Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 267 most már ezen törvényi avaslat minden szakaszára nézve az egyetértés a képviselőház és főrendiház közt létrejött, ennélfogva erről a főrendiházat értesiteni fogom és az egyeztető bizottság közbenjöttével a törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés alá lesz terjesztve. Következik napirendünk 2. pontja, vagyis a vagyonátruházási illetékekről szóló törvényjavaslatból a főrendiház által módosítva visszaküldött szakaszoknak (írom. 1446) tárgyalása. Hoványi Géza jegyző urat kérem, sziveskedjék a főrendiházi jegyzőkönyvi kivonatokból a módosított szakaszokra vonatkozó részeket felolvasni, elsősorban az 54. §-ra vonatkozót. Hoványi Géza jegyző (olvassa): »Az 54. §-t a főrendiház a pénzügyi bizottság javaslata szerint azzal a módositással fogadta el, hogy a szakasz I. 4. pontjának harmadik sorában a »törvényesen elismert« szavak helyébe : »törvényesen bevett vagy elismert« szavak tétessenek. Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: T. képviselőház! A főrendiház által eszközölt módosítás megfelel a törvényes helyzetnek, ennélfogva hozzájárulok ahhoz, s kérem a t. házat, hogy hasonlóképen méltóztassék határozni. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatti törvényjavaslat 54. §-ára vonatkozólag elfogadni a főrendiház által módosított szöveget, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen!) A ház az 54. §-ra vonatkozólag elfogadja főrendiház által módosított szöveget. Következik a 114. §-ra vonatkozó módosítás. Hoványi Géza jegyző (olvassa): »A 114. §-t a főrendiház a bizottság javaslata értelmében az első bekezdésnek következőleg való kiegészítésével fogadta el : »Ez a törvény 1918. évi augusztus hó 1-én lép életbe.« Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: T. képviselőház! A főrendiház által eszközölt módosítás megfelel a törvényjavaslat intencziójának s csak a részletes tárgyalás folyamán alkalmazott gyors elintézés következtében beállott sajnálatos elnézésnek tulajdonítható, hogy a módosításban foglalt rendelkezés a képviselőház határozatából kimaradt. Hozzájárulok a módosításhoz és kérem a t. házat, méltóztassék azt magáévá tenni. Elnök: Kivan valaki szólni "i (Senki sem. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatti törvényjavaslatra vonatkozólag a 114. §-t a főrendiház által kiegészített szövegben elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) A ház elfogadja a 114. §-ra vonatkozólag a főrendiház által kiegészített szöveget. Ezzel, t. ház, erre a törvényjavaslatra vonatkozólag is létrejött minden szakaszt illetőleg a egyetértés a képviselőház és a főrendiház között. Erről a főrendiházat értesiteni fogom és igy ez a törvényjavaslat is az egyeztető bizottság közbenj ötté vei legfelsőbb szentesítés alá lesz terjeszthető. Következik a napirend harmadik pontja, a királyi közjegyzők dijainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 1397, 1444). elsősorban az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. Simonyi-Semadam Sándor előadó : T. ház ! A királyi közjegyzők dijai az 1880. törvényben vannak megállapítva s ennélfogva már körülbelül 38 éve nem nyertek ujabb szabályozást, A hagyatéki eljárásért szedhető dijak 1894-ben alapíttattak meg s azóta szintén nem emeltettek. Méltóztassanak már most elképzelni, hogy ezen hosszú idő óta az árhullámzás, a drágulás miképen változott s hogy a közjegyzők kénytelenek ma is ugyanazon dijak mellett ugyanazt a működést teljesíteni. Különösen aktuálissá vált e kérdés a háborús drágaság bekövetkezte folytán. Azt hiszem, nincs közöttünk senki sem, aki — ha csak valaha is igénybe vett közjegyzőt — ne méltányolná azt a kívánságukat és ne ismerné el azt a nagy szükséget, hogy őket eljárásukért megfelelően díjazzuk. Hiszen egészen nevetséges dijak vannak. Egy hitelesítésért 1 K 60 fillért számithat a közjegyző, ami, eltekintve a rá fordított munkától, csak a blankettát és a papirost véve is számításba, sokkal többe kerül. En tehát tökéletesen méltányosnak és igazságosnak tartom, hogy ezek a dijak, amelyek 38 év előtt állapíttattak meg, ma valamiképen közelebb hozassanak a szükséghez és az árak emelkedéséhez. Ennek egyik módja volt az, — amit a múltban tettünk, — hogy törvénybe iktattuk a dijak egész skáláját. Ez azonban magába véve sem helyes eljárás, mert hiszen dijakat, amelyeknek mértéke az időkkel és a gazdasági fluktuácziókkal kell hogy változzék, nem szabad törvényben leszögezni. Ha ezt teszszük, ennek konzekvencziája az a szomorú eredmény, amit látunk, hogy 38 évig megmerevittetnek a dijak, amelyek abszolúte használhatatlanok és abszolúte nem válnak be. Nagyon helyes tehát az az intézkedés, hogy most valósággal egy felhatalmazási törvény áll előttünk, melyben a ministerium jogot nyer arra, hogy ministeri rendelettel -állapithassa meg a közjegyzők dijait. Amenn}T.re felhatalmazás törvények bizonyos aggályokat kelthetnek alkotmányjogi szempontból, annyira helyesek azokon a területeken, amelyek az élet mindennapi változásának vannak alávetve és amelyek abszolúte nem érintenek semmi közjogi és semmi alkotmányjogi szempontot. Én ezért kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a nagyon rövid, mindössze két szakaszból álló törvényjavaslatot elfogadni, azzal a módosítással, amelyet az igazságügyi bizottság kíván, t. i. hogy a közjegyzők, akiknek dijaik behajtását U"