Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-790
274 790. országos ülés WU röviden elmondani. Meglehetősen sokat foglalkoztam a czenzura irodalmi kérdésével, volt idő, amikor kötelességem is volt vele foglalkozni, meglehetősen ismerem e kérdésnek Magyarországon és Európában való történeti előzményeit, ismerem a 48-as tradicziókat, ismerem a legutóbbi korszak emlékeit és arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok az adatok, amelyeket én ma a t. ház elé fogok terjeszteni, nemcsak engem, de az egész nemzetet arról fogják meggyőzni, hogy széles e világon, bátran aláhúzom e szót, széles e világon a czenzurával hatalmon lévő és egyéni érdekek legyezgetése szempontjából ugy vissza nem éltek (Igaz! Ugy van!) mint abban a korszakban, amelyben Vázsonyi Vilmos volt igazságügyminister ur kezelte a czenzurát. Fényes László: Ugy van! Azért áruló! (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem szoktam a nagy mondásoknál tartani, nagyobb súlyt helyezek arra, hogy a bizonyítékok beszéljenek ós azért, ha többet fogok foglalkozni felolvasásokkal, mint általában véve tőlem megszokták, méltóztassék annak tulajdonítani, hogy az én interpelláczióm materiáliéja tulajdonkép megirott czikkekből áll és ennek folytán, hogy a parlament abban a helyzetben legyen, hogy helyesen Ítélje meg a következményeket, szószerinti tartalmukban adom azokat elő. Az én interpellácziómat e kérdésben már megelőzte egy kis sajtófergeteg. Kezemben van a Világnak május 24-ikéről keltezett száma, amely ezen a czimen: »Vázsonyi czenzurája« foglalkozik ezzel a hirlap- és gondolatszabadságelkobzási rendszerrel, mely itt lefolyt. Itt nagyon keveset fogok csak idézni. Fejből és emlékezetből reprodukálom, hogy ennek a Világ-féle czikknek érdekes háttere az, hogy a volt igazságügyminister ur a saját egyéni érdekének védelmében és hiúságának legyezgetése körül a hadiállapotot a sajtó ellen legelsőizben a saját szövetségeseivel szemben kezdte meg. A történelemhez tartozik, hogy Vázsonyi Vilmos ur az u. n. blokkszövetség utján jutott az igazságügyministeri székbe, mint annak megbízottja, meghatalmazottja. Alig hogy a ministerséget betöltötte, megjelent a Budapesti Újságírók Egyesülete választmányának egyik ülésén és ott programmszerü nyilatkozatot tett. Elment bajtársaihoz, azokhoz, kiknek vállain felemelkedett, hogy fogadalmat tegyen egy jövendőre, arra vonatkozólag, hogy miként tartja mint minister kötelességének egyrészt leróni háláját, másrészt pedig becsületesen teljesíteni azt a kötelességet, hogy a czenzura — mint ö monda — csak a hadiérdeknek eminens veszélyeztetése esetén kizárólag a hadseregre, a külügyi politikára és az ezekkel kapcsolatos élelmezési viszonyokra terjedhet ki, és — amit nagyon hangsúlyoznom kell — kiemelte, hogy a czenzurának sohasem szabad egyéni érdekek legyezgetésére felhasználtatnia s ennek folytán neki programmja ' ? június 5-én, szerdán. lesz, hogy az ő idejében az ő személyével és a kormány tagjainak személyével ad libitum foglalkozhat mindenki kénye és kedve szerint. Hogy miként lett a hernyóból pillangó, (Derültség jobbfelől.) azt majd mindjárt meg fogjuk látni. Rendkívül érdekes adatokkal fogok szolgálni (Halljuk! Halljuk!) és előre ígérem, hogy habár a felolvasás rendszerint nem szokott mulatságos dolog lenni, ebben az esetben nem fogok adós maradni azon igéret beváltásával, hogy nagyon jól fognak mulatni az urak, (Derültség.) mert ez a dolog már nem is annyira szánalmas, mint igazán nevetséges. Előbb azonban a hisztorikum szempontjából le kell számolnom azzal, hogy a Világ leleplezi azokat a nyilatkozatokat, melyeket volt szövetségesei tettek Vázsonyi volt minister ur ellen. Nevezetesen a szocziáldemokratáknak egy pártkongresszusán Weltner Jakab és Kuné Zsigmond urak támadták meg a czenzurával való személyes visszaélés alapján a volt igazságügyminister urat. Ezeket az idézeteket azonban azért mellőzöm, mert itt egy uj liaison kezdődött (Derültség jobbfelől.) és majd méltóztatnak látni, hogy legújabban a Népszava lett az a fórum, a hova a t. volt igazságügyminister ur menekült, mikor az ellenfelei ellen és — majd nagyon érdekes lesz — volt ministertársai ellen kellett a támadásokat lanszirozni és keresztülvinni. (Halljuk! Halljuk!) Egy dolgot felolvasok, mert az kissé izgató dolog, legalább rám nézve, hogy talán gróf Károlyi Mihálynak volt — mondjuk ugy — oroszlánrésze abban, hogy a volt igazságügyminister ur azt a széket, melyet betöltött, elfoglalta. Különös dolog és nem is emliteném fel, ha nem feküdnék előttem az én memoárjaimból egy régi közlemény, mely elmondja a parvenünek morálját — amelyet talán fel fogok olvasni — és amely arra veti a súlyt, hogy milyen csúnya dolog, ha valaki hálátlan. Már mondtam, hogy gróf Károlyi Mihály ellen, a szocziáldemokraták ellen is és a radikálisok ellen is — hiszen a Világ hozza ezeket a dolgokat — milyen akcziót indított meg a volt igazságügyminister. Felolvasom a Világból gróf Károlyi Mihályra vonatkozólag a következőket (olvassa): »Vázsonyi czenzurája különös előszeretettel nyesett bele Károlyi beszédeibe. Károlyi beszédeiből, melyeket gyűléseken, értekezleteken tartott, bőségesen törölt a czenzura. És amikor mi tiltakoztunk az ellen a hajsza ellen, amit Vázsonyi segített inszczenálni Károlyi ellen, akkor elnémította ezt a tiltakozást. Egyszer ezt irtuk: Vázsonyi Vilmos igazságügyminister egyébként semmiféle támadással, kirohanással nem terelheti el a figyelmet arról a tényről, hogy a legsötétebb reakczió szolgálatába szegődött. Az igazságügyminister eltiporja a közszabadságokat, guzsbaköti a sajtót, megfojt minden bírálatot és olyan trepowi reakczióval kezeli kivételes hatalmát, aminőre gróf Tisza
