Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 275 István sötéten reakcziós kormánya sem merte magát rászánni.« Itt ki van állítva a testimonium, hogy ez a korszak rosszabb mint a volt Tisza-korszak! (Derültség jobbfelöl.) Fényes László: Az is volt! Polónyi Géza: Hiszen az is egyik szimptomatikus vonás, hogy az újságírók most egy kérvényt akarnak benyújtani, hogy állítsák vissza a Tisza-féle sajtószabadságot. (Derültség.) Fényes László: Igaz; az ő személyét és kormányzati ténykedését mindig lehetett támadni. Polónyi Géza (Olvassa): »A czenzura természetesen törölte ezt is, aminthogy nem igen lehetett megjegyzést tenni arra a támadásra sem, amit gróf / Károlyi Imre intézett Károlyi Mihály ellen. És a czenzura megengedte, hogy a legsúlyosabb gyanúsításokkal illessék egyes reakcziós újságok a magyar pacziíistákat, de nem engedte meg, hogy a támadásokra választ lehessen adni. Nem volt ideális czenzura — nem is lehet az — a Tisza-kormány alatt sem, de a sajtó bírálatot gyakorolhatott a czenzura működése felett is és a lap értesíthette olvasóit arról, hogy a czenzura törölt valamit, vagy fehér foltot hagyhatott a czenzura törlése helyén. Vázsonyi azután kitalálta azt, hogyan kell nagyban hamisítani a közvéleményt. Azt a tényt, hogy a czenzura van, nem is szabadott leirni. Az olvasóval nem közölhette az újság, hogy hol és mennyit törölt a czenzura. Nagyon sokszor azzal az utasítással érkeztek vissza a czenzurától a czikkek, hogy a törlés helyén fehér foltot, úgynevezett ablakot sem szabad hagyni. Hónapokon keresztül jelentek meg így meghamisítva a lapok. Még azt sem volt szabad közölni az olvasóval, hogy valamilyen véleményt, bírálatot a czenzura törölt. És nem engedték meg, hogy ezt a hamisítást legalább közölhessék az olvasóval.« Ez azonban, t. képviselőház, a Világ panasza és nem az én dolgom. Rátérek most azokra az adatokra, amelyekkel én szándékozom bizonyítani, hogy, a leghallatlanabb és legvakmerőbb módon, miként lett egy kivételes törvény egyéni érdekek legyezgetésére felhasználva. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem, t. képviselőház, egy, virágvasárnap után a Pesti Naplóban megjelent czikkel. A Pesti Naplóra való áttérésnél meg kell jegyeznem, hogy megelőzőleg — nem is olyan régen — folyt egy ádáz harcz, amelyet a »Yázsonyi-Grecsák harcz« neve alatt ismerünk. (Élénk derültség jobb felől és a középen.) Egykét szemelvényt be fogok majd mutatni annak sorrendje szerint a Pesti Naplóban megjelent közleményekből erre vonatkozólag is, amelyeknek nagyon is notórius stílusából és szinte közhelylyé vált egyes kifejezéseiből a sajtó emberei rögtön ráismertek a szerzőre, akit azonban én, minthogy a hírlapírói diszkréczió által kötve vagyok, megnevezni nem fogok. (Elénk derültség a jobbóldalon) Rábízom a tisztelt képviselőházra és az országra, hogy a kifejezésekből és az autenticzitásból maga állapítsa azt meg. (Halljuk! Halljuk!) A Pesti Naplóval megtörtént az a dolog, hogy amikor Vázsonyi Vilmos ur a ezenzurát kezelni kezdte, a Pesti Napló is, mint minden tisztességes újság, felháborodott és kifogásokat tett a czenzurának ilyen módon való kezelése ellen. Ez azután alapjában felforgatta a barátságot a Pesti Napló és Vázsonyi Vilmos ur között és hogy milyen méreteket öltött a czenzurának a Pesti Naplóval szemben való alkalmazása s ennek a lapnak specziális üldöztetése. arra vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy rátérhessek az adatok előadására. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon kérem a képviselőház minden tagját, figyeljen jól ide, mert egy olyan közleményt mutatok be, amelyet azok, akik valaha czenzurával foglalkoztak, vagy most azzal foglalkoznak: irodalmi és törvényhozási emlék gyanánt örökre félretehetnek maguknak annak illusztrálásaként hogyan lehetett a czenzurával visszaélni. (Derültség. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egész terjedelmében fel fogok olvasni egy czikket, amely szerencsére nem hosszú. Figyeljenek tisztelt képviselő urak, hogy hol találnak abban egy gondolatot, egy vesszőt, egy kettős pontot, vagy egy kétes értelmű szót, amely akár hadiérdekből, akár az élelmezés érdekéből, akár bármi egyéb tekintetből kifogás alá eshetnék. Ennek a czikknek — mint méltóztatnak majd látni — egyetlenegy tendencziája — mely elég volt arra, hogy leczenzurázzák a czikket — az, hogy meg merte irni, hogy Vázsonyi Vilmos urat, mikor minister lett, a korzón ünnepelték, virágvasárnapján pedig nem ünnepelték. (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Fényes László: Magyar közállapotok! Polónyi Géza : Még egyszer kérem : tessék jól vigyázni, (Derültség) mert nem hihetem, hogy ehhez fogható példa valaha is rendelkezésre fog állani a czenzurära és arra vonatkozólag, hogy milyen alajion konfiskáltak egy czikket. A czikk czime »Háromfertály esztendő« s szól a következőképen (olvassa) : »Nyár volt akkor, de mégis mintha márcziusi szellők fújtak volna az országon át. Az emberek valami nagy felszabadulás érzésétől lettek mámorosak s minden jó reménységgel üdvözölték az uj kormányt. Nem volt akkor népszerűbb ember Vázsonyinál, aki ugy látta, mintha az egész ország egy nagy Terézváros lenne. (Általános derültség. Felkiáltások bálfelöl: Nagyon rosszul látta!) Az utczán sorfalat állottak neki, a nők kendőjüket rázták feléje, (Felkiáltások jobbfelöl: A Dob-utczáből!) az automobiljára pedig ugy tekintettek, mint urnapi körmenetkor a baldachinra, Mostmárczius van, s a tegnapi szép virágvasárnapot mintha csak ilyen ünneplésre teremtette volna az Úristen ott a dunaparti korzón, ahova a friss tavaszt belehelni vonult ki Budapest népe. 35*
