Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 281 elkobzására. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalion és jóbbfelöl.) Mert hiszen a kötött birtokok tekintetében nekem megvan a publikált meggyőződésem, és azt, hogy az diskultáltassék és hogy írjunk róla, senki sem fogja kifogásolni, de ha valaki elkobzásra lázit, akkor az ur kabátjára is rákerülhet az elkobzás sora. Erről van szó. (Ugy van! halfelől.) A t. igazságügyminister ur majd el fogja dönteni, hogy a mai törvényes állapot és jogrend szerint meg van-e ez engedve, igen vagy nem ? Még az antitézist akarom elmondani. Érdekes dolog a felolvasottak után, hogy akkor, midőn a kereszténység legszentebb ünnepén ilyen durva támadás intéztetik (Ugy van I a szélsőbaloldalon és jóbbfelöl.) s a kereszténység fundamentális elvét, az isteni Megváltónak egész hitregéjét pellengérezik ki, akkor a Pesti Napló-ban jelent meg egy, a keresztény világnézletet tartalmazó ozikk »A centurio« czim alatt. Ez a centurio volt ti. kapitány, aki a vallásos rege szerint Krisztus szivét keresztülszúrta. Erről irt a Pesti Napló — szinte rosszul esik, hogy az idő előrehaladottsága miatt le kell mondanom a felolvasásáról — egy igazán nemes lelkülettől áthatott olyan czikket, amelyet szivesen bocsátok akár a ministerelnök ur, akár bármely képviselő ur rendelkezésére. Szavammal állok jót érte, hogy gondolatban sem tangál semmiféle hadi érdeket, ellenben revelálja a keresztény vallásnak világraszóló azt a dicsőségét, hogy mig a keresztfán kiszenvedett szegény ember örök életű marad és az emberiséget boldogítja, addig annak a szolgának a nevét, aki parancsra cselekedve a Megváltó szivét szúrta keresztül, elfelejtette a történelem. Ez ennek a czikknek a tartalma és ezt konfiskáltatta Vázsonyi ur. Ezért tartottam szükségesnek ezt is bemutatni. Ezek után azt hiszem, nem lehetett kétségem az iránt, hogy nincs e képviselőházban senki, akiről egy pillanatra is szabad volna feltételeznem, hogy a czenzurával űzött ilyen visszaélést legkevésbbé is helyeselhetné. Árnál kevésbbé szabad a mélyen tisztelt kormányról és a kormányelnökrő] feltételeznem azt, hogy bármily tekintetben szolidan ásban állott volna vagy állhatna ilyen törekvésekkel. Fényes László : De védték és fedezték ! Polónyi Géza : Hiszen méltóztattak látni és hallani, hogy azóta, mióta az az igazságügyministeri szék, amelyet ezen történtek után jó lesz jól dezinficziáhii és kifüstölni, (Derültség a jobboldalon és balfdől.) megüresedett, azóta a czenzura nem él vissza a kivételes hatalommal. Hiszen hogy mennyire jogtalanul voltak leczenzurázva ezek a közlemények, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, — amit talán észre sem méltóztattak venni — bogy a »Világ«-ból általam felolvasott ezen közlemények most megjelentek, amelyek azelőtt le lettek czenzurázva. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a kormány egészen másként kezeli a czenzurával való kivételes hatalmat, mint az előbbi kormány. Különösen pedig bátran merem állítani, hogy kivéve KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. a különben nagytehetségű volt igazságügyininister urat, akinek beteges nagyzási hóbortja van . . . Fényes László ; Czézárománia ! Polónyi Géza: ... mert csak amellett lehetséges ilyen eljárást elkövetni, senkiről nem szabad feltételezni . . . Fényes Lászlő : Miért védték a ministertársai ? Polónyi Géza: ... hogy ilyen egyéni czélokra való visszaélést igazoló czenzurát gyakorolni hajlandó volt. Ezt senkiről fel nem tételezem, legkevésbbé a mostani kormányról. Azonban ez rettentően eleven példája annak, hogy a kivételes hatalommal nagyon csínján kell bánni, különösen akkor, hogyha olyan kincsről van szó, mint a sajtószabadság . . . Fényes László : Amely mindnyájunké ! Polónyi Géza: ... ahol nem tudunk eléggé óvatosak lenni a helyes törvény megalkotásában, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert — amint beszédem elején kifejtettem — minden a végrehajtáson fordul meg. Majd gondolkoznunk kell felette, milyen kautélákat kell apj)likálni a jövendőben a tekintetben, hogy ilyen visszaélések többé elő ne fordulhassanak. (Helyeslés balfelöl.) Nem tettein kérdés tárgyává azt, hogy mi történik a »Messiás« czimü czikk ellen folyamatban lévő bünperrel; nem tettem kérdés tárgyává, hogy mi történjék az elkobzásra való lázítás e'Ien, hanem egész tisztelettel és a nagy nyilvánosság előtt is arra kérem a t. igazságügyminister urat, — s azt hiszem, nem fogok csalódni várakozásomban — szíveskedjék sürgetni ezen ügyek elintézését, hogy mentől előbb pihenőre térhessenek azok a szenvedélyek, amelyek ezen kérdés körül talán felesleges módon fel lettek zaklatva. Maga az interpelláczió szól a következőképen (Oovassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. Hajlandó-e a ministerelnök ur a képviselőházat aziránt tájékoztatni, hogy a hadiérdek megóvásának czéljából a sajtónak ellenőrzésére nyert kivételes hatalmat (czenzura) milyen irányelvek szerint kívánja a gyakorlati végrehajtás terén érvényesíteni s hajlandó-e a közelmúlt visszaélésein okulva a képviselőházat megnyugtatni, hogy ezen kivételes hatalmat a sajtószabadságnak telhetőleges kímélésével sem hat almi, sem j)árt-, sem egyéni érdekek czéljaira felhasználni nem engedi ?« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a tiszteletteljes kérdésem s kérném a ministerelnök urat, hogy a házat és a nemzetet nyugtassa meg felvilágosításaival. Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: Természetesnek méltóztatik találni a tisztelt ház, hogy volt ministertársam eljárásának sem bírálatába, sem védelmébe nem bocsátkozom. (Helyeslés.) Bírálatába azért nem, mert ugyanaz az ügyész, aki ő alatta a czenzurát gyakorolta és aki tudomást nyert arról, hogy ez az interpelláczió hozzám fog intéztetni, jelentést tett hozzám, melynek lényege az, hogy sem az ügyészségnek 36