Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

290 790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. az ország érdekében kivánok. Csak azok az emberek szoktak más ozélból beszélni, akikben nincs meggyőződés. Akinek már a múltjából erre nézve szomorú tapasztalataink vannak, hogy Ígértek is egyet vagy mást, de nem tartották meg. Ne méltóztassék bennem az egyszerű, szerény, de meggyőződéses kötelességteljesitést perhorreszkálni, amiért komolyan gondolom és hiszem is azt, amit mondok. Wekerle Sándor ministerelnök: Ne beszéljen annyit a saját személyéről. Fényes László : Méltóztassék megengedni, hogy válaszoljak, hiszen igazán nem oly módon és formában tettem a kérdést a m mister elnök úrhoz hogy ezen könnyed megjegyzésére reászclgáltam volna. Az egész ország véleményének és az akczió ellen való tiltakozásának adtam itt kifejezést, (Mozgás a baloldalon.) Kovácsi Kálmán : Sokan szeretnék, ha ez a terv megvalósulna ! Fényes László : Ami pedig a gyermekek számát illeti, méltóztassék utána nézni és az emlékezetét jobban felfrissiteni, t. ministerelnök ur : igenis, az egész sajtóban mindenütt, a ministeri biztosok élőszóval és a hivatalos kormánysajtó irodája által a vidéki lapokhoz beküldött czikkek egyaránt 150.000 osztrák gyermek nyár altatásáról beszéltek. Tehát nem való az, amit a ministerelnök ur mondott, hogy sohasem volt ennyi tervbe véve. Végül még egyet. A magam részére én erednie nyéket sohasem akarok elérni, nem akarok polHikával sikereket és hatalmat kivívni, csak hangot akarok adni, ami azt hiszem, hogy helyes és amiről ugy tudom, hogy a magyar népben mint kívánság él. Semmi egyebet nem akarok. Most is ezt tettem, kérve a ministerelnök urat, hogy akár a. mások felszólalásában, akár azért, mert belátják, hogy egy szerencsétlen, halvaszületett ideát akartak keresztülforszirozni, hagyják abba ezt az akcziót. Ezt akartam ezúttal. Miután a válasz nem volt végleges, nem is kell nyilatkoznom annak tudomásulvétele tekintetében. Elnök : Minthogy a ministerelnök ur az általa mint belügymimster által adott választ nem tekintette véglegesnek, Fényes László képviselő ur interpellácziója Madatik a ministerelnök urnak, mint belügyministernek. Ezek után rátérünk Ugron Zoltán képviselő ur interpellácziójára, melyet az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz kivan intézni a korai burgonya makszimális árának megállapítása tárgyában. Ugron Zoltán : T. ház ! Eredetileg sem volt szándékomban megindokolni interpellácziómat, mert csak annak idején kivánok a minister ur által adandó válaszra reflektálni. Maga az interpelláczió szövege igy hangzik (olvassa) : »Kérdem, mi vezette az élelmezési hivatalt, mikor a korai burgonya árát visszamenő árakkal makszimálta igen helyesen, de nem volt tekintettel arra, hogy a korai burgonya élvezhetővé válásában az ország különböző fekvésű területén körülbelül 7 hét különbség van. így azok a vidékek, hol a burgonya később érik, a magasabb áraktól elesnek ? Hajlandó-e a minister odahatni, hogy ezen visszásság orvosolt assék? Elnök: Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur nem lévén jelen, az interpelláczió kiadatik a Közélelmezési Hivatalt vezető minister urnak. Most áttérünk Hock János képviselő ur sürgős interpellácziójára, melyet a ministerelnök úrhoz intéz az internáltak ügyében. Hock János : T. ház ! Miután a t. ház szives figyelmére hiába appellálok, egyszerűen a ministerelnök ur jóindulatára hivatkozom szerencsétlen honfitársaim érdekében, kiket a világháború kitörése az entente államaiban talált és akik ott a szabadságvesztésnek és a hadifogságnak minden nyomorát viselik. Négy éve telt már el az ő kinos kálváríajárásuknak és sokan közülök minden segély és támasz nélkül, kiéhezve és lerongyolódva vannak a külföldön. (Ugy van! a baloldalon.) Még azok a szerencsésebbek közülök, kik némi segélyt nyerhetnek szülői vagy rokoni kezekből. Wekerle Sándor ministerelnök: Mi is adunk segélyt ! Hock János : A legtöbben az ottani viszonyok nyomása alatt oly szükséggel küzdenek, hogy én, aki velük állandó érintkezésben és levelezésben állok, panaszaikat nem is akarom most at. ház előtt hosszasan feltárni, mert nincs rá időm, és nem is akarom elkeseríteni az országos hangulatot, mert hiszen a szülők legnagyobb része bizonyos aggodalommal nézi nyomorúságukat. Kétségtelen, hogy az elhagyatottság és a szabadságvesztés lelki tortúráihoz hozzájárulnak még azon anyagi nélkülözések is, amelyek a hiányos élelmezés folytán haramiának rájuk. A lerongyolódásukon és a piszkon, melyben évek óta senyvednek mi enyhíteni a legjobb akarattal sem tudunk, mert hiszen nem nyúlik ki oda gyámolító kezünk, hogy rajtuk igazán segíthetnénk. Ennélfogva meg kell ragadnunk minden alkalmat, mely módot nyújt arra, hogy az állam az internáltakat, ezen szerencsétlen magyarokat, minél előbb az entente-államokkal való szerződés utján visszatelepíthesse hazájukba. Ezek az emberek — az internes civileseket értem — tulajdonképpn soha fegyverrel nem harczoltak az entente ellen és mégis a hadifogságnak minden nyomorúságát viselik. Amit csak én tudok róluk, az is rettenetes, de kiegészítette adataimat Búza Barna t. képviselőtársunk informácziója. Az ő informácziója alapján — csak pár szóval— leszek bátor tájékoztatni a házat a francziaországi viszonyokról. Francziaországban egyes csoportokban szétszórva élnek a magyar internáltak és részben kaszárnyákban, kazamatákban, erődöknek földalatti helyiségeiben. Fényes László : Budapesten a vendéglőkbe járnak az angolok! Hock János: Arról is fogok szólni . . . rész-