Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

272 790. országos ülés 1918 június 5-én. szerdán. gyök bátor a következő interpelláeziót előterjeszteni : (Olvassa.) »A sovány sertés rekvirálásra vonatkozott káros rendelet visszavonása általános megnyugvást keltett. Hajlandó-e a t. kormány ezen a nyomon továbbhaladva, egyrészt a sertéshizlalás feltételeit, másrészt a hizlaláshoz szükséges tengeri és más takarmánynemüek felhasználását és kiutalását szabályozó, kibocsátandó rendeleteiben akként intézkedni, hogy 1. a mezőgazdák a házi- és gazdasági szükségleten felül, földbirtokuk, illetve gazdasági üzemük nagyságának és a szokásos állatlétszámnak megfelelő számú sertéseket közfogyasztás czéljaira engedély alapján, de. nem súlyos feltételű szerződés által korlátozva hizlalhassanak ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 2. hogy a hizlalás hasznában ne osztozkodjék a gazdával semmiféle központ vagy érdekcsoport ; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 3. hogy a hizlalás megfelelő mennyiségű takarmány biztosítása, illetve meghagyása által tényleg lehetővé is váljék ? (Elénk helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister urnak. Követi ezik Porkoláb Mihály képviselő ur interpellácziója. Porkoláb Mihály: T. ház! A hadsereg és az ellátatlan polgári lakosság zsirszükségletének biztosítása czimén rendelte el a Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur a 40 kg.-nál súlyosabb sertéseknek hatósági igénybevételét. Ez a rendelkezés természetszerűleg magában foglalja a sertésekre vonatkozó forgalomteljes megszüntetését, sőt magában foglalja azt a tilalmat is, hogy a gazdák, a sertések tulajdonosai, általában a tenyésztők sertéseket eladás czéljából nem hizlalhatnak, ami által a közönség el van zárva annak lehetőségétől, hogy zsirszükségletét maga elégíthesse ki, illetőleg maga szerezhesse be. A helyzet tehát ma az, hogy a közönség sertéshúshoz egyáltalán nem, zsírhoz pedig az u. JI, katósági ellátás utján jut. De a kérdések kérdlte az, hogy jut-e? Sajnos, erre a kérdésre csak nemmel lehet felelni. Mert a négyéves háború tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az u. n. hatósági ellátás legalább ezideig nem vált be. Ez a hatósági ellátás — talán a főváros és a nagyobb vidéki városok kivételével — egyáltalában nem fungál. Az ellátatlan közönség tömegei emiatt a hatósági ellátás miatt akár éhen halhatnak. Belátom azt, hogy a háború tartamával arányban növekednek a bajok és válik mind nehezebbé a nap-nap után felmerülő nehézségeknek eloszlatása és legyőzése. De méltóztassék megengedni, ha azt állítom, hogy viszont a négy év alatt sokat tanultunk, sokat tapasztaltunk, okosabbak, bölcsebbek lettünk, hogy tehát ezen tanulságokat hasznunkra kellett volna fordítani és már régen meg kellett volna találni azt az utat, amelyre rálépve, ha minden bajt megszüntetni, minden mulasztást jóvá tenni egyszerre, egy csapásra nem is lehetett volna, de meg kellett volna szüntetni a legkiáltóbb igazságtalanságokat, lehetetlenné kellett volna tenni azt, hogy amíg egyesek és egyes társadalmi rétegek óriási vagyont halmoznak össze, addig mások nélkülözzenek, szenvedjenek, éhezzenek és lerongyolódjanak. Sajnos, ezt az utat, a háborús tapasztalatokból leszűrt tanulságoknak ezen értékesítését ma sem látjuk. Én legalább sem a sertésrekvirálásra, sem a marharekvirálásra vonatkozó rendeletekkel ezen ut elérését nem tartom lehetségesnek. A száraz tényállás az, hogy a sertéseket elrekvirálják azért, hogy a közönség zsírhoz jusson, a közönség pedig zsírt nem lát. S ha nem volna komoly a dolog, talán mulatságosnak lehetne tekinteni, hogy nem lát zsirt és nem jut zsírhoz ez a milliós főváros sem, pedig egészen bizonyos vagyok benne, hogy a sertésrekvirálásra vonatkozó rendelet kibocsátásának egyik főindokát talán mégis az képezte, hogy ennek a milliós fővárosnak zsírral való ellátása biztositva legyen. Hogyan fungál most ez a zsirellátás? Legyen szabad erre nézve egy esetet elmondanom, amely tulajdonképeni indokát képezi felszólalásomnak. Czeldömölk nagyközségben, amely talán 7000 lakossal bír, a lakosság háromnegyed része az ellátatlanok számát szaporítja. Ezeknek az ellátatlanoknak érdekében, akik közül bizony nagyon számosan, sőt azt lehet mondani, azoknak nagyobb része nem volt abban a helyzetben, hogy ezreket költsön arra, hogy hízott sertésekkel a zsirszükségletét előre fedezhesse, a község azzal a kérelemmel fordult a Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz, legyen szíves, engedélyezze, hogy a hatóság által meghatározott számban és időben hizott sertéseket vehessenek akár maguk az illetők, akár engedje meg, hogy a hentesek vásárolhassanak és így az ellátatlan lakosság ezek révén hozzájuthasson a zsírhoz. A minister ur ebben az alakban nem, azonban abban az alakban szives volt honorálni a kérelmet, hogy megkereste, illetőleg értesítette Vas vármegye törvényhatóságát, hogy különös tekintettel Czelldömölk szükségletére, 50 darab hizott sertést a Sertésforgalmi Iroda utján Vas vármegye törvényhatósága részére kiutalványoz. Nem akarom szives türelmüket azzal igénybe venni, hogy részletesen elmondjam, hogy — ez a kiutalás, illetőleg a kérelemnek ez a honorálása ugyanis februárban történt — hogy ezen négy hónap alatt milyen fázisokon ment keresztül ez a kérdés, ennek az 50 sertésnek a sorsa; csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy azóta, amióta — négy héttel ezelőtt — interpellácziómat beírtam, szorgosabb tevékenység volt észlelhető ennek a dolognak dűlőre juttatása tekintetében. Hogy hogyan, hogyan nem, nem tudom, nem kutatom,