Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

276 790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. Micsoda gyönyörű lelkesedést lehetett volna rendezni, s ott volt kéznél Vázsonyi is, aki egy ismeretlen hívével sétált a korzón. Az emberek szembejöttek vele és tiümentek rajta, utolérték és elhagyták. (Derültség.) Se sorfal, se kendőlobogtatás, a forgalom nem akadt meg az aszfalton. S Vázsonyi, ahogy ismerjük, csak örült annak, hogy nem leplezték le inkognitóját. Elvégre nem azért ment a korzóra, hogy ünnepeljék ; ez neki nem kellett, ő csak a friss levegőt kivánta.« Ez a czikk le lett czenzurázva. (Élénk derültség a ház minden oldalán.) Hát, tisztelt képviselőház, ez már nem is szomorú, hanem igazán nevetséges. Ugron Zoltán: Sőt hülyeség! Polónyi Géza: Ha azon ünnepélyes fogadalom után, amelyet a kivételes hatalomról szóló törvénynyel kapcsolatban a volt igazságügyminister az Üjságirók Egyesületének választmányában tett, igy értelmezi a czenzurajogot, lia az ő személyét szabad támadni s ha még ezt sem szabad egy ministerről megírni, akkor nincs sajtószabadság, (Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.), De van ennek a dolognak egy antitézise. Általában véve legyenek rá elkészülve t. képviselőtársaim, hogy egy kis gyüjteménynyel szolgálok. Egyrészt bemutatom azt, mit konfiskáltatott el Vázsonyi, ami ő rá vonatkozott és mit nem konfiskáltatott el, ami az ellenfelei, vagy ami a neki kellemetlen ministertársai ellen szólt. (Élénk derültség a ház minden oldalán. Hall juh! Halljuk! jobb felől.) Fényes László: A magyar politika! Polónyi Géza: Még az az érdekes momentum is ki fog derülni, hogy pl. a Népszavának a Pesti Hirlap ellen folytatott egy polémiájában az adatokat a czikkhez egy törvényszéki bíró szolgáltatta, aki pedig hivatalosan az ő környezetében volt alkalmazva. Csak rövid idézeteket hozok fel, — mert ilyen nagyon sok volna, — hogy mit volt szabad megírni. Az előbb méltóztattak hallani, hogy mit nem volt szabad megírni. Bocsánatot kérek, hogy saját személyem is szerepelni fog benne, véletlenül jutottam abba a szerencsés helyzetbe, hogy a ministerelnök úrral egy társaságban lettem megpellengérezve. Az autentikum kedvéért nem akarom kihagyni a reám eső részt, mert különben nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy igy van, amint van. Ebben a czikkben pl. — ez nagyon enyhe dolog, mert erősebb dolgok fognak majd jönni — a következő áll (olvassa): »Vf ekerle példátlan és ellenszenves politikai kétszinüsége tükröződik vissza a Pesti Hirlap politikai kétszinüségében és a perfidiájában. A Pesti Hirlap mögött nemcsak nagy olvasó tömegek állanak, hanem ottáll politikai inspirálóként két elvénhedt, ám intrikára még mindig eléggé fürge figurája a magyar politikának: Polónyi Géza, a vén bohócz (Élénk derültség.) és Wekerle Sándor, a vén fecsegő«. (Élénk derültség.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Épen ezért kétszeres erővel kell támadnunk a Pesti Hírlapot és kétszeres kötelességünk, hogy a közvéleményt felvilágosítsuk annak a politikának a becstelenségéről, amely az utóbbi hetekben a Pesti Hirlapban annyira szemérem nélkül jelentkezik. (Derültség.) Fényes László : Mindig azt nézem, mit mond valaki, nem hogy ki mondja. Polónyi Géza: Azt tartom, az antitézis megfelelően be van bizonyítva. Itt tartom sorosnak a Pesti Naplóból még a boldogabb szerelmi korszakból való (Derültség.) azokat a közleményeket bemutatni, legalább egy-két részletet, hogy miként kezelte Vázsonyi_ Vilmos ur, pardon, az az ismeretlen szerző (Elénk derültség jobbfelöl.) ezt a kérdést, Nem szándékosan emiitettem a nevet, őszintén mondom. Vegyük csak a dolgot abból a szempontból, hogy ezek a czikkek megjelenhettek minden czenzuráztatás nélkül az akkori igazságügyminister ellen. Azt mondja ez a czikk : »Az igazságügyi tárcza« czim alatt (olvassa) : »Nincs válság, ha megy — Grecsék.« Ez a czim. A czikk igy hangzik (olvassa): »A Vázsonyi-féle válsággal kapcsolatban jó helyről, ahol a válság keletkezésének és lefolyásának körülményeit pontosan ismerik, a megoldásról a következő informácziókat kaptuk : Válság nincs, nem is lehet, mert Grecsákot megállapodás kötelezi arra, hogy visszalépjen az igazságügyi tárcza vezetésétől. Ez a legközelebbi időben meg is fog történni és ez a megoldás. Vázsonyi Vilmos joggal vetheti Grecsák minister szemére, hogy —• enyhén szólva — inkollegiálisan viselkedett vele szemben. Egyetlen szóval sem védte meg a választójogi ministert azokkal az alaptalan támadásokkal szemben, amelyek a Bírói és Ügyészi Egyesületben elhangzottak a legutóbb birói és ügyészi előléptetések miatt. A valóság az, hogy Vázsonyi nem is foglalkozott igazságügyi ministersége alatt ilyen apró-cseprő személyi dolgokkal, hanem Grecsákot bizta meg azzal és Grecsák műve volt az előléptetések listája, amelybe — mint utólag kiderült — belecsempészte a legjobb barátjának a vejét, aki pedig egyáltalában nem volt soron. A Bírói és Ügyészi Egyesület különben sem hivatott fórum, nem más, mint lekvárbeszerzési szövetkezet . . . (Derültség.) Fényes László : Ez Vázsonyi kifejezése! Polónyi Géza: Grecsák klikkje, csupa 13 próbás klerikális biró és ügyész. Grecsák Károly most már Bécsben is igyekszik elhelyezni kisded aknáit Vázsonyi ellen, de beavatottak tudják, hogy sem válságról, sem konfliktusról nem lehet szó, mert ha egy vaskályhának nekimegy egy cserépkályha, vagy egy

7 villamosnak a konfliskocsi ugy ebből sohasem lesz konfliktus vagy válság«. (Mérik derültség a jobb- és a baloldalon.) Fényes László: önmagáról Vázsonyi. Polónyi Géza : Most jön azután tizenhatodikán,