Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 277 két napra rá egy még érdekesebb. Itt t. i. arról volt szó, hogy nincs válság, mert Vázsonyi lesz a minister, Grecsáknak menni kell, őt az ígéret köti stb. Most jön egy czikk, melynek czime : »Vázsonyi nem lesz igazságügyminiszter<<. Eznagyiniczialékkal van szedve. »Nem is akart és nem is akar ígazságügyminister lenni«. (Élénk derültség a jobb- é a baloldalon.) Azt mondja a czikk (olvassa) : »A pénteki ministertanács óta, amelyik már második olyan tanácskozása volt a kormánynak, amelyen Vázsonyi Vilmos nem vett részt, mert »nem akart egy asztalhoz ülni Grecsák Károly igazságügyministerrek, (Derültség jobbfelöl.) egyébről sem beszélnek, mint egy Grecsák—Vázsonyi-afférről. Ennek a konfliktusnak ezennel végét jelenthetjük. »Ami Vázsonyi álláspontját illeti, legilletékesebb helyről — legilletékesebb helyről! — erre vonatkozóan a következő érdekes informácziókat kaptuk« — csaf a legfontosabb részt olvasom fel — : »Esterházy tragikus megbetegedése annyira megrendítette, — t. i. Vázsonyit — hogy egyáltalán nem volt kedve részt venni a további uj kormányzásban. Vázsonyi nem akart, hanem kénytelen volt Wekerle alatt is tárczát vállalni (Élénk derültség a bal- és a jobboldalon.) és tette ezt egyedül és kizárólag a választójog érdekében. Vázsonyi Vilmost felbősziti az a gondolat, hogy csak egy olyan tökfilkó is akadjon, aki őt képesnek tartja az igazságügyi tárczáért való tülekedésre. (Derültség jobb felől.) Az egész affér tulaj donképen ennyi: Grecsák Károly inkollégiálisan viselkedett Vázsonyi Vilmossal szemben. Vázsonyi Vilmos rövid minisztersége alatt örök hálára kötelezte a magyar birói kart.« Az előbb hallottuk ugy-e, hogy a kinevezéseket Grecsák csinálta ? (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) »És Grecsák Károly eltűrte, hogy őt ünnepeljék azokért, amiket Vázsonyi csinált és hogy Vázsonyit támadják olyan cselekedetekórt, amelyeket Grecsák követett el. Vázsonyi Vilmosnak nem ambicziója, hogy igazságügynünister legyen, mert ő még utódja sem akar lenni Grecsák Károlynak.« (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ilyen szent fogadalom : még utódja sem akar lenni! »Az egész afier tehát annyi, hogy Vázsonyi inkollegiálisnak és inkorrektnek Ítélte Grecsák eljárását- ós ezért a körmére koppintott. Vázsonyi egyszerűen személyes sértésnek veszi, ha előtte ezt a szót »igazságügyminister« kimondják és rágalmazónak itéli azt, aki neki azt imputálja, hogy ő Ígazságügyminister akar lenni.« Fényes László : Terézvárosi szellem ! Polónyi Géza : Most aztán menjünk folytatólag azokra a czikkekre, amelyek konfiskáltattak. Mikor már a Pesti Napló ellen lázadásban volt a t. volt Ígazságügyminister ur, megtörtént pl., hogy a Pesti Napló tárczájában nem engedett közölni olyan részeket, amelyeket a Pester Lloydbau a czenzura ugyanaznap német fordításban szórólszóra átengedett. (Mozgás.) Ezt csak azért említem fel, hogy mutassam, hogy a személyes bosszúállásnak milyen fegyvereit alkalmazta a volt minister ur egyes lapokkal szemben. Jelent azután meg egy czikk a Pesti Naplóban »A Vaskályha és a Tüzhely« czimmel. Én ezeket a czikkeket azért olvasom fel, hogy az legyen kontesztálva, hogy ezekben a czikkekben sehol sincs egy árva betű hadiérdek vagy olyan érdek, amely távoli összeköttetésben volna hozható a kivételes hatalom alapját képező hadiérdekkel, ellenben sürün vannak czikkek, amelyek annál kiméletlenebbül kezdik szapulni a volt ígazságügyminister urat, különösen a czenzura tárgyában. És mikor a Pesti Napló már tisztában volt azzal, hogy nemcsak a czenzurát gyakorolják ellenében, de bosszuállásból azt csinálják, hogy lekésetik a lap megjelenését, hogy órákig visszatartják a már czenzurázott czikk megjelenését, akkor természetesen már nem ilyen ártatlan virágvasárnapi hangulatban irt, hanem olyan czikkek következtek, amelyek jobban konveniáltak az ő gondolatviláguknak. Ami a Pesti Napló keddi számának szétküldését késleltette, — irják — csaknem lehetetlenné tette : egyetlen embernek sértett hiúsága, hatalmi tébolya, czaromániája. Vázsonyi Vilmos ez a férfiú. A magyar Ígazságügyminister használta fel a háborús állapot és a kivételes törvények ürügyét arra, hogy egy újságot ekszisztenc iájában megtámadjon, hogy megczenzurázott és ellenőrzött és revideált hasábjait és példányait órák hosszat ott tartogassa még a hivatalos szobákban egészen addig, míg a lap szétküldésére pontosan előirt idő is rég elmúlt ... A bilincset tovább szorították, az előzetes czenzurát egy tollvonás vagy a pecsétőr egy teleionparancsa alapján ugy módosították, hogy az újság kész példányait nem volt szabad szétküldeni. A sérelem a sajtószabadságot érte, mely a négy esztendeje tartó háború alatt soha ilyen nyomorúságos, ilyen kiszolgáltatott állapotban nem volt. A sajtószabadság közszabadság. A sajtószabadság dolga nem magánügye lapoknak, szerkesztőknek és újságíróknak. Államférfiak, politikusok magatartása a sajtószabadsággal szemben politikai karakterek biztos próbája. Ezen a ponton válik félelmessé, országos és politikai jelentőségűvé Vázsonyinak sajtóellenes tombolása. Nem clZ ti fontos, hogyha Vázsonyi állna, megpróbálná, — különben nem is riad vissza ettől a kísérlettől — hogy ahány újság Magyarországon megjelenik, az ő dicsőségét zengje, az ő nagyságáról irjon hős költeményeket s ódákat költsön karrierjéről. Hanem ez a Vázsonyi, aki saját bevallása szerint gépfegyverekkel lövet az újságpapírra s eltiporja a veszedelmes — értsd neki nem tetsző, nagysága előtt állandóan le nem boruló —• sajtót, ez a Vázsonyi elvégre nem rendőrministernek neveztetett ki, hanem ministernek. Születésénél fogva Vázsonyi demokrata, de mi egyéb marad demokrácziájából, mint ez a születés ? Demokrata múltja révén jutott Vázsonyi hatalomhoz, s azzal a misszióval, hogy a demokrata nagy művét tető alá segítse.«