Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

284 790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. dik őket a saját gazdaságukba, jóllehet esetleg négy esztendő óta a harcztéren teljesítenek szolgálatot, hanem még ezen az utolsó nyáron is, mikor a jövő téli kenyeret kellene megkeresni, elviszik őket valamely uradalomba, vagy bérletbe dolgozni napi három koronáért. Én tehát ezt az intézkedést a legnagyobb mértékben helytelenítem, annál inkább, mert ha ezek a szegény emberek, kik most már a hadvezetőségnek nem szükségesek, maguk szerződhetnének el aratási munkára, nem három koronát, hanem pl. részes aratásnál, ahol legjobban lehet keresni, naponként 30 koronát is keresnének. Ezzel is óriási károsodás éri azt a szegény embert és nyomorgó családját. Azt mondja a rendelet, hogy a napibér három koronánál kevesebb nem lehet és a munkaadók annak fejében, hogy ezeket az embereket élelmezik, napi 1 korona 30 fillér térítést kapnak vissza az államtól. Ilyen intézkedésekkel olcsó napszámost adni a nagybirtokosnak talán mégsem a mai korba való. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Fényes László: A tökének! Meskó Zoltán : Másnak a bőrére! Szabó István: Már maga a közerőkirendelési jog is bizonyos esetekben elkapatottságra vitte a birtokosokat. Ismertem bérlőket és birtokosokat, akik arra számítottak, hogy ha nem tudják a földet felszántani, a gabonát learatni, vagy a szénát behordani, majd kirendelik a falut és azokkal hordatják be. Meg is kisérelték, néhol sikerült is, de elismerés illeti a közigazgatási hatóságokat, hogy ezeket a törekvéseket nem engedték a szertelenségig vinni. Ugy vagyunk tehát ezzel az olcsó napszámmal, hogy annak a munkaadónak az élelmezés mellett csak három koronát kell fizetni, ebből visszakap 1 korona 30 fillért, tehát tulajdonkénen 1 korona 70 fillérért és élelmezésért kap nyári napszámost, kaszást, szántót vagy aratót. Szeretném látni azt a birtokost, aki Magyarországon ennyi bérért tudott magának szerződtetni munkást. Végtelenül rosszalom tehát azt az intézkedést, hogy mikor gondoskodni akar egyfelől a kormány arról, hogy a föld munkálatlan ne maradjon, ugyanakkor másfelől ilyen eszközökhöz nyúl egyrészt a szabadságolás, másrészt a díjazás tekintetében. Akinek tehát csak kilencz katasztrális holdas gazdasága :van, vagyis a tiz kat. hold föld körülbelül tizenkét holdas gazdaságot jelent — azt erőszakkal elviszik közmunkára, a maga saját földje j)edig munkás nélkül marad. Megengedem, hogy az is előállhat, hogy ezek nélkül a munka nem lenne elvégezve, de előállhat az is, hogy akadhatnak birtokosok vagy gazdák, kik erre előre számítanak (Felkiáltások a szélsobalóiäalon: A bérlő urak!) és ha nem kap drága munkást vagy nem akarja azt leszerződtetni, bejelenti, hogy ott marad a gabonája aratatlanul vagy a szénája kaszálatlanul és akkor az állam ad majd neki 1 korona 70 filléres napszámot. ÜSTem vonom kétségbe, hogy merülhetnek fel esetek, hogy hatósági beavatkozás kell, hogy a föld termése be legyen takarítható, de ha ezen kényszereszközök alkalmazása már elkerülhetetlen, akkor a kirendelt munkásoknak munkabérét ugy kell megállapítani, hogy az megfeleljen a napibéreknek, már pedig három korona nem felel meg a mai időknek, mert akárhogy makszimálják a napszámot, épen a legnagyobb munkaadók szegik meg azt legelőször és nem 3, hanem még 10—16 koronát is fizetnek nyári napszámosnak. Tan még egy passzusa ezen rendeletnek, amit nem is egészen értek meg. Azt mondja, hogy minden ilyen kiadott katonai munkás helyett abból a községből egy orosz foglyot kell majd beszállítani a kicserélésnél. Nem vagyok ezzel tisztában, mert mi értelme van a katonai osztag kiküldésének, ha helyette orosz foglyot kell beszállítani — mint a rendelet mondja — a kicseréléskor s azt sem tudjuk, hogy mikor lesz a kicserélés. Van olyan község, hol az uradalomnak van orosz foglya, de a községnek egyetlen egy sincs, nem is lehet tehát helyette orosz foglyot adni. Ezért a rendeletben kiemelendőnek tartom, hogyha a munkás helyett orosz foglyot kell kiadni, akkor azt csak attól a munkaadótól lehessen bevonni, amelyik a katonai munkást kapta. Furcsán festene, ha valamely aratásra katonai osztagokat küldenének ki vagy katonai munkásokat és utána megjelennék a rendelet, hogy az a község annyi orosz foglyot tartozik beszállítani, amennyi katonai munkást kiadtak, aminek a következménye lehet az, hogy az orosz foglyokat esetleg egy másik olyan gazdától szállítják el, ahova katonai munkásosztag nem is ment ki. Az idő előrehaladottságára való tekintettel befejezem, t. képviselőház, ezt a magyarázatot és kérem a honvédelmi minister urat, hogy a tiz kataszteri holdat szállítsa le legalább a felére és akkor is csak azokat adják közmunkákra, akinek családjában van otthon férfimunkaerő. Interpelláczióm szövege a következő : (Olvassa.) 1. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a 7905/Mg. B. számú rendeletét oda módosítani, hogy már a tiz holdnál kisebb birtokkal rendelkező, népfelkelő szolgálatot teljesítő gazdák is csak azon esetben vezényeltethessenek ki uradalmi vagy közmunkákra, ha az illetők családjában a férfimunkaerő nem hiányzik. Akiknek családjában azonban férfimunkaerő nincs, azok a saját gazdaságukban szabadságoltassanak? - 2. Hajlandó-e továbbá a minister ur intézkedni aziránt is, hogy a szabadságolandó népfelkelő helyett csak azt a hadifoglyot legyen köteles a község bevonultatni, amely a szabadságoltnak a gazdaságában volt alkalmazva és hogy a más családoknál alkalmazott hadifogoly