Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 273 de tény az, liogy most az elmúlt szombaton, illetve vasárnapon az 50 db sertés közül 15 db Ozelldömölkre beérkezett és az ellátatlanok szükségletének fedezésére lett fordítva. Hogy az 50 darabból miért érkezett csak 15 db, azt ismét nem kutatom, bár különösnek lehet tartani, mert hiszen különös tekintettel Czelldömölk szükségleteire lett az 50 db sertés kiutalva. De utóvégre ezt sem tartom fontosnak, mert akár 50 db, akár 15 db sertés küldetett, az bizonyos, hogy ez nem módja a zsirszükséglet ellátásának és fedezésének, ez nem olyan hatósági zsirellátás, amely közmegnyugvást és megelégedést eredményezhetne s amely kielégitené a közönségnek erre vonatkozó igényeit. Mert hiszen méltóztassék csak figyelembe venni, hogy ez a 15 sertés, felosztva a nagy számú ellátatlan lakosság között, — talán nem tudom pontosan, 5 — 600 kg szalonnáról és 800 kg húsról volt szó — mondjunk nagyot, egy hónapra fedezi annak a községnek zsirszükségletét. Négy hónap óta nem volt zsirellátás a községben, most egy hónapra el van látva. Mi következik azután? Ha eddig nem lehetett kikönyörögni 50 sertést, jövőben még kevésbé lehet. Ez az eset is azt bizonyitja, hogy ez a hatósági ellátás nem a közönség, nem az ellátatlan polgári lakosság érdekeit szolgálja, de bizonyítja azt is, hogy a ministernek a közélelmezési ügyekben kibocsátott rendeletei nem hajtatnak végre, vagy nem kellő módon hajtatnak végre s mindezek után azt, hogy az összes háborús kormányrendelkezések közt a sertésrekvirálási rendelet a legelhibázottabb és legkevésbbé czélravezető. Elrekvirálják a sertéseket, megtiltják a sertéseknek eladás czéljából való hizlalását és nem gondoskodnak arról, hogy a közönség zsírhoz jusson. Felmerül a kérdés, miért rekvirálják a sertéseket, miért rekvirálják legújabban a zsirkészleteket, ha az, amit elrekviráltak, nem jut azoknak, akiknek számára az kell. Sajnos, t. képviselőház, ez nem kelthet bizalmat és megnyugvást a kormányok intézkedéseivel szemben, nem eredményezi azt, amire szükség volna a köz érdekében, hanem ellenkezőleg, bizalmatlanságot és kishitüséget okoz. Félő, hogy a most tervbe vett termésrendelet is olyan lesz, hogy nem vezet megnyugváshoz, nem fogja kielégíteni az ahhoz fűzött várakozásokat, sőt ellenkezőleg, ha nem lesz kellően előkészítve, ha csak papíron lesz kidolgozva és az életbe nem lesz átültetve, ha nem lesznek meg a kellő szervek és egyének, ha minden nem lesz kellően előkészítve, inkább katasztrófára fog vezetni, ahelyett, hogy megnyugvást teremtsen. Mindezek alapján bátor vagyok a következő interpellácziót a Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz beterjeszteni. (Olvassa.) »Tekintettel a sertésforgalmat teljesen megszüntető ministeri rendeletek folytán beállott általam most ismertetett lehetetlen helyKÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. xxxix. KÖTET. zetre és sérelmekre, — hajlandó-e az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur a sérelmeket orvosolni, — a visszás állapotokat az eddigi rendelkezések visszavonásával megszüntetni és az ellátatlan közönség zsír szükségletének kielégítése végett a sertéshizlalást a tenyésztőknek megengedni ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető min'sternek. T. ház! Juhász Nagy Sándor és Polónyi Géza képviselő urak a szintén érdekelt Szabó István képviselő ur hozzájárulásával megegyeztek, hogy az interpelláló képviselők sorrendjében elfoglalt helyüket kölcsönösen felcserélik. Gondolom a t. ház az ellen nem tesz kifogást és ebben az esetben Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Még az előbbi kormány idejében, amikor még a czenzurát kezelő akkori igazságügyminister ur közvetlenül a politikai felelősség súlya alá lett volna vonható és védekezését felelős állásból terjeszthette volna elő, interpellácziót irtam be a képviselőház interpellácziős-könyvébe. A közbejött események azonban, a kormányválság, lehetetlenné tette, hogy akkor ez interpelláczió előterjesztessék. Azóta bizonyos halasztást szenvedett ez az interpelláczió abból az okból, mert mégis illőnek tartottam volna, ha a volt igazságügyminister ur jelenlétében terjeszthettem volna elő az adatokat és esetleg személyes megjegyzéseit is megtehette volna. Miután azonban legmélyebb sajnálatomra kilátásba helyezett megérkezése be nem következett, tovább nem halaszthatván az interpellácziót, kénytelen vagyok azt ma előterjeszteni. A sajtóczenzurával kapcsolatosan magasztos nagy érdekről, a sajtószabadságról van elsősorban szó. Teljesen felmentettnek érzem magam e téren minden további teoretizálástól, mert hiszen ebben a teremben annyiszor lett kifejtve ez a kérdés, hogy bátran leszürődöttnek mondhatom azt az álláspontot, hogy a magyar képviselőházban nom volt és nincs véleményeltérés az iránt, hogy a sajtószabadság mily megbecsülhetetlen alkotmányjogi kincse egy nemzetnek és hogy mennyire féltékenyen kell azt őrizni és hogy a kivételes hatalom, amely ez iránt megadatott, csak tisztán a legszükségesebb oly korlátozásokra terjedhet ki, amelyek a hadiérdek nagy sérelmével kapcsolatosak. Arról is lemondhatok, hogy a meghozotttörvényeket ós a fennálló rendeleteket kommentárokkal kísérjem, mert itt nincs szükség jogászi disszertácziókra, (ügy van!) hanem főleg arra, hogy állapítsuk meg, hogy az ily kivételes hatalomra szóló meghatalmazás tulajdonkép nem a törvényen és a rendeleteken fordul meg, hanem a végrehajtáson és azon, hogy miként hajtatik végre a törvényhozás intencziója a gyakorlati életben. Ha interpellácziót jegyeztem be, ugy annak bevezetéséül különleges okát kénytelen vagyok 35