Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-778
778. országos ülés 1918 Következik Polónyi Géza képviselő ur interpellácziója. (Felkiáltások balfelől: Nincs itt!) A képviselő ur nem lévén jelen, interpellácziója töröltetik. Következnék Kun Béla képviselő ur első interpellácziója a ministerelnök úrhoz a rekvirálások tárgyában. A képviselő ur az elnökség utján kéri a t. ház engedélyét arra, hogy interpelláczióját elhalaszthassa. Gondolom, a t. ház ezt megengedi. (He lyeslés.) Következnék Kun Béla képviselő ur második interpellácziója ugyancsak a ministerelnöK úrhoz a hősi halált halt KatonáK özvegyeinek és árváinak, valamint a rokkant katonáknál? nyugdija, illetve járulékai tárgyában. A képviselő ur erre vonatkozólag is az elnökség utján halasztási engedélyt Kér. Gondolom, a t. ház a Képviselő urnaK ezt megadja. (Helyeslés.) Következik Ráth Endre képviselő ur második interpellácziója. Ráth Endre; T. ház ! Az előbbi indokolással ugyancsak kérem ezen interpehacziómnak is elhalasztását, bizva abban, hogy a leendő kormány a köztisztviselők sürgős segélyezését elsőrendű kötelességének fogja ismerni. Elnök: Gondolom, hogy a t. ház, a képviselő ur kérelméhez képest, megadja a halasztási engedélyt ezen interpelláczióra vonatkozólag is. Hátra van még Szabó István képviselő ur mterpelláczója. Szabó István : T. ház ! Sajnálatomra én nem követhetem azon interpelláló képviselőtársaimnak módszerét, akik elálltak az interpellácziótól. Én megtartom interpellácziómat. T. képviselőház ! A rekvirálások tárgyában interpeüácziót jegyeztem be. Erre az interpelláczióra épen az késztet a jelenlegi kormányválság idejében is, hogy a rekvirálásra nincs befolyással a kormányválság, mert ha az megindult, akkor kiméletlen és durva módon tovább folytatódik a népnél a kormányválság daczára is. A kormányváltozás tehát nincs befolyással a rekvirálásra, az folyik tovább tekintet nélkül arra, van-e kormányválság vagy nincs, tekintet nélkül arra, hogy ki lesz a közélelmezési minister vagy ki nem. Interpellácziómat megkívánom tartani annál is inKább, mert a rnai rekvirálások már olya;:., módszerbe mentek át, olyan kíméletlenül és durván törtérmek, valóságos hadjáratot folytatva a termelő közönség ellen, hogy az-egyensen türhetet'en. (Ugy •van! jobbfelől.) Fényes László : Cseh kapitányok ! (Zaj.) Szabó István : Válságos katonai hadjárat folyik a termelők ellen. A rekvirálások olyan módszerrel folynak, hogy mindenkinek, akinek beleszólása van a közélet intézésébe, oda keltane figyelnie és megnéznie, hogy mi lesz ennek a következése a magyar nép, a magyar nemzet fiainak egymásközt való megértése, a magyar nemz ; et összetartása s a forradalmi hangulat terjedése tekintetében. (Igaz! Ugy van!) április 24-én, szerdán. 21 Meskó Zoltán : Csehországban nem mernek rekvirálni. Juhász-Nagy Sándor: Ötször-hatszor katonasággal végigjárják az országot. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Szabó István : A háború elején megkezdődtek a rekvirálások. Mondhatom, hogy azok közé a képviselők közé tartoztam, akik elsősorban foglaltak állást a rekvirálás megkezdett módja ellen, mindig felszólaltam és más módszert kivántam, kárhoztattam az alkalmazott eljárást, de, sajnos, felszólalásaimnak nem volt eredménye, sőt megtörtént, hogy itt a rekvirálás kíméletlenebb végrehajtását sürgették, még a baloldalról is, a munkapárt uralma idején. Ez a rendszer, nem hogy megjavult volna, de évről-évre rosszabbodott. A kíméletlenség, az eljárás durvasága fokozódott és, ugy látszik, a mai időben érte el a tetőpontot, mert lehetetlen, hogy ennél kiméletlenebbül és több zaklatással lehessen rekvirálni. (Igaz! ügy van !) Májer János: Gróf Hadiknak menni kellett, mert nem volt mindenre kapható. Meskó Zoltán : Még hozzá cseh katonákkal. Szabó István: Lehetetlen, hogy ne lehessen oly módszert kitalálni, hogy a rek/irálást, az élelmi készletek igénybevételét egyszersmindenkorra el lehessen intézni. Nem lehet azt fentaitani, hogy egy tavaszszal, egy félév alatt, tízszer, tizenkétszer rekviráljanak egymásután, házról házra, községről községre, polgári hatóság, kormányközegek, polgári megbízottak, katonatisztek, altisztek, legények, a jó Isten tudja elszámlálni, miféle megbízottak örökösen ott vannak a szerencsétlen termelő-lakosság nyakán, azoknak a nyakán, akik abba a szerencsétlen helyzetbe jutottak, hogy nekik kell az élelmet előállitaniok. Ott lóg felettük Damokles kardja és sohse tudhatják, hogy mikor zuhan rájuk és amellett ugy beszélnek velük, mintha legnagyobb ellenségei lennének az orszá gnak. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Durván bánnak velük, mintha tolvajok, rablók, zsiványok volnának és semmiféle szolgálatot nem tennének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán : Fiaik a fronton véreznek, a szülőkkel így bánnak. Szabó István : Hivatalosan elismerték, hogy a hadsereg részére, a haza védelmére, a monarchia védelmére, aránytalanul több katonát adtunk, mint Ausztria. És Ausztriában nem rekvirálnak, ott nem mer a kormány hadjáratot folytatni belterületen a termelő nép ellen, (ügy van ! a szélsőbaloldalon-.) Fényes László : A városi bankdirektorok kamrája tele van ! Szabó István : Ausztriában szinten minden termelő vidéken termelnek gabonát, de ott a termelők ellen nem alkalmazzák ezt a kíméletlen, minősíthetetlen eljárást, amit Magyarországon követnek. Magyarország népe ellen, amely a legtöbb katonát adta, belhadjáratot folytat az állam-
