erre egy pár szóval válaszolni. Én egyetlen nemzetet sem gyűlölök, sőt engem tisztán humánus szempont vezet minden emberi dolgok megitélésében. A francziát sem gyűlölöm, sőt faji tekintetben néha irányukban elfogult is vagyok . Bizonyos kérdésekben franczia 37*