Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

280 790, országos ülés 1918 június ő-én, szerdán. sát.« Tehát kérdés, hogy élt-e Krisztus és ha élt, akkor egy kommunista, proletár agitátor volt. »Mindegy, hogy élt-e, nem-e Nazaréth eme vándor agitátora, mert jelentőségét nem a történelmi dátumok, hanem a nevéhez és legendájához fűződő nagy eszme, a megváltás sorsához fűződő nagy szervezet az egyház. . .« »Jézus elindult agitátori pályáján, hogy meghaljon Júdea proletárjaiért. Csodálatos pályafutásával csakhamar a nagy római birodalom rabszolga millióínak nemzetközi megváltójává emelkedik, végül pedig a jézusi eszme viszályára fordulva a katholikus egyházzal, császárok és az uralkodóosztály uralmi szervezetének Istenévé változott.« Azt mondj a továbbá (olvassa) : »A mai keresztény világ, mely magában foglalja a művelt emberiség legnagyobb részét és a mai keresztény egyház rettentő csődjét, jelenti a Messiás eszméjének, az emberiség megváltását. A jézusi forradalom nem váltott meg senkit és semmit. Ha Jézus élt, ha a legendának igaz történelmi magja volt, akkor Jézus hiába szenvedett ki a keresztfán és hiába támadt fel megfeszítése után harmadnap villámlás és földrengés között. Ha valaha, hát most volna szüksége az emberiségnek Messiásra. De ez a Messiás nem lehet sem. Jézus, sem a kereszténység és a keresztény Messiás nem tudta és nem tudja megváltani az öldökléstől az emberiséget. Jézus nevében áldják meg a fegyvereket és a harczba vivő lobogókat valamennyi lövészárok mögött. A békesség Jézusa ma csakugyan hadiszerszám lett, mint a Mannlicher, gránát és a bajonet. Jézus ma nem tudja megváltani az emberiséget a háborutó!«. Háború tartama alatt, húsvét vasárnapján (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Botrány ! Gyalázat!) jelent ez meg minden konfiskálás nélkül. »Ha valaha, most volna szükség az emberiségnek Messiásra, de Jézus kereszténysége nem lehet megváltó. Hiszen a nagy papok ma a hatalmasok és a gazdagok sorába tartoznak és a szegénység verejtékéből élnek. Hiszen ma az egyház egyebet nem tesz, csak a gazdagok gazdagságát és a vagyonosok vagyonát védelmezi meg. a szegényeket biztatja alázkodásra, főhajtásra és örökös béketűrésre. Ha valaha, most volna szüksége az emberiségnek Messiásra, de az a Megváltó nem lehet sem a főpapok, sem a hatalmakegyházak Jézusa. Jézus képe nekik ma csak arra jó, hogy a keresztre feszitett proletárt elkábitsák és elámítsák, a inai proletárt térdre borultassák s jogát felejtessék. Ha valaha, most volna szüksége az emberiségnek Messiásra, de az a Megváltó nem lehet sem Jézus, a názáreti, sem a keresztény egyház, a hatalmas uralmi gépezet«. Richter János : És ezt el kell tűrnie a kereszténységnek Magyarországon ! (Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza: Nem keresem ezen dokg mögött a felekezeti kérdést, de nekem szemet szúr, hogy épen húsvét vasárnapján, a kereszténységnek legnagyobb ünnepén az az ember, aki a keresztény társadalom és világnézlet felebaráti szeretetén felépült emberi egyenoguságnak Magyarországon is érvényesült magasztos elvei alapján jutott politikai jogokhoz . . . Meskó Zoltán : Titkos tanácsossághoz ! Polónyi Géza : . . . az a férfi, aki az állam különös kegyelméből a frontszolgálat alól mentesült, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) itt mint »Drüekeberger« irja ezeket a czikkeket és lázit (ügy van! a baloldalon és jobb felől.) a hazáért vérző katonák erkölcsi meggyőződése, keresztény hitvallása ellen. Meskó Zoltán : És ezt eltűri Vázsonyi ur ! Polónyi Géza : Ez nem az a korszak, t. ház, amelyben ezt szó nélkül lehetne eltűrni. Richter János: Majd ha visszajönnek a katonák, beszélni fognak ők ! Polónyi Géza : Bátran hozzá lehet irni ehhez az esethez, hogy volt Magyarországon egy korszak, amikor a czenzurától való félelem minden veszélye nélkül meglehetett hurczokii, meg lehetett gyalázni magának Jézus Krisztusnak a nevét, csak Vázsonyi Vilmos ur nevét nem volt szabad czerzuráztatás nélkül megemlíteni. Richter János : Szégyene az országnak, gyalázat ! Polónyi Géza : Hozzáteszem, hogy ezen közlemény miatt felzúdult az »Alkotmány« és megtámadta azt a lapot, hogy hogyan lehetséges az jogállamban, hogy az egész kereszténységnek isteni megalapítóját ilyen kíméletlen módon meghurczolják és akkor, az »Alkotmány« ezen támadása után a kir. ügyészség bünpert indított azon közlemény miatt. Ez az utólagosan elrendelt bűnper bizonyítja tehát, hogy büntetőjogi elem lett volna abban a ozikkben, legalább is a kir. ügyészség felfogása szerint, — ezt talán meg szabad mondanom és nem is akarok többet mondani, mert nem szándékozom egy birói ítéletnek praejudikálni — ugyanannak a kir. ügyészségnek felfogása szerint, amely nem tartotta szükségesnek ezt a czikket elkoboztatni. Azt azonban már elfelejtette a kir. ügyészség és ezt az igen tisztelt igazságügyminister ur szíves figyelmébe ajánlom, hogy ugyanazon lapban egy másik czikkben még egy ilyen támadás foglaltatik, amelyben a keresztény szoczializmussal szemben van egy polémia és amely azzal végződik : »Kö vetélj ük a kötött bittok intézményének megszüntetését*; •— ez helyes — »kö vetélj ük az egyházi birtokok elkobzását* ; — az elkobzást, nem a kisajátítást! Fényes László: De joga lehet valakinek erre a nézetre, ugyebár? Polónyi Géza: Ha be akarja magát csukatni, akkor lehet. (Derültség. Olvassa) : »Követeli a kötött birtokok . . .« Fényes László: Politikai ós tudományos alapon lehet róla irni ! Polónyi Géza: Kérem, ne okoskodjunk. (Derültség. Olvassa) : ». . . hatalomba vételét. A birtokuk munkásszövetkezetekriek adandók bérbe, jövedelmük csakis kulturális czélra fordítható.« Hát ez a meztelen bolsevikizmus, ez lázítás vagyon